Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Paczolay István Kopaszra nyírás után megkezdődtek a kihallgatások, a veszprémi vallomások összehasonlítása az újakkal. A börtönparancsnok szobájában a Sztálin bűneit leleplező XX. pártkongreszszus után is egy hatalmas Sztálin kép volt. A tolmácsok főleg kárpátaljai magyar pedagógusok voltak. Az adatfelvétel kérdései: családneve, keresztneve, az apja keresztneve (a nálunk szokásos "anyja neve" helyett), az apja foglalkozása (tehát származása). Vékony Ferenc a foglalkozására azt a választ adta: forradalmár (revolucionyer). A válasz: Ön ellenforradalmár. (Vü kontrarevolucionyér). Viszontválasz: Nye kontra, rekontra. Megkérdeztük tőle, a ki-hallgató értette-e a tréfát: Á, csak nézett, mint a birka, nem tudnak ezek ultizni. (SzF-34-35) Olykor váratlan kérdések voltak: Miért volt a Ferenc körút 7-9-ben? - A válasz: Én Veszprémben voltam, ott nincs Ferenc körút. Hány terhes szovjet asszonyt dobott le a 10. emeletről? - Egyet sem, különben nincs is Veszprémben 10 emeletes épület. (Akkor még nem volt.) Állandó téma volt "az imperializmus ügynöke" is. (Szí-199) Az ungvári börtön mellett voltak kihallgatások az ottani állambiztonsági börtönben is, ahova rabomobillal vitték át a letartóztatottakat. Találkoztak Ungváron szombathelyi, dunaújvárosi, százhalombattai elfogottakkal (BS-166) és debreceni orvostanhallgató lányokkal is. (SzI-200) Börtönkoszt Reggelire kaptunk egy vödör teát, három szem kockacukrot, három szelet kenyeret és egy kilónyi nagyon sós apró halat szőröstül-bőröstül. A tea keserű volt de aztán megtanultuk, hogy egy szem cukorral meg lehet inni öt liter teát is. Le kell harapni belőle, és azon keresztül inni. Tiszta népámítás, olyan, mint az egész rendszer. A három szelet kenyér egész napra szólt. A hal volt a reggeli. Délben „valamit visz a víz” leves, vagy káposzta, vagy krumpli és főzelék vagy kása, esetleg egy kávéskanál szafttal. Vacsorára valamilyen kása. Vizet nem ihattunk, de állandóan volt a rögzített vasasztalon keserű tea és egy tálban apró, sózott nyers hal. Volt aki a kenyér mellé ráfanyalodott az apró halra, volt, aki több teát iszogatott mellé. - Volt, aki az első nap nem ette meg a halat, a második nap csak a fejét és a farkát dobta el, a harmadik nap az egészet megette. (Balogh Lajos) (BS- 167-168), (SzF-33) A veszprémiek többségét pár nap múlva átszállították Ungvárról a Kárpátokon túli Sztrijbe, a Szovjetunióben rendszeresített börtön-vagonokból álló szerelvénnyel. Ott a parancsnokot rávették, engedje meg, hogy a séta alatt nem hangosan énekeljenek. Minthogy a különböző cellákba zárt diákok nem érintkezhettek egymással, kitalálták, hogy Verdi Trubadúr c. operájának Toronyáijája dallamára közölnek egymással információkat, pl. Nyilik az ajtó, jön be a smasszer / Hozza a kását csak minekünk / Nem kell a kása, / A gyomrom utálja / A szóm elakad, akad, akad / Kásámat adnám érte / Csak lehetnék szabad / Smasszerlegény nyisd ki az ajtót / Eressz haza, eressz haza, minket. - Egy másik cellából pl. arról értesültek, hogy "Le-nyírtak, leborotváltak / Derék alatt békén hagytak" Másnap és harmadnap is megismétlődött a hasonló jellegű tájékoztatás, de más-más rekeszből. Megfigyelték, hogy az egyik őr a toronyban mindig akkor neveti el magát, amikor valami érdekes volt a szövegben. Lehet, hogy egy kárpátaljai fiú volt. Nem jelentette fel őket. A falakba, az ajtófélfába, a vaságy festékébe nevek voltak bevésve, németül Berlinből, lengyelül Poznanból, ők is hozzávésték a magukét Magyarországról. (SzF-40) Sztrijben velük volt egy 45 év körüli mezőgazdasági mérnök, aki a tabi forradalmi bizottság elnöke volt. O volt az egyedüli, aki megette az apró nyers halakat. A túlélés titka, mindent meg kell enni - mondta. Attól félt, hogy bányába visznek bennünket. A hét végén a smasszer bekiáltott: Bánya! - Ugye megmondtam! - sóhajtott fel. Most öltözhetünk, és megyünk a bányába. Alig tudtuk megmagyarázni, hogy itt nem öltözni, hanem vetkőzni kell, mert az orosz "bánya" szó magyarul fürdőt jelent. (SzF-39-40) 394
