Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Eötvös Loránd Tudományegyetem letartóztatások az ELTE hallgatói közül is. A Rektori Tanács ülésén határozatokat hoztak az egyetemi oktatás alapvető követelményeinek megteremtéséről és arról, hogy az oktatást 1957. január 7-én meg kell kezdeni, amennyiben garantálható a hallgatók személyes biztonsága és biztosítani tudják az épületek fűtését.177 (A tanítás nem indult meg január 7- én.) Az autonómia egyik jelentős megnyilvánulása volt, hogy a két bölcsészkar tanácsa 1956. december 7-i külön-külön tartott ülésén döntött arról, hogy a két kart egyesíti.178 Az egyesített kar élére Kniezsa István professzor személyében dékánt is választottak. Ugyanez a folyamat játszódott le a két természettudományi karon. Az egyesülés itt is megtörtént. A karok egyesítését az Elnöki Tanács az 1957. évi 33. tvr.-rel erősítette meg. 1956. december 9-én a Kádár-kormány statáriumot hirdetett ki, a forradalmi bizottságok működése lehetetlenné vált. Az ELTE keretében működő forradalmi bizottságok egy része reformbizottsággá, illetve rehabilitációs bizottsággá alakulva működését a következő évben is fenntartotta. Ez az időszak 1957 nyarán ért véget. Az egyetemi oktatók e bizottságokban igyekeztek fenntartani korábbi elképzeléseiket. A reformbizottság elsősorban az egyetemi autonómia tervezetet kívánta sikerre vinni, s ez a kezdeti időszakban még úgy tűnt, hogy lehetséges lesz. Az OM a tervezetet még országos vitára is bocsátotta, de a megtorlások időszakában levették a napirendről, sőt később a rektor ellen indított vizsgálatok egyik vádpontja lett, az “egyetemi autonómia felelőtlen felvetése”. Világhy Miklóst 1957. június 19-én írásbeli megrovásban részesítette Kállay Gyula művelődési miniszter,179 majd nem sokkal később leváltották az ELTE rektori posztjáról. Az ELTE hallgatói és oktatói ellen a forradalom leverése után szinte azonnal megindultak a különböző eljárások. Ezek főként a forradalomban és az ELTE életében is vezető szerepet játszó bölcsészkar hallgatóit érintették. Az ELTE 1957-es statisztikája szerint 316 hallgatóval kevesebb hallgató fejezte be az 1956/57-es tanévet. Ez a szám a forradalom után külföldre távozott, a forradalomban elesett és a forradalomban való részvétel miatt kizárt hallgatókat is jelenti. Az oktatói karból is többen távoztak külföldre. Azt, hogy a megtorlás során az eljárások alatt hány hallgatót és oktatót távolítottak el az egyetemről, teljesen pontos adatok hiányában nem tudjuk. Adataink az elég hiányosan megmaradt azon iratokból származnak, amelyek a fegyelmi eljárások alatt keletkeztek. Ezekben sok esetben különböző számokat adnak meg, és a Művelődési Minisztérium a hozott döntéseket több esetben felülbírálta. Az adatok szerint 42 bölcsészhallgató ellen folyt eljárás (a kar létszáma ekkor 940 volt), ebből 29 hallgatót büntettek meg, közülük 16 főt zártak ki az ország összes egyeteméről, 4 főt az ELTE-ről, 2 főt ideiglenesen zártak ki, 5 fő szigorú megrovásban részesült, 2 fő szóbeli feddésben.180 A bölcsészkar kar oktatói közül 15 fő ellen indítottak eljárást (az oktatói létszám 240 fö). Közülük 6 oktatót bocsátottak el azonnali hatállyal, 7 fő kapott írásbeli megrovást, 2 fö még az elbocsátás előtt távozott a karról.181 A többi karon a megtorlás kevesebb hallgatót és oktatót érintett. Az ÁJK két oktatója ellen indult eljárás, a TTK-n ez öt oktatót érintett. A hallgatók közül az ÁJK-n 34, a TTK-n 9 hallgató ellen indítottak vizsgálatot.182 Ezek a megtorlások 1957. június-július hónapokra lezajlottak, de néhány esetben a személyes bosszútól vezérelve 177 U. o. mint előző jegyzet 178 ELTE Lt. 9/a Nyelv- és Irodalomtudományi Kar tanácsülési jegyzőkönyvek 1956. dec. 7., 10/a Történettudományi Kar tanácsülési jegyzőkönyvek 1956. dec. 7. 179 ELTE Lt. 1/h. Fegyelmi ügyek, Tanári ügyek 1957. 180 Beck - Germuska i. m. 183. p. 181 U. o. 182. p. 182 ELTE Lt. 1/h. Fegyelmi ügyek 127
