Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Kiss Márton bizottság nem volt elég forradalmi. A gyűlésen a nevelők közül Urbányi prof.-on kívül Guoth docens és Sági László I. éves hallgató, volt párttitkár vett részt, a két utóbbi azonban nem szólt a tárgyhoz. Ilyen huzavona és kisebb-nagyobb nézeteltérések után erőszakolta ki Halmos György az új forradalmi diákbizottság megválasztását, melynek elnöke Harka Ödön IV. éves, titkára Halmos György V. éves hallgató, tagjai Hervey Ivett V. éves, Horváth Sándor IV. éves és Igler György I. éves hallgatók lettek. Ez a bizottság egyébként rövid fennállása alatt /okt. 30-nov. 3/ semmiféle szervező tevékenységet nem végzett hallgatóink között, a bizottság titkára azonban egyéni túlkapásokat elkövetett. Ilyen az MDP helyiségének felforgatása, melyet Halmos György és még egy társa /mindketten disszidáltak/ végzett. A helyiség, amely egyébként a nagytakarítás miatt nyitva volt, november 1-jéig érintetlen maradt /Sági/. Ekkor az előbb említett két személy ide bement, az iratokat felforgatta, részben széttépte, s a dekorációs anyagból Lenin, Sztálin és Rákosi szobrait a parkban lévő fákra felakasztották, a képeket összetörték. Az eközben a helyszínre érkező volt függetlenített párttitkárt, Sági elvtársat Halmos sértő szavakkal illette. Az előbb említett bizottság tagjai közül vezető szerepet vitt az élelmezés területén Horváth Sándor hallgató, munkája e tekintetben dicsérendő és elismerésre méltó. A kihallgatások folyamán bizonyossá vált, hogy a Főiskola hallgatóinak fegyveres csoportja nem volt. Kapuőrséget szervezett csupán Halmos György, ennek tagjai a november 1-jén a katonai tanszékről elhozott gyakorló puskákat és november 1-jéig a személyzeti osztályon zárva tartott fegyvereket és bedobált géppisztolyt használták az őrségen, de állítólag a fegyverek egyikével sem lehetett lőni. A katonai tanszéket nem törték fel, az ottani portástól elkért kulccsal nyitották ki és zárták be /Várkonyi/. Az őrséget mintegy 1‘A napig tartották, addig, amíg azt nov. 3-án d. u. Urbányi prof. meg nem látta és fel nem oszlatta. Az őrségen elsősorban az alsó éves hallgatók vettek részt és az, aki éppen ráért. Név szerint ilyenek voltak Halmos, Baló, Igler hallgatók. Az utcai járás-kelés veszélyessége és nehézsége miatt már 24-től több hallgató bent keresett magának szállást a főiskola területén, mivel itt dolgoztak és étkezésük is itt volt biztosítva. így azután megszálltak minden erre használható helyiséget /Belgyógyászat, Sebészet, Szülészet, Marxizmus tanszék stb./. A Marxizmus tanszéket utolsó előttiként október 28-án szállták meg, részben, hogy helyhez jussanak, részben, mert a menzán a telefon elromlott és hozzá ennek a tanszéknek a telefonja volt a legközelebb, így ezt tudták használni, és mert a menzaépület bontásra került, tehát raktárnak is használták az egyik szobát, amelyet maga Radó Tibor nyitott ki, hogy aztán oda bepakoljanak. A nevezett tanszéken egyébként a menzán működő Horváth, Baló, Gulyás és Jakab, s ezen kívül Harka Ödön tartózkodott. A Marxizmus tanszéken lévő bútorokat összerakták, a tanszék két tagja /Androvits, és Molnár/ az egyik íróasztal oldalsó szekrényébe tette a táskaírógépet, s ily módon két íróasztalt szembe fordítottak. Ez az írógép később eltűnt. 25-én hozták hírül, hogy Tatay Zoltán III. éves hallgató, aki 24-re virradó éjszakát kispesti rokonainál töltötte, 24-én délelőtt a diákotthon felé tartva megsérült, meghalt és az utcán fekszik. Somogyi Ferenc hivatalsegéd és Czabarka III. éves hallgató önként vállalkoztak arra, hogy a holttestet lovas kocsin behozzák. Idebent felravatalozták és a szülők megjöttével 27-én Tary Mária adjunktus útmutatása és irányítása szerint minden feltűnés mellőzésével, szinte titokban eltemették. A Főiskola igazgatója úgy gondolva, hogy a rendet könnyebben tudja fenntartani, és az élelmezést is könnyebben tudja biztosítani, ha kisebb lesz a létszám, tanácsolta hallgatóink hazautazását. Ez lassan meg is kezdődött, s mivel kieszközölte, hogy 31-én az ösztöndíjat előlegezzék, ekkor már tömegesen kezdett a hallgatóság hazautazni. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy november 3-án a Mária utca 20. sz. alatt lévő diákotthonban már csak 27, a Garay utcai diákotthonban pedig mindössze 10 hallgató maradt. Hogy ebben a zűrzavaros, és később még zavarosabbá váló időben a főiskola területén viszonylagos rend és nyugalom volt, kétségkívül annak köszönhető, hogy a 54
