Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Molnár László: Felvételi korlátozások és érvényesülésük a budapesti Orvoskaron 1920-1949 között

küzdhetetlen nehézsége, hiszen katonai erőink összeomlásával sok megfelelő épület szabadult fel, amelyek, különösen a Ludoviceum, az összes idevágó czélok elérésére alkalmasok lennének, továbbá, mert tárgytalanok lettek azok a katonai stipendiumok, amelyek eddig a magukat katonai pályára lekötő orvostanhallgatókat gyámolították.

E jóléti intézmények sürgős berendezését és fenntartását állami vagy kari garanczia mellett, esetleg magánvállalkozás útján is végezhetjük és általában ezekre állandóan rendkívüli gondot és szeretetet kell fordítanunk, mert távol van tőlünk, kik magunk is a nép köréből származtunk, az a szándék, hogy osztályérdekek szolgálatába akarjunk állni.

3., E kiválogatás annál szükségesebb, mert módunk sem lenne arra, hogy a jelentkezők összességét felvegyük tanítványaink sorába. Hiszen már régen javasolta karunk, hogy akit ezentúl az orvosi pályára felveszünk, annak egyénibb, gondosabb kiképzést adjunk. Ismételten hangsúlyoztuk, hogy nem elég tanítani, sőt gyakoroltatni, de nevelni is kell az ifjúságot, már pedig mindezt csak a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek határain belül végezhetjük.

A tanszabadság - mondotta Liebermann egy régebbi kari ülésünkön, olyan mint pl. a közlekedési szabadság: mindenkinek joga van ugyan vasúton utazni, de e jogát csak a rendelkezésre álló helyek számán belül érvényesítheti. A tanszabadság nem fojthatja meg a tanulási szabadságot, ez pedig megtörténnék, ha tanfolyamra oly tömeget vennénk fel, amelynek sem a betegágynál, se a dolgozó asztalnál, vagy a tanterem padjaiban helyet adni nem tudnánk.

Ha tehát kellőleg ki akarjuk képezni tanítványainkat és nincsen kilátásunk klinikáink és intézeteink szaporítására, úgy okvetlenül szükség van a hallgatók numerus claususának behozatalára. Bécsre nézve Billroth ezt már a 80-as években javasolta: karunkban is többször felvettetett ez az eszme.

A 3-as bizottság a határszámot korosztályonkint 400-ban javasolja megállapítandónak. Ha meggondoljuk, hogy 1900-1910 között, midőn hazánknak még 20 millió lakosa volt, Egyetemünk évenkint átlag csak 144 orvost promoveált, a tapasztalás szerint pedig 4 első éves közül 3 éri el a diplomát, úgy a 400 hallgatóból a megkisebbedett Magyarországnak még mindig kétszer annyi orvost nevelhetünk, mint amennyi a múlt évtizedben szükségesnek bizonyult.

4., Ami végre a nőhallgatók ügyét illeti, a 3-as bizottság javasolta, hogy ezek száma szoríttassék meg.

Tény, hogy ezek egyrészt fokozott mértékben tódultak a két utolsó félévben az orvosi pályára, másrészt elfoglalták ott a hadba vonultak helyeit, tanársegédek, gyakornokok lettek, ezzel idősebb férfikollégáik elé kerül125