Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Kiss Márton Marxizmus tanszéken október hó végén voltam először, mert jelentették, hogy veszekedés készül ott. Többek között Tary Mária, Némethné, Víghné jöttek utánam. Az akkor már forradalminak nevezett diákbizottság csak néhány napig működött ott még, utána csak azok maradtak a tanszéken, akik a menzán dolgoztak, élelmiszer beszerzésével foglalkoztak, később a vöröskereszt akció keretében dolgoztak. Ezek a fiúk munkájukkal összefüggésben valóban érintkezésben voltak a Kémiai, sőt a Szövettani Intézettel is, hogy mit tárgyaltak zárt ajtók mögött, azt csak az tudhatja, aki a közelükben volt. A tanszéki munka beindítása idején /november hó 29-én/ egyelőre három szobából költöztettem ki a hallgatókat azzal, hogy az átjáró lezárassák. Ezt a lezárást úgy látszik kölcsönös megállapodás alapján nem hajtották végre talán azért, mert a tanszéki inspekciósok egyetlen szobában tartózkodtak. Később a tanszék a várható létszámcsökkentés miatt új helyiséget kapott a Rottenbiller u. 50-ben, ahol a növénytan, lektorátus és a katonai tanszék volt elhelyezve. Ez ügyben kértem Kovács Jenő, Benczik János meghallgatását. A Marxizmus tanszék tanáraival a kapcsolat nem szakadt meg. A tanszékvezetőn kívül négy beosztott oktatóval /Radó, Bartalos, Kovácsné és egy ideig Eszenyi/ megszakítás nélkül állandó összeköttetésben voltam, mint régebben is. A tanszékvezető panaszait a hallgatókról nem hagytam szó nélkül, hanem erélyes visszautasításra hívtam fel a figyelmet hasonló esetben. A tanszékvezető többször panaszkodott beosztottainak magatartásáról, mert az átmenetileg bizonytalan helyzet nyugtalanságot okozott. Arra kértem, nyugtassa meg a beosztottakat azzal, hogy fizetésüket rendszeresen kapják és nincs ok az aggodalomra, érdemleges intézkedés még nem történt. A tanszékvezető bejelentéséből tudjuk, hogy a hallgatók valamilyen röpcédulát gépeltek az intézeti táskagépen. Ez a gép később eltűnt. Valótlan az az állítás, hogy a gép elvitelével bárkit is gyanúsítottam volna. [...] Nem volt tudomásom róla, és csak utólag értesültem, hogy néhány napig női hallgatók is aludtak a Marxizmus tanszéken. Azt azonban, hogy éjszakánként különféle nők tanyáztak volna a tanszéken, Pozsonyi jelentette először Mócsy jelenlétében, és nyomban követeltem a vizsgálatok kiterjesztését ebben az irányban, azonban ehhez nem járultak hozzá. November közepétől kezdve egy udvariassági és egy bizottsági látogatás kivételével nem jártam a tanszéken és ily irányú bejelentés sem érkezett onnan. A személyeskedő megjegyzéssel kapcsolatban utalok Mócsy bizottsági elnök jelenlétére, mert mind a ketten arra kértük Pozsonyi docenst, próbálja különválasztani az intézeti és a személyi sérelmeket egymástól. Ad 4/ A forradalmi diákbizottság még november elején beszüntette működését, sőt néhány tagja /Halmos, Srágner, Hervey/ külföldre ment és mindössze ketten maradtak, akik valamilyen közmunkát végeztek. Az oktatók csaknem valamennyien felkerestek, közöttük az említett oktatók beosztásuknál, illetőleg munkájuknál fogva természetszerűleg gyakrabban szerepeltek. Ez a szakasz, merő célzatosságból íródott. Ad 5. Hasonlójellegű vád, mint az előbbi. A végzett munka megbecsülése kötelesség, és aligha lehet mentegetés. Győré Sándor ügyével kapcsolatban utalok Erdei Mihály vizsgáló bizottsági elnökhöz f. évi március hó 26-án kelt beadványom pontos szövegére, amely az említett ténykedés hivatalos jellegét tételezi fel. [...] Kommunistákat sem januárban, sem februárban, sem máskor nem akadályozta senki munkájukban, hanem azok becsületesen végezték saját dolgukat, vagy az önként vállalt közmunkájukat. Ad 6. A szóban lévő beadványok általános tájékoztatást kívántak megújítani, illetőleg a sérelmesnek tűnő bejelentések visszautasítását célozták. Úgy látom, hogy a későbbi vizsgálatok a legtöbb adat helyességét igazolták. Részletesebb jelentést a szűkre szabott idő miatt akkoriban nem lehetett szerkeszteni. Ad 7. A fegyverek kiadását illetően [...] sohasem osztottam fegyvert, sőt a jelzett napon én szüntettem meg a kapuőrséget. Ad 8. A vöröskeresztes akció ügyét több vallomás [...] tárgyalja. Hallgatók és kórházak kezdeményezték ezt az akciót. [...] Az akció kezdeményezésében nem vettem részt. Ad 9. A káderanyagok elvitelében és 66
