Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Molnár László: Felvételi korlátozások és érvényesülésük a budapesti Orvoskaron 1920-1949 között

tek, és most megnehezítik épen azoknak a továbbjutását, akik a háborúban a legtöbbet szenvedtek.

A nőknek orvosi pályára való bocsátása különben általános csalódást eredményezett. Egy részük testileg, némelyik morálisan is tönkre ment. 20 év alatt egy sem vált közülük kiváló orvossá. Exponált, önálló és fáradságos munkára nem bizonyultak alkalmasnak; az orvosi pályában a legtöbb nem hivatást látott, hanem a férjhez menetelhez segítő utat, amely azonban a családi élethez való természetes a nőies előkészülettől eltérítette. Szükséges tehát egyrészt jóvátenni azt a visszaszorítást, mely a sokat szenvedett medikusokat az itthon maradt nőhallgatók részéről most érte, másrészt lehetetlenné kell tenni azt, hogy a nők túl zsenge, fejletlen korban térjenek nehéz pályánkra és ott összeroskadjanak.

E kívánságoknak eleget teszünk, ha egyrészt felfüggesztjük újabb orvostanhallgatónők felvételét mindaddig, amíg a hadbavonult medikusok hátrányai el nem oszlanak, másrészt, ha a később felveendő nőhallgatók minimális életkorául a betöltött 22. évet állapítjuk meg.

Bizottságunk tehát teljes mértékben hozzájárult ahhoz, amit Bókay Á., Bársony és Hoór kari tagok indítványoztak és kéri a Tanártestületet, tegyen sürgős felterjesztést arra nézve, hogy

1., az orvostanhallgatók száma az ezentúl felveendő új korosztályoknál 400-ban maximáltassék,

2., hogy a felveendőknek a folyamodók sorából egy külön kari bizottság által leendő kiválogatása a folyamodványhoz mellékelendő fentebb részletezett okmányok alapján történjék,

3., hogy az orvosi pályára tehetség és szorgalom hiánya miatt alkalmatlanoknak bizonyuló hallgatók a szigorlaton tényleg elim ináltassanak, aminek keresztülvitele czéljából a szigorlatok ezentúl mindig szabályszerű bizottság előtt folyjanak le.

4., hogy a szegénysorsú orvostanhallgatók is egészen tanulmányaiknak szentelhessék munkaerejüket és ne kelljen nyomorral küzködniök (sic!), a legmelegebben karoltassék fel a megfelelő jóléti intézmények létesítésének és gyarapításának ügye. Tegyen a kar sürgős lépéseket a Ludoviceumnak, vagy más alkalmas épületnek, továbbá a katonaorvosi ösztöndíjaknak megszerzése, végre állami diákszállók létesítése érdekében.

5., Tekintve azokat a jogosulatlan előnyöket, melyeket a nőhallgatók a hazájukért vérző ifjakkal szemben a háború folyamán elértek, tegyen a kar lépéseket, hogy mindaddig, amíg ezek a tömeges eltolódások ki nem egyenlítődtek, újabb nőhallgató az orvosi karra egyáltalában ne vétessenek; azontúl pedig csupán azok, akik a 22. éves kort már betöltötték.

Budapest, 1919 augusztus hó 22-én.

126