Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Kerepeszki Róbert: Az ifjúsági szervezetek szerepe az egyetemi felvételekben, 1919-1920
hatott” - írta róla a Turul Szövetség központi lapja, a Bajtárs24 1934 decemberében. Tőrös 1919 augusztusában Tudományegyetemi Csendőrzászlóalj vezetője lett, és az általa vezetett igazoló bizottság tevékenységét a következőképpen ecsetelte a már idézett cikk: „A bizottság helyiségében megjelent keresztfíával egy volt tábornok, Tőrös Sándor az indexet átvéve önkéntelenül is az ablak felé tartotta s akkor látta, hogy a vallás rovat ki van vakarva és ev. ref. van beírva. A hadnagyi uniformisban levő Tőrös magából kikelve pattant fel helyéről s ordított rá a tábornokra: »szégyellj e magát Tábornok úr, hogy egy indexhamisítót protezsál«. A tábornok keresztfiával megszégyenülten kotródott el az egyetemről.” A történet igazságtartalma kétséges. Ha valóban így zajlott le az eset, az azt mutatná, hogy az egyetemi igazoló bizottságoknak rendkívül nagy hatalmuk volt, ami érezhetően erőteljes önérzettel párosult. Azonban sokkal valószínűbb, hogy a történet utólagos toposz, amivel az 1930-as években egyetemi hallgató Turul-tagoknak igyekeztek bemutatni a számukra „dicső” múltat, ugyanis az ilyen testületek kétségtelenül nagy befolyására ellenére is nehezen hihető, hogy egy hadnagy ilyen magatartást engedett volna meg egy tábornoki rangú felettesével szemben.25 Ennek ellenére tény, hogy az egyetemi karhatalmak által önkényesen felállított igazoló bizottságok „intézményesítették” az antiszemitizmust a felsőoktatásban, és az egyetemeken tapasztalható általános zsidóellenes közhangulat miatt elkerülhetetlenné vált a probléma rendezése. Ehhez hozzájárult az elveszített területekről menekülő hallgatók és felsőoktatási intézmények, illetve a „háborús évfolyamok” miatti túlzsúfoltság, ezért a magyar kormány az egyetemi felvételek szabályozásával igyekezett ezt a tarthatatlan helyzetet kezelni. Fontos ugyanakkor, hogy a Haller István kultuszminiszter által beterjesztett numerus clausus eredeti célkitűzése szerint nem tartalmazott volna antiszemita élt. Az 1920 februárjában összeült rektori értekezleten az egyetemek vezetői is úgy vélték, hogy „egyetemi hallgatók felvételének mérlegelésénél természetesen sem faji, sem felekezeti szempontok nem lehetnek irányadók, hanem kizárólag nemzeti és erkölcsi szempontok”.26 Részben ennek szellemében a minisztertanács 1920. július 21-i ülésén 24 A lapról lásd részletesebben Kerepeszki Róbert: Az egyetemi bajtársi egyesületek sajtója a Horthy-korszakban. Magyar Könyvszemle, 2009/4. 456—475. 25 Bajtárs, 1934. december 20. 3-4. p. 26 Az egyetemek megnyitása és a numerus clausus. Technikus, 1920/3. 91-92. p. 30
