Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Eötvös Loránd Tudományegyetem Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei az Eötvös Loránd Tudományegyetemen156- írta Borsodi Csaba - - Összeállította Kissné Bognár Krisztina Az ELTE tanári kara és ifjúsága 1956 tavaszán kezdeményezője és lelkes támogatója volt az SZKP huszadik kongresszusa után kibontakozó vitáknak, és egyik motorja volt a változást kezdeményezőknek. Az oktatók a Petőfi Kör rendezvényein vagy a karokon szervezett társaságokban tárgyalták a jövő lehetőségeit. Alapvetően megváltozott az egyetem légköre, a kezdetben sablonos viták egyre élesebbek lettek. A hallgatóság az Egyetemi Ifjúság című lapban adott hangot elégedetlenségének. Szó került az ideológiai válságról, az egyetemi DISZ formális szerepéről, többen írtak egy új, vagy régi egyetemi szervezet felállításáról. Érdekes vita folyt tavasszal az ELTE DISZ-szervezetének munkájáról az Egyetemi Ifjúság oldalain. “Nálunk az ifjúság szervezete átalakult ülésező, bélyeget nyálazó tagsággá. Úgy látszik sokszor elfelejtjük, hogy a DISZ az MDP tartalékcsapata. Hogyan akarjuk az MDP-t erősíteni, ha politikailag nem képezzük az egyetemistákat?”157 Az egyetemi DISZ-vezetés igyekezett a maga módján befolyásolni a vitákat, de megszokott módszerek - az erőltetett önkritika, az ellenséggel való fenyegetés stb. - már nem hatottak, az egyetemi ifjúság fokozatosan a saját útját kezdte járni. A tavaszi szemeszter vége egy időre lélegzethez juttatta a politikai vezetőket, de a nyári események - Rákosi leváltása stb. - újabb várakozásokat támasztottak az őszi félévre. Az Egyetemi Ifjúság szeptemberi, októberi számaiban tovább folyt a vita. A cikkek egyre bátrabban, nyíltabban foglalkoztak az egyetemi lét visszásságaival. A szeptember 12-i számban Harsay György az oktatókat és hallgatókat is irritáló jelenséget bírált: “Egyes nagy tudású régi oktatók tekintélye és szava néha nem jelentett többet, talán annyit sem, mint néhány DISZ titkár véleménye. A DISZ-ben előtérbe kerültek a kevesebb önálló gondolattal rendelkező, de sok citátumot ismételgető emberek...158 Az ELTE-n az 1956/57-es tanév egyben új rektor beiktatását is jelentette Világhy Miklós jogászprofesszor személyében. Az egyetem hagyományainak megfelelően az új rektor székfoglaló beszédet mondott a saját szakterületét felhasználva, de a szokásoknak megfelelően általános érdeklődésre is számot tartó témakörben. Világhy az állam és a humánum viszonyáról értekezett, ami az adott korszakban szokatlan és veszélyes vállalkozás volt. Világhy eszmefuttatásának első részében és történeti elemzésében a korszak ideológiájának megfelelően eljutott oda, hogy az államhatalom egyetlen humánus formája a szocialista demokrácia. A beszéd második része azonban igen éles kritikát fogalmazott meg a sztálinizmussal és annak magyar vállfájával szemben. Noha az előadás tudományos jellegű volt, nem lehet nem észrevenni annak üzenetét: “Az utolsó két évtized tapasztalatai arra figyelmeztetnek, hogy a szocialista demokratizmus, s ezzel szoros összefüggésben a szocialista humanizmus gyakorlatában bizonyos körülmények között súlyos törések állhatnak elő... Ami az állami funkcionáriusok választásának és visszahívásának kérdését illeti, nem lehet kérdéses, hogy ez az állami gépezet 156 A tanulmány megjelent Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1635-2002. Szerk.: DR. SZÖGI LÁSZLÓ Bp., 2003 című kötetben a 346-356. oldalakon. 157 Egyetemi Ifjúság 1956. április 18. 158 Beck Tibor-Germuska Pál: Forradalom a bölcsészkaron Bp., 1997. 21. p. 121
