Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Pécsi felsőoktatási intézmények A nemzeti és katonatanácsi vezetők reménytelennek tartották az ellenállást és el akarták kerülni a vérontást. Ezért Csikor Kálmán nem adta ki a harcparancsot a forradalom mellett maradt katonai egységeknek és nem engedte harcolni sem az egyetemi, sem a bányász zászlóaljak tagjait. Az orvosegyetemista zászlóalj a város délkeleti, a jogász-pedagógus zászlóalj a nyugati határterületein foglalt álláspontot, de a november 3-ról 4-re virradó éjszaka folyamán Csikor Kálmán parancsának engedelmeskedve visszavonultak kollégiumukba.313 Utóvédharcok, egyetemisták a „mecseki láthatatlanok” között A Baranya megyei forradalom vezetőinek bölcsessége megmentette Pécs városát a harcoktól és a pusztulástól. Az orvosegyetemistákat kollégiumuk ágyaiból szovjet katonák keltették fel 1956. november 4-én, hajnali 5 órakor. Az orvosi zászlóalj a reggeli órákban letette a fegyvert az idegen hódítók előtt. A másik egyetemi zászlóalj, a jogász és pedagógiai főiskolás hallgatók csapata azonban úgy határozott, hogy a Mecsek hegység erdeibe vonul, hogy ellenálljon fegyveresen a betolakodóknak. Hasonlóan döntött még a bányász zászlóalj több katonája, valamint Pécs város lakói közül is sokan fegyveresen a hegybe vonultak, hogy felvegyék a harcot a szovjet tankokkal. A kezdetben több mint ezer főt kitevő ellenállók száma az első két-három nap után 250-300-ra csappant. A maradék, még kitartó harcosokat Horváth Géza, a legendás „Gazda” és helyettese, „Béla”, azaz Kubicza János volt katonatiszt fogták össze. Utóbbi katonailag megszervezte a harcosokat. Kisebb rajtaütéseknél többre nemigen tellett erejükből. A mecsekiek legismertebb akciója a november 14-én, a pécsváradi rendőrőrs ellen végrehajtott fegyveres támadás volt, melynek egyik főszerepét a „Pajti” álnevet viselő harcos, többek szerint egyetemi hallgató játszotta.314 A többi egyetemista is álnéven tevékenykedett a mecsekiek között. A MEFESZ más módon próbálta támogatni a mecseki harcosokat. Élelmiszereket, kötözési anyagokat, gyógyszereket gyűjtöttek, s azokat korábban elrejtett fegyverekkel és lőszerrel együtt egy ötfős csapat Pirisi Mátyás vezetésével november 15-én - nem veszélytelen úton - a Mecsekre juttatta. Ott azonban nem találták meg a harcosokat, mert ők időközben a keleti Mecsekbe tették át főhadiszállásukat.315 November 16-án Horváth Géza parancsnok maradék embereinek választási lehetőséget adott: aki akart, visszamehetett a városba, s számolhatott a megtorlással, vagy választhatta az emigrálást Nyugatra. 58-an döntöttek az utóbbi mellett, végül azonban 1956. november 22-én 42-en hagyták el Barcs mellett a magyar határt, s „disszidáltak” Jugoszláviába, a nyugati országokba való továbbutazás reményével. Jugoszláviai, olaszországi lágereken keresztül ki-ki Európa, Észak-, Dél-Európa országaiba, Ausztráliába jutott.316 313 1956 Kézikönyve. Kronológia, i.m. 271-272. p.; Péter Károly, i.m. 129-190. p. 314 BML. XXXII. 11. 1956-os gyűjtemény. 17. doboz, 763. sz. Pécsi Megyei Bíróság. 26/1957. sz. Nagy József és társai pere. Pécs, Mecsek. Másolat. 315 Az akció szerepelt a Belinszky Barnabás és társai perében Pirisi Mátyás vádpontjai között, a többieknél pedig az egyetemi fegyelmi vizsgálatokon az egyik fő vád volt. Az egyik résztvevőt, Béleczki Erzsébetet a vádirat a nőhallgatók vezető személyeként állította be. In: Belinszky Barnabás és társai pere; Pécsi Orvostudományi Egyetem Rektori Hivatala 4/1957. Az 1956. évi ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatos fegyelmi határozatok és azok indoklásának rövid kivonata; Béleczki Erzsébet 1957. október 21-i fegyelmi vizsgálatának jegyzőkönyve. In: Péter Károly, i. m. LXV, LXVI, LV, LVI, XLIX. p. 316 Kubicza János „Béla” „Hadi” naplója. A mecseki „Szabadságharcos csop.” 1956. november 4-16. In: Zsolnay, i.m. 133-176. p.; Hajdú Imre: Mecsek - 1956. Eseményvázlat két visszaemlékezés alapján. In: Mecseki Láthatatlanok Pécs - 1956. Dokumentumok és emlékezések. Szerk. Romváry Ferenc-Rozs András. (Pécs) 1997. 82-122. p. 341
