Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Zsidi Vilmos: „Alázatos folyamodványa HJ-nak, melyben az intézetbe való felvételéért esedezik” - felvételi követelmények az iparművészeti oktatásban a 20. század első felében

következőket „A prágai iskola rendszere nagyon hasonlít a mienkhez. Nem csap át annyira a magasabb művészethez, mint a bécsi és nagy előnye a nemzeti irány. Mindezek után nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy a mi intézetünk a legjobb irányban indult, nálunk csak azon reformokról kellene gondoskodni és lehetővé tenni, hogy a felvételeket szigorítva, jobb növendék anyaghoz juthassunk”,.2'3 Ezzel lényegében elismerte, hogy a hazai iparművészeti oktatás legfontosabb intézménye megfelelő alapokra került, amelyről gond nélkül folytathatják a továbbépítke- zést. Az első lényeges változtatásra 1919-ben került sor, amikor a tanári kar kimondta, hogy a belső építészeti, textil, és ötvös szakosztályokon az intézetbe való belépés előtt egy évi műhelygyakorlat igazolását kívánja meg a jelentkező növendékektől.

A világháborút követően, a forradalmak után, az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának kezdetén fordulat ált be a jelentkezők társadalmi összetételében. A magyar középosztály gyermekei elkezdtek érdeklődni az iparművészeti pálya iránt s a korábbinál nagyobb arányban jelentkeztek az Iparművészeti Iskolába.273 274 A beiratkozási grafikon jól mutatja a társadalmi - gazdasági változások hatását. A háború utáni nagy beiratkozási hullámnak az inflációs korszak vet véget, a Trianon utáni általános elszegényedés pedig a lakberendezési tárgyak, a díszítőművészet és a divatcikkek iránti keresletet vetette vissza. A húszas évek végén pedig már a gazdasági világválság hatása jelentkezett. A válságot követően alacsonyabb szinten stabilizálódott a hallgatók létszáma. A második világháború kezdetétől ismét csökkenés volt tapasztalható. Az 1920-as évek 771 föt elérő létszám 1944-ben 199 főre apadt le. A zsidó hallgatók létszáma - bár a numerus clausus nem vonatkozott az intézmény diákjaira - követte a korlátozó intézkedések kialakította trendet s soha nem érte el a dualizmus kori arányt (35- 40%). A két háború között a legnagyobb számban (61 fő) 1931-ben, a legnagyobb arányban (15,2 %) pedig 1938-ban iratkoztak be. A legkevesebb zsidó hallgató (8 fő) 1944-ben iratkozott, a legkisebb

273 MOME Lt. 1/c 12. 373/1901. Közlés: Dokumentumok a Magyar Iparművészeti Egyetem történetéből 1880 - 1904.Összeáll.: Zsidi Vilmos. Bp., 2004. 155 - 159. p.

274 „1920. szeptember hó elején a növendékek nagy tömege jelentkezett felvételre. Ekkor kezd tudatára ébredni annak a magyar társadalom, hogy az iparművészet oly kenyérkereseti lehetőséget nyújt, amelyet a középosztály ifjúságának tekinteten kívül hagyni nem lehet. Bár férőhelyünk nem hogy szaporodott volna, hanem még fogyott, mivel a harctérről visszaérkezett és az elszakított országrészekből átjövő növendékek számára intemá- tust rendeztünk be, mégis módot nyújtottunk arra, hogy nagyszámú növendék jusson az oktatáshoz.” (MOME Lt. 1/g 5. Jelentés a: orsz. Kir. Iparművészeti iskola működéséről 1919. - 1921. évek alatt)

159