Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Rozs András Az 1956-os forradalom több pécsi, baranyai résztvevője a szovjet csapatok közeledésének hírére, illetve a szovjet bevonulást követő napokban, hónapokban az emigrációt választotta. Ung Ferenc pécsi orvostanhallgató, a BMMNT egyetemista képviselő tagja 1957. január 21-én lépte át a magyar-jugoszláv határt. Viszontagságos út után - szovjet és magyar katonák üldözése elől sikeresen menekülve - előbb egy eszéki lágerbe került, végül Svédországba emigrált.317 Zsigmond Endre orvostanhallgató az osztrák határon át menekült Nyugatra, a forradalom és menekülésének történetét naplójában örökítette meg.318 A Pécsi Orvostudományi Egyetemről 33 hallgató távozott Nyugatra, ki a forradalom leverése utáni novemberi napokban, Ausztria felé, ki később, 1956 decemberében, 1957 első hónapjaiban, Jugoszlávia felé. Sokan távoztak az országból a szigorló orvosok és az egyetemen dolgozó orvosok, valamint a Jogi Kar és a Pedagógiai Főiskola diákjai közül is. A pécsi MEFESZ-bizottság városban maradt tagjai nem szüntették meg a szervezetet, hanem 1956 novemberében segítették a munkástanácsok utóvédharcát. Belinszky Barnabás és Pirisi Mátyás MEFESZ-tagok Dobrovics Emil pécsbányai munkástanács-vezető letartóztatása - 1956. november 23. — után tiltakozó és sztrájkra felszólító iratot szerkesztettek, melyet Ditrói Zsuzsanna gépelt és sokszorosított, az így létrehozott röplapokat Pirisi egy orvostanhallgató társával terjesztette a pécsi utcákon. Pirisi Mátyás az „Egyetemisták követelései” című röplapot nemcsak barátai és a bányászok között, hanem a Damjanich laktanyában is közreadta. Válenti Béla, aki a forradalom idején a pécsi MEFESZ megbízottja volt a Pécsi Rádiónál és a MEFESZ követeléseit, felhívásait olvasta be, a novemberi-decemberi napokban a szovjet hadsereget és a magyar kormányt kigúnyoló vicceket, tréfás írásokat szerkesztett és az egyetemisták között terjesztette azokat.319 A MEFESZ nem adta fel a harcot, önállóságát meg akarta őrizni. 1956 decemberében Péter Károly és Debreczeni László egyetemi hallgatók a pécsi MEFESZ-bizottság képviseletében részt vettek Budapesten, a Nagybudapesti Központi Munkástanács Dózsa György úti összejövetelén.320 A MEFESZ folytatta az elkeseredett küzdelmet 1957 januárjában is. A hónap közepén Szabotin István és Belinszky Barnabás nyilatkozatot szerkesztettek, melyben hírt adtak a MEFESZ létezéséről és kinyilatkoztatták, hogy a MEFESZ „minden párttól független, önálló ifjúsági szervezet”, valamint visszautasítottak „minden olyan kísérletet - bármely (...) szervtől, vagy párttól eredjen - amely a MEFESZ munkáját próbálná befolyásolni”. A nyilatkozatban rögzítették, hogy „a MEFESZ az október 23-i „forradalmi” elv alapján áll, az akkori követeléseik megvalósításáért továbbra is harcolnak”. A politikát - a kommunista párt politikáját - teljesen ki akarták zárni az egyetemről. Követelték, hogy az 1948 óta elbocsátott professzorokat és oktatókat rehabilitálják és helyezzék vissza katedrájukra. Kritizálták az oktatási formákat, követelték a „pártpolitikai érdekek alapján” odaítélt ösztöndíjak felülvizsgálatát. A nyilatkozatot Belinszky és társai a Jogi Kar négy évfolyamának hallgatóival megszavaztatta, a szavazás tényét rögzítette, a nyilatkozatot az egyetemi faliújságra kifüggesztette. A MEFESZ 1957-ben még egy „ellenálló” tettet 317 BML. XXXII. 11. 1956-os gyűjtemény. Ung Ferenc levele az eszéki táborból, 1957. március 11. Dr. Páva István ajándéka. Kézírás. Másolat 318 BML. XXXII. 11. 1956-os gyűjtemény. Andrew Zsigmond (Zsigmond Endre) 1956-os naplója. Kézirat. Másolat 319 Pécsi Megyei Bíróság. B. III. 998/1957/15. szám. Belinszky Barnabás és társai pere. In: Péter Károly, i. m. LXIV, LXV, LXVII, 7-8, 10. p. 320 Debreczeni László: Egy medikus barangolásai börtönországban. Börtön-kálváriám stációi 1957-1959. Pécs, 2004. 41. p. 342
