Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Walleshausen Gyula Margit körútra érve, új jelmondatok születtek: „Minden ország katonája menjen saját hazájába!” „Katonákra magyar ruhát, vessük le a gimnasztyorkát!” A Bem téren oly nagy volt már a kavargás, hogy elszakadtak egymástól a hallgatók. E nap délelőttjén a Továbbképző Intézetben a Föld-művelésügyi Minisztérium egyik igazgatója tartott órát, s a végén közölte: elvárja, hogy a Továbbképző Intézet hallgatói is legyenek a felvonuláson. Este néhány gödöllői diák a fővárosban rekedt. Ők az Ida utcai diákotthonban kaptak szállást. Már benne voltak az éjszakában, amikor a DISZ központból hívta fel valaki a diákotthont azzal a kívánsággal, hogy néhány hallgató keresse fel a DISZ központot. Itt majd hangszórós autóba ülnek, hogy a rádióhoz menjenek, mert ott a tömeg nem oszlik és a karhatalom fegyvert fog használni.206 A fegyvereké a szó Budapest Nehéz megállapítani, hogy a fővárosi fegyveres harcokban hány agráregyetemi hallgató vett részt. Az 1957-ben lefolytatott fegyelmi vizsgálatok nyolc-tíz fő szabadságharcost valószínűsítenek; valamennyien külföldre távoztak a forradalom leverése után. Bizonyára voltak olyan fegyveresek is, akiknek sikerült a névtelenségüket, illetve valódi nevüket megőrizni, mert a harcosok egymást bece-, vagy diáknevükön, esetleg a harcok közben szerzett elnevezésükön szólították. Akadtak, akiket gyakran előforduló nevük mentett meg a későbbi megtorlástól. Ilyen volt pl. Horváth Lászlóné (Lasnyik Éva), a Továbbképző Intézet tanársegédje, aki ellen (az 1957-es megtorlások idején) érkezett ugyan bejelentés azzal, hogy november első napjaiban a Corvin közi felkelők körében látták, neki azonban jó alibit nyújtott újságíró férje, akivel 23-án a Szabad Nép (majd Népszabadság) Blaha Lujza téri székházában tartózkodott.207 Október 24-étől kijárási tilalom lépett érvénybe, de akik kimerészkedtek, a fellángoló harcok kényszerítették vissza lakásukba. így járt 25-én Máthé Imre rektor is; elindult az egyetemre, de csak a Szent István-bazilikáig jutott el. Aggasztotta, vajon a diákétkezdék el vannak-e látva elegendő nyersanyaggal. A hirtelen változó, ingadozó politikai helyzetben nehéz volt a tájékozódás, ami pedig a rektori teendők ellátásához a bonyolult viszonyok között nélkülözhetetlen. A többirányú információszerzés és a rektori döntések előzetes megtárgyalására egy szőkébb tanácsadó testületet hozott létre Máthé Imre rektor. Tagjai - Manninger G. Adolf rektorhelyettes, Horn Artur dékán és Kuthy Sándor professzor - azt is feladatul kapták, hogy dolgozzanak ki javaslatot az egyetemi élet demokratizálásának előkészítésére. 27-én még szóltak a fegyverek, amikor a rádió reggeli híradásában azt közölte, hogy a XI. kerületben az Agrártudományi Egyetem épületéből tűz alá vettek szovjet tankokat. A rektor - kijárási tilalom lévén - telefonon érdeklődött a hír felől, de az egyetem portása közölte: az épület környékén csend van, senki nem lőtt sem az épületből, sem a szomszédos házakból. A rektor erre több, illetékesnek vélt hatóságot és szervet, még a szovjet nagykövetséget is felhívta telefonon, míg végre sikerült elérnie, hogy a déli híradásban a rádió helyesbítette reggeli közleményét.208 206 R-461/57. H. Lajos II. éves állattenyésztő elmondása 207 Rubicon 12(6)2001.37. p. 208 A forradalom hangja i.m. 98. és lOO.p. 210
