Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)

Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények

Ignáczné Iváncsics Erika

Dokumentumok

1.

Mosonmagyaróvár, 1957. június 7.

Tanszéki jelentés a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia Marxizmus- leninizmus tanszékének munkájáról és helyzetéről /részlet/

(...)

A tanszék munkája október 23-26-ig

A rendes tanítás mellett fofeladatnak tartottuk a hallgatóság megfékezését és a tüntetésektől való távol tartását. Az események ellenforradalmi jellegét a budapesti rádió és telefonjelentések alapján magyaráztuk a hallgatóknak. Október 24-én a Marxizmus tanszék egy információs központhoz hasonlított, ahova egymás után jöttek felvilágosításért a hallgatók és a dolgozók egyaránt. Mi akkor még abban a tudatban voltunk, hogy a budapesti ellenforradalmi felkelést maximum 1 nap alatt leverik és minden rendes vágányba kerül.

Budapestről azonban már 25-én egyre ellentmondóbb hírek terjengtek. Az Akadémiát provokátorok állandóan zaklatták, hogy vonuljon fel. Úgy nézett ki egészen 25-én estig, hogy a felvonulásra nem kerül sor.(...) 25-én d.u. a Marxizmus tanszék és a Katonai tanszék el akarta hallgattatni a Szabad Európa rádiót, amelyet a hallgatók nagy csoportokban hallgattak. Ez az akkori hangulatban nem sikerült. Este kisebb hallgató csoportok mentek ki a városba, ahol összevegyültek és néma tüntetést rendeztek. A tüntetést a hallgatók az igazgató és a tanárok erélyes közbe lépésére abba hagyták. Ezek után a Marxizmus tanszék, de a tanári karnak az Akadémián lévő tagjai is azon fáradoztak, hogy megakadályozzanak egy esetleges második tüntetést. A hallgatók felé tolmácsoltuk az AVH-nak azt a figyelmeztetését, hogy minden csoportosulást felszólítás nélkül fegyveres erővel vernek szét. (...)

26-án reggel a város dolgozóinak nagy része felvonult. Az Akadémia ifjúsága még ekkor az épületben tartózkodott. A gimnazisták gyávának nevezték őket, hogy nem mernek kivonulni. A tanári kar azon a véleményen volt, hogy semmi esetre sem szabad még egyszer kimenni az utcára. (...) A hallgatókat tovább nem lehetett tartanig...) Ismeretes, hogy mi történt a laktanya előtt. A határőrség látva, hogy a tömeg nem hátrál, tüzet nyitott. Százkettő halott és több száz sebesült lett az eredmény. Az Akadémiai hallgatók közül 6-an meghaltak és több mint húszán megsebesültek.(...)

(Magyar Országos Levéltár Jelenkori Gyűjtemény XlX-l-2-f854/855-19/1957 239)

294