Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)

Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények

Borsodi Csaba - Kissné Bognár Krisztina

elhúzódtak 1958-ra is, és a Művelődési Minisztérium az utolsó elbocsátásokat 1958 augusztusában hagyta jóvá. Az elbocsátott hallgatók többsége a későbbiek során elvégezte az egyetemet, az oktatók egy része a hetvenes-nyolcvanas években más egyetemeken folytatta oktatói tevékenységét, jó néhányan az ELTE-re is visszakerültek már az 1960-as években is, de többen csak az 1980-as években. Teljes rehabilitálásukra csak az 1990-es években kerülhetett sor. Az Egyetemi Könyvtárban “száműzetésben” dolgozó Bibó Istvánt, aki miniszteri tisztséget vállalt Nagy Imre kormányában, 1956 után börtönbüntetésre ítélték.

A forradalom után az oktatás az Állam- és Jogtudományi Karon és a Természettudományi Karon 1957. február 4-én, a Bölcsészettudományi Karon február 11- én kezdődött meg. Az ún. konszolidáció gyakorlatilag csak az 1957/58-as tanévtől indult meg az egyetemeken. 1957 elején az egyetemen is létrejöttek az MSZMP egyes szervezetei, de térnyerésük a korábbi évek rossz tapasztalatai miatt nehezen ment. A MEFESZ fokozatos felszámolása megteremtette a lehetőséget az új, egységes ifjúsági szervezet, a KISZ egyetemi szervezetének a megteremtésére. Az adott politikai körülmények között másra az egyetemek ifjúságának és tanári karának nem volt lehetősége. Az új helyzetben meg kellett találni azt az utat, amelyen egy jobb egyetemi struktúra és magasabb szintű képzés jöhessen létre. Az új kormányzat már nem alkalmazta az egyetemeken a Rákosi-korszak korábbi gyakorlatát, így az előzőnél szabadabb és tudományosabb egyetemi élet kialakítására volt lehetőség. Ez természetesen elmaradt egy klasszikus európai egyetem autonómiájától és lehetőségeitől, de mindenképpen jobb volt a korábbi gyakorlatnál.

128