Magyarországi világi felsőoktatási intézmények a kezdetektől 1945/1948-ig - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 2. (Budapest, 2006)
II. Intézmények
előtt 1629-ben ismételten gazdag birtokadományokkal biztosította a főiskola jövedelemforrásait. Ugyancsak ez évben kelt rendeletével pedig megnemesitette Erdély református lelkészeit és utódaikat, megnyitván ezzel az utat a szegény jobbágy sorból való felemelkedés előtt. A Gyulafehérváron működött református akadémiának minden lehetősége megvolt a teljes egyetemmé válásra, ez azonban mégsem következett be. Bethlen utódja, I. Rákóczi György (1593-1648) ugyanis inkább a sárospataki kollégiumot támogatta, úgy hogy uralkodása alatt a gyulafehérvári főiskola hanyatlásnak indult. A fejedelem fia, II. Rákóczi György pedig az európai nagypolitikában kívánt szerepet kapni, s csekély érdeklődést mutatott az iskolaügy fejlesztése iránt. Könnyelműsége 1658-ban kiváltotta a kollégium katasztrófáját: a szultán parancsával ellenkező fejedelem mcgfenyítésére Erdélybe küldött krími tatár sereg felgyújtotta Gyulafehérvárt, s dúlása nyomán a kollégium is elpusztult. A gyulafehérvári kollégiumban tanuló, majd Hollandia protestáns egyetemeit megjárt Apáczai Csere János, 17. századi művelődés-történetünk nagy polihisztora nevéhez fűződik az a tervezet, amelyben kidolgozta egy korszerű erdélyi egyetem felállításának alapelveit. A gyulafehérvári, majd a kolozsvári kollégium fiatal tanára klasszikus négy fakullásos egyetem felállítását tartotta volna helyesnek, természetesen a tudományos fokozat adásának jogával. Szép tervének azonban az erdélyi történelem e legtragikusabb időszakában nem volt realitása. A tatárok elől a gyulafehérvári kollégium Kolozsvárra menekült tanárait és diákjait 1662-ben Apafi Mihály fejedelem (1632-1690) mintegy második alapítóként Nagyenyedre költöztette, ahol a főiskola a múlt század derekáig Erdély legjelentősebb református kollégiumaként igen fontos szerepet töltött be az erdélyi felsőoktatásban. A Nagyenyedre történt átköltözés, majd újjászervezés idejében évtizedekig nem sikerült elérni a korábbi szintet. Nehezen is illeszkedett be az autonóm jogokkal rendelkező kollégium az újonnan fejedelmi várossá lett Nagyenyed életébe. A kollégium 1682 után indult erőteljesebb fejlődésnek Pápai Páriz Ferenc tanári működése idején, aki szintén a legnagyobbak közül való polihisztor volt. Lipcsei, frankfurti, heidelbergi és bázeli tanulmányok után a klasszikus és modem nyelvek, valamint az orvostudomány tanáraként kiemelte a kollégiumot a szürkeségből. Tudósi és tanári munkája mellett, kitűnő diplomáciai érzékkel megnyerte az egész protestáns Erdély különböző politikai felfogású, de tehetős családjait a kollégium ügyének, a kollégium javára gazdag alapítványokat tétetett velük. Hasonlóképpen széles körű külföldi kapcsolatainak köszönhetően az erdélyi fejedelemség a külföldi jelesebb egyetemeken alapítványokhoz jutott. A kollégium ugyan megszenvedte a Rákóczi szabadságharc erdélyi küzdelmeit, a császári csapatok 1705-ben felégették a várost és az 57
