Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskola, Budapest az indoklással, hogy mint az MDP tagja nem valószínű, hogy elnyerné a többség bizalmát.261 Helyére november 26-án Mikecz István tanszékvezető docenst választották meg. Megjegyzendő, hogy az autonómiával az illetékes szaktárca (FM) is egyetértett a november közepén tartott megbeszélésen, mert - Tóth Pál főigazgató és Kovács Aladár osztályvezető kijelentették, hogy „az autonómia megadása csak idő kérdése, és dolgozzunk úgy, mintha már autonómiát élvezne a főiskola” - írja visszaemlékezésében Lehoczky László 1957. június 1-jén. Farkass Imre dékánná választását hallgatólagosan az FM is elismerte, amikor január közepéig Farkass külföldre távozott. Az október 31-ei tanácsülésen a személyi kérdések között néhány exponált személy szakmai alkalmasságát vitatták. Egyeseknél alkalmatlanságot állapítottak meg, vagy hiányolták a munkaköre betöltéséhez szükséges szakképzettséget, vagy egyetemi diplomát. Váradi János távollétét úgy értelmezték, hogy lemondott igazgatói tisztségéről. (írásban csupán 1956. decemberében nyújtotta be lemondását, ez azonban a főhatósághoz már nem jutott el.) Váradi János szakmai kvalitásait és tanszékvezetői alkalmasságát nem vonták kétségbe, csupán „túlzottan szoros” szovjet kapcsolatát vetették a szemére.262 A Forradalmi Bizottság létrehozását október 31-én határozták el, majd a következő napon Farkass Imrét választották meg elnökké. Tagjai Kiss Horváth János tanársegéd és Szaller László szakoktató, az ifjúságot pedig Kanász Imre és Semmelweisz Ferenc hallgatók képviselték.263 A gyűlés lefolyása nem volt mentes a szenvedélyes megnyilvánulásoktól: elhangzottak javaslatok egyes személyek eltávolításáról is. Ugyanekkor Erdei János professzor követelte néhány - korábban osztályidegennek bélyegzett - oktató visszavételét. Hangsúlyozta a szakmai felkészültség pontosságát, szemben a politikai megbízhatósággal. 1956. november 20-án a Budapesti Műszaki Egyetem és a Veszprémi Vegyipari Egyetem teljes tanári kara, valamint a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskola képviselői a BME tanácsának ülésén levelet írtak Kádár János miniszterelnökhöz, amelyben aggodalmukat fejezték ki az elfogott és elhurcolt hallgatók miatt. Közölték, hogy az előadásokat csak szabadon bocsátásuk után kezdhetik meg. (L. a. mellékletet.) Utószó 1956. november 4-ét követő hónapokban az oktatók közül a megtorlások elől többen nyugatra távoztak. (Kiinger Pál, Farkass Imre és Jánosi Zoltán, mint aktív résztvevők, továbbá Kun István, Geszti Györgyné, Bálint József, Kovács István, Szentiványi Tamásné, Szluka István és Széplaki László a bizonytalan jövő miatt). Jelentős számban menekültek külföldre hallgatók is. (I. évfolyam: 24 fő, II. évfolyam: 22 fő, III. évfolyam: 13 fő, IV. évfolyam: 9 fő, és az V. évfolyam: 15 fő.)264 A Minisztertanács által létrehozott Rehabilitációs Bizottság intézkedései nyomán.265 „Az 1990/91-es tanév kezdetén a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar (a főiskola 261 SZIE Lt. Lehoczky László visszaemlékezése. 262 Váradi János hivatalos megbízásból korábban egy évet töltött a Szovjet fővárosban az ottani mezőgazdasági gépészmérnökképzés tanulmányozása végett. Ekkor ismerkedett meg a moszkvai balett primadonnájával, akit később feleségül is vett. 263 SZIE Lt. feljegyzés. Budapest 1959. szeptember 22. 264 SZIE Lt. kimutatás a disszidált hallgatókról. 1958. február 24. 14., 17., 19. p. 265 A Gödöllői Agrártudományi Egyetem jubileumi emlékkönyve i.m. 214-215. p. 285
