Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Kiss József Mihály: Felvételi ügyek a képzőművészeti felsőoktatás rendszerének példái alapján
kultuszkormányzat megbízta Lyka Károlyt az intézmény újjászervezésével. A háború után jelentős változások következtek be a főiskola életében, de ezek a változások a felvételi rendszert nemigen érintették. Lyka később erre az 1920. évi reformra úgy emlékezett, hogy az volt a céljuk - nem mellékesen megjegyezve, a reformterveket Réti Istvánnal közösen készítették -, hogy „A művészeti felfogásban ... ne legyen ellentét a rajztanár és a festő között s ezért kellett a két kategória ifjúságát együtt nevelni.” Az első két évben a tanítás teljesen együttes lett, az elmélet és a gyakorlat is. Ez adott módot arra - tehát nem a felvételi rendszer - , hogy a rajztanári pályára csak igazán rátermett hallgatókat engedjen. Ily kiválogatásra a régi rendszer megközelítőleg sem adott lehetőséget, hangsúlyozta Lyka a főiskola 1920. évi reformja eredményeinek áttekintésére kiküldött bizottság egyik értekezletén. Témánkban Réti azt az álláspontját fejtette ki, hogy a „tehetségre való tekintet tette szükségessé a rendkívüli hallgatói kategóriát. A rendes hallgató felvételi előfeltétele az érettségi. ” Azt is elmondta, hogy bár az intellektuális pályák túlzsúfoltsága köztudott, „megállapítható, hogy a felvételkor a nagy tömegű visszautasított közt sokan vannak olyanok, akiket rajzaik alapján régebben örömmel vett volna fel a főiskola. Az 1930-as új szabályozás némileg árnyalja a fentebbi képet. Rendes hallgató megfelelő előképzettséggel lehetett valaki. Ehhez a művészi szakon középiskolai érettségi bizonyítvány, tanítói/tanítónői oklevél, ipar- művészeti iskolai végbizonyítvány, vagy középfokú ipari szakiskolai végbizonyítvány szükségeltetett. Tanári szakon a középiskolai rajztanár jelölteknek középiskolai érettségi bizonyítvány, polgári iskolai rajztanár jelölteknél elemi népiskolai tanítói oklevél, esetleg középiskolai érettségi, tanítóképző-intézeti rajztanár jelölteknél pedig a polgári iskolai rajztanári oklevél meglétét követelték meg. A rendkívüli hallgatók azok voltak, akik a fentebb felsoroltak egyikével sem rendelkeztek. A tanári szakra rendkívüli hallgatót nem lehetett felvenni. A tanári szakon csak azok maradhattak, akik az első évfolyamot legalább jó eredménnyel végezték. A felvételi korhatára változott: új növendékeket 17. életévük betöltése utána vallás és közoktatásügyi miniszter által megállapított számban vehettek fel. Erkölcsi bizonyítványt annak kellett bemutatnia, aki nem közvetlenül más tanintézet végzése után jelentkezett, vagy aki főiskolai tanulmányait egy vagy több év megszakítás után óhajtotta folytatni. A felvételi vizsgán mindenkinek kötelezően egy emberi fejet kellett élő modell után rajzolni (a szobrászoknak mintázni), valamint ugyancsak élő 133
