Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen- Összeállította Szendi Attila és Lossné Acs Mária A Miskolc határában fekvő Dudujka-völgybe álmodta meg az új szocialista egyetem képét a frissen hatalomra került kommunista diktatúra 1949-ben. Politikai rabokkal is építtetve, a nagyhírű selmeci akadémia karait Sopronból áttelepítve, öntudatos szocialista mérnököket akartak képezni a Nehézipari Műszaki Egyetemen. A több mint százéves múlttal rendelkező borsodi iparvidék különösen jó lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy az ötvenes évek elején ezen az iparvidéken megvalósítsák a szovjet típusú iparosítást. Az I. ötéves terv egyik fontos elemeként hozták létre 1949-ben a Nehézipari Műszaki Egyetemet, mely a kor uralkodó eszmeáramlatait követve rövidesen (1952) Rákosi Mátyás nevét vette fel. Az ötvenes évek sztálinista szelleme Sztálin halála után is tovább élt. Ez nyomta rá a bélyegét a helyi egyetemi politikai döntésekre is. így került sor 1955 őszén egy jó kedélyű, hallgatói baráti társaság, a „Bőrhajcsárok szabad szakszervezetének” felszámolására. Tagjait szigorú fegyelmi eljárás és kizárás sújtotta. Még 1955-ben néhány hallgató az orosz vizsga után - a szinte már kultikus hellyé váló egyetem melletti ún. „UV-dombon”-, kellő megkönnyebbülést érezve, orosz nyelvkönyveit elégetette. Ennek következménye egy nagyszabású fegyelmi eljárás volt, elrettentve a hallgatóságot minden ehhez hasonló súlyú, „az osztályharcot gyengítő” megnyilvánulástól. Az egyes tankörök besúgói, az évfolyamfelelősök mindenről folyamatosan informálták az egyetemi pártszerveket, és természetesen a sokkal fontosabb belső elhárítással foglalkozó ún. operatív felderítő osztályt. A hallgatók megfigyelése kiterjedt a legszemélyesebb információcseréjükre, a levelezésükre is. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (NME) Diákparlamentjének létrejötte az egyetemen kívüli eseményekben kereshető. A DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) központi kezdeményesére vitaköröket kezdett szervezni, hogy elejét vegye a spontán szerveződő mozgalmaknak, és „pártszerű, ellenőrizhető” mederben tartsa a reformista megmozdulásokat. Ennek következményeként a miskolci egyetemen is sürgetni kezdték egy vitafórum létrehozását. Az egyetemi pártbizottságnak az volt a véleménye, hogy ellenőrizni tudja a folyamatokat, ezért október 17-én fiatal tagjainak engedélyt adott egy ún. Ságvári Kör megszervezésére, melynek első ülését október 24-ére tűzték ki. A „Diákparlament” elnevezés azonban túlzásnak tűnt a helyi vezetők szerint. Október 16-án Szegeden sor került a világháború után elsorvasztott Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetségének, a MEFESZ-nek, a kommunista irányítástól teljesen független diákszövetségnek az újjáalakítására. Ennek híre eljutott az ország egyetemeire, és ez volt az első, bátorító kezdeményezés egy nem hivatalos, határozottabb, reform szellemű fellépésre. így több egyetemen megindult a diákparlamentek szervezése is. A szegediek Miskolcra is küldtek küldötteket a közvetlen tájékoztatás és csatlakoztatás céljából. Az is sürgette az NME diákparlamenti ülés összehívását, hogy a hivatalos szervek országos diákparlamenti gyűlést terveztek, ahol minden felsőoktatási intézmény küldöttekkel, hallgatókkal képviseltette volna magát. Emiatt a Ságvári Kör ülését először október 23-ára, majd végül 22-ére hozták. Ezt a készülő gyűlést a hallgatók egyszerűen 295
