Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Zsidi Vilmos: „Alázatos folyamodványa HJ-nak, melyben az intézetbe való felvételéért esedezik” - felvételi követelmények az iparművészeti oktatásban a 20. század első felében
d) A felvételi vizsga bírálata alkalmával minden bizottsági tag a saját belátása szerint minősíti a jelöltet s e célra a következő három osztályzatot használja: elégséges, gyönge, elégtelen, e) Ha a növendék szakmájából elégtelen minősítést nyer, de a melléktárgyakból elégségesre van minősítve, egy vagy két évre az előkészítő tanfolyamba utasítandó. Ugyanez a határozat lép érvénybe akkor, ha a növendék két melléktantárgyból nyer elégtelent. Ebben az utóbbi esetben, ha a növendék szakmájában igen kitűnnék, megengedhető, hogy a szaktanfolyamba lépjen és hézagos előkészültségét az esti tanfolyamban tökéletesítse. Az első év végén azonban azokból a tantárgyakból, melyekből elégtelent kapott, ismételnie kell a vizsgálatot. Az összes tárgyakból gyöngének minősített növendék a szaktanár beleegyezésével a szaktanfolyamba felvehető.” Ennek a felvételi vizsgának a díja már 20 koronába került. Bizonyos feltételek mellett lehetőség volt a felvételi nélküli belépésre is. „A ki az állami kőipari, fafaragási és agyagipari szakiskoláknak II. Osztályát jeles eredménnyel végezte, az felvételi vizsga nélkül beléphet az Előkészítő tanfolyamnak I-ső osztályába, hogy magát az intézetben, a díszítő szobrászati vagy kisplasztikái szakmában tovább képezze. „Aki pedig az állami fém- vasipari vagy faipari szakiskolának II. Osztályát végezte jeles eredménnyel, az szintén felvételi vizsga nélkül léphet be az intézet Előkészítő tanfolyamának I-ső osztályába, hogy magát a lakásberendezési és iparművészeti rajzolóknak szakosztályában tovább képezze.” Gondoltak a már működő mesterekre, iparosokra is, számukra szervezték a munka utáni tanfolyamokat: ,,a) Oly iparosoknak, a kiknek foglalkozása bizonyos művészi képességet kíván, (pl. bútorasztalosok, kárpitosok, szobafestők, címfestők, litográfusok, kőfaragók, fafaragók, díszítő szobrászok, ércöntők, aranyművesek, ciselállók, zománcfestők, lakatosok stb.) módot nyújtani arra, hogy szakmájuknak gyakorlása mellett, az esti és vasárnap délelőtti órákban magukat rendszeres elméleti és gyakorlati oktatás útján művészi irányban tovább képezhessék; b) egyes kiválóbb egyéneket az iparművészeti iskola szaktanfolyamának felvételi vizsgálatára előkészíteni.” A legjobbaknak lehetősége volt a rendes tanfolyamba való átlépésre is. Az az esti tanfolyamos tanuló, „aki az intézetbe, mint rendes növendék akar belépni, egyenlő képesség esetén az idegen intézetekből jelentkező előtt számíthat felvételre, a fölvételi vizsgának letétele után; azok pedig, akik a három évi esti tanfolyamot jó eredménnyel végezték a szaktanfolyamba való felvételre előírt vizsgára bocsájtatnak.” Morelli Gusztáv igazgató 1901-es jelentésében a bécsi és prágai ipar- művészeti iskolák által, Bécsben rendezett kiállításáról beszámolva írja a 158
