Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Mkecz István - Walleshausen Gyula jogutódjaként) a Mérnöki Kamara Gödöllői Szervezete közreműködésével rehabilitáció céljából felülvizsgálta az 1956 utáni retorziók jogsértő intézkedéseit. Az érintetteket - illetve a hozzátartozóikat - meghívta a tanévnyitó nyilvános tanácsülésre, ahol a Kar dékánja tolmácsolta az intézmény bocsánatkérését. A rehabilitáció eredményeként dr. h. c. címet adományoztak Kiinger Pál és Erdei János professzoroknak. Utóbbi részére poszthumusz jelleggel történhetett az elismerés, amelyet leánya vett át. Erdei professzor oktatói munkásságát külön is méltatta a születésnapja 100-ik évfordulóján, 1991. szeptember 9-én rendezett emlékkiállítás. Hasonlóan poszthumusz c. egyetemi tanárrá nyilvánították Bertholomeidesz Sándor és Bruckner Géza egyetemi docenseket, akiket 1956 után adjunktussá minősítettek vissza. Címzetes egyetemi docensi kinevezést vett át Kiss Horváth János, volt egyetemi tanársegéd. A rehabilitáció kiterjedt több oktatóra is, akiket 1956 előtt diszkrimináció miatt ért jogsértés. A Főiskola tizenöt volt hallgatóját, akiket fegyelmi eljárás során kizártak, vagy megbélyegeztek, ugyancsak az 1990/91-es tanévnyitó ünnepségen rehabilitáltak: Bikádi József, Buda Gábor, Csuthy Lajos, Eckschmiedt György, Gressai Sándor, Homolya Szilveszter, Horváth Margit, Kanász Imre, Kiss Lajos, Klujber Ferenc, Kovács Endre, Semmelweisz Ferenc, Szvorény Katalin, Varga Imre. ” 286
