Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Allatorvostudományi Főiskola Főiskola igazgatója állandóan a telepen tartózkodott, és a bentlakó néhány tanársegéddel /Tary Mária, Markói Béla, Zájer József/ a hallgatókat belső munkára szervezte meg: az élelmezésre, a takarmány beszerzésre, a zsúfolt kórházban lévő állatok etetésére, itatására, ápolására, a telep tűzvédelmére, anyagi és személyi állományának megvédésére. Amikor pedig lehetőség nyílt arra is, hogy vidékről a menza és a Főiskola dolgozói részére élelmet lehetett hozni, ilyen irányban is szervezte a hallgatóságot. E munkakörökben mindazok, akik arra vállalkoztak, szerepet kaptak, tekintet nélkül arra, hogy párttagok vagy párton kívüliek voltak /Baló, Andrik, Jakab, Németh Kálmán, stb./. A december 13-án megtartott kari tanácsülés által megalakított menzabizottság /Guoth, Zájer, Csáky/, valamint a vöröskeresztes bizottság /Guoth, Némethné, Markói/ hasonló szellemben szervezték meg e bizottságok kiegészítéseképpen a hallgatóságot. A Főiskolán uralkodó szellemre rávilágít az a tény is, hogy a diákság forradalmi bizottsága nem vetette fel egyetlen hallgató kizárását sem, és hogy sem a hallgatóknak, sem az oktatóknak nem esett semminemű bántódása, sőt szóbeli sérelme sem /Szakái/. Arra, hogy valamiféle lista készült volna a Főiskola egyes oktatóinak eltávolítására vonatkozólag, semmiféle bizonyíték nem merült fel a vizsgálat folyamán, ami ezt a híresztelést alátámasztaná. Végül a miniszteri rendeletnek megfelelően a letartóztatásban lévő adjunktusnőre és a letartóztatásban volt Guoth János docensre vonatkozóan is meghallgatta a bizottság a hallgatókat. Ebből kiderült, hogy mindketten az iijúság bizalmát és megbecsülését élvezik. A hallgatók között semmiféle ellenforradalmi szervezkedést nem kezdeményeztek, nem végeztek, tevékenységükkel elsősorban hallgatóink ügyeit szolgálták /vöröskereszt, menza/. Hallgatóink bizalmát közvetlenségüknek és önfeláldozásuknak, az irántuk tanúsított tiszteletet pedig munkájuknak és tudásuknak köszönhetik /Elek S., Osztotics, Németh Kálmán, Harka/. A bizottság f. hó 10-én kelt 71.610/1957. F. M. sz. rendeletnek megfelelően külön szándékozik foglakozni a kizárt és okt. 23-a és jan. 25-e között a Főiskolára visszavett hallgatók visszavételi kérelmeivel, mivel a tárgyalások előkészítése hosszabb időt vesz igénybe. Ezek után tehát véleményünket abban foglalhatnánk össze, hogy Főiskolánkat az ellenforradalmi események a többi egyetemekhez, intézményekhez viszonyítva csak kevéssé érintették, komolyabb megtorlást kívánó esemény nem történt. Kivételt képez az alól a megállapítás alól Halmos György V. éves hallgató viselkedése, aki azonban nyugatra távozott. Az ezen kívül előforduló kisebb-nagyobb személyi sérelmek az illető hallgatók egyéni, jellembeli hibáira vezethetők vissza. Ilyen volt pl. Baló Károly viselkedése, akiről azonban ugyanakkor meg kell állapítani azt is, hogy szinte példátlan bátorságával és élete kockáztatásával, személyi munkájával segítette a hallgatóság élelmezését. Ezeket figyelembe véve a bizottság javasolja Baló Károlynak igazgatói megdorgálását. A Főiskola területén maradt legtöbb hallgatónkat bátorságáért, fáradtságot nem ismerő munkájukért, amelyet a közösség érdekében, a főiskola személyi és anyagi állagának megóvása céljából áldozatul hoztak, elismerés és köszönet illeti meg. Dr. Kómár Gyula, a bizottság elnöke [...], B. Kovács András, Győré Sándor, Németh Kálmán, Elek Sándor a bizottság tagjai, Lehoczky Zoltán a bizottság jegyzője. 55
