Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Ujváry Gábor: A felsőoktatási felvétel szabályozásai a két világháború közötti Magyarországon
zottságát, melynek célja évente 500-600 szegény sorsú gyermek középiskolai, majd egyetemi tanulmányainak a támogatása volt. Hóman osztályok fölötti nemzeti szintézist követelt, részben - nyilván - a „korszellem“ hatására. Részben viszont amiatt, mert fölismerte a magyar társadalom korszerűtlen szerkezetéből adódó veszélyeket, a parasztság és a munkásság - az értelmiség vérfrissítése miatt is oly fontos - felemelkedésének bántó akadályait. „A középfokú és középiskolákban, valamint az egyetemen nemrégen életbeléptetett új degresszív tandíjrendszer, a kisemberek gyermekei számára rendszeresített Horthy Miklós ösztöndíjak, a folytonosan fejlesztett diákotthon-hálózat, az egyetemi diákasztalok és egyéb diákszociális intézmények segítségével magyar népünk legtöbb tanulni vágyó és tanulásra képes szegény fia számára máris lehetővé tettük tanulmányaiknak gondtalan folytatását. De nem történt kellő gondoskodás a falusi szegénység fiainak támogatásáról, mert itt a kedvezményezés nem elegendő, teljesen ingyenes ellátásról és tanításról kell gondoskodnunk. [...] Az állam az eddigi vizsgálatok eredményéhez képest egyelőre évről évre 600 elsőosztályos gyermek gondozását vállalja mindig nyolc esztendőre s így nyolc év alatt - némi elkallódásra is számítva - kereken 4000 népi tehetség előtt nyílik meg az út a legmagasabbrendü elméleti kiképzés felé. A diákotthonok országos hálózatának immár nem soká halasztható kiépítése után ez a szám a szükséghez képest emelhető lesz. A magyar értelmiségi rétegből kirekesztett zsidók és az eddig hamis szempontok szerint helytelenül kedvezésekben részesített hanyag és tehetségtelen tanulók helyébe lépő életerős népi gyermekek tanulmányainak biztosítása által meggyorsítjuk a társadalom folytonos megújulásának egészséges folyamatát.”10 Hóman előremutató elképzeléseinek az egyetlen hátulütője éppen az volt, hogy ezeket - legalábbis részben - nem csak valamiért, hanem valami ellen kívánta megvalósítani: a második zsidótörvény alapján a felsőoktatásból kirekesztésre ítélt zsidók rovására, akik ezután legfeljebb országos arányszámuk alapján juthattak be a felsőoktatási intézményekbe (a gyakorlatban azonban már messze nem érték ezt el). Az ellenforradalmi rendszer felsőoktatási felvétellel kapcsolatos szabályozásait összegezve megállapíthatjuk tehát, hogy a korszakban meghatározó volt a numerus clausushoz, és ennek kapcsán a zsidó hallgatók tanulmányaihoz való viszonyulás. Míg a hazai szociáldemokrata és liberális politikusok és számos nemzetközi szervezet is bírálta és elítélte a zsidóság ily módon történő háttérbe szorítását - amely egyébként a tanszabadság alapelvét is erősen sértette addig a magyar közvélemény nagy része 10 Hóman Bálint: Magyar sors - magyar hivatás (Budapest, Athenaeum, 1942.) 220221. p. 22
