Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)

Bekő Tamás: Az 1956-os forradalom Zalatárnokon

356 Be kő Tamás a legélesebben elítélik azt. ” - harsogta kora délután a kommunista párt egyik szócsöve, a Kossuth Rádió. Még aznap Nagy Kálmán, a Zalaegerszegi Járási Ta­nács V. B. elnöke valamennyi községi tanács végre­hajtó bizottságával tudatta Apró Antal utasításait: „A Párt Központi Vezetősége és a Kormány együtt, Bu­dapest öntudatos munkásaival mindent megtesz, hogy a fasiszta csőcselék lázadását, fosztogatását, rablását megakadályozza. Tudjuk, hogy a végrehajtó bizott­ságok a Párt és a Kormány mögött állnak. A helyzet természetesen súlyos. Minden vezetőnek éreznie kell a felelősséget. Nem kevesebbről van szó, mint a mun­káshatalom megdöntésére szervezett ellenforradalmi bandának tiltott cselekményeiről, rablásairól, lázító tevékenységeiről. Ebben a helyzetben elvárjuk a vég­rehajtó bizottságok minden tagjától, hogy községük, munkahelyük területén tartsanak rendet, fegyelmet, nyugtassák meg a lakosságot, akadályozzák meg azt, hogy a fosztogatás vidékre is kiterjedjen. ” Ezzel egy időben, Nagy távmondatban értesítette a járásához tartozó településeket, hogy ezentúl valamennyi köz­ségi vb köteles telefonon beszámolni a napi politikai helyzetről, valamint a mezőgazdaság és a közellátás terén tapasztalt változásokról. Intézkedett arra vonat­kozólag is, hogy a hangos híradóval rendelkező falvak csatlakozzanak a rádió adására, illetőleg rendszere­sen közöljék a lakossággal az aktuális tudnivalókat. Délután négy órakor Török Lajos megyei vb-elnök utasította valamennyi járási elnököt, hogy a járása területén fokozottan ellenőriztesse a bolthálózat áru­ellátását és a forgalom alakulását.36 Másnap a járási vb-elnök az éjjeli őrségek azonnali felállításáról ren­delkezett. A községi végrehajtó bizottságok részére eljutatott levelében kihangsúlyozta, hogy a tűzőrségi szolgálatot úgy kell megszervezni, mint aratás, csép- lés idején. Különösen a termelőszövetkezetek tulajdo­nát képező szalmakazlak, takarmány és állatállomány megerősített védelmét szorgalmazta.37 Zalatárnokon még mindig viszonylagos csend uralkodott. A fővá­rosból érkező hírekkel tisztában volt ugyan a lakos­ság, de csoportosulásokra, nyílt kommunistaellenes megnyilvánulásokra egyelőre nem került sor. Október 26-án kora este azzal az újsággal futott be Tárnokra a nagylengyeli olajmunkásokat szállító autóbusz, hogy Egerszegen nagy a felfordulás, mert a nép ledöntöt­te a felszabadulási emlékművet, és a pártház körül rálőttek a tüntetőkre. A fellobogózott gépjárműből ki­szálló fiatalemberek kipirult arccal, egymás szavába vágva, élményszerűen mesélték a látottakat. Kis idő múlva Gombos László ács, volt utász törzsőrmester és testvéröccse, Gombos Jenő földműves, volt jutási őr­mester, valamint Szarvas István, a helyi állatforgalmi vállalat röviddel korábban igazságtalanul elbocsátott állatgondozója átvette az irányítást, és tüntető felvo­nulást kezdeményezett a községben. A spontán szer­veződött demonstrációhoz folyamatosan csatlakoztak az emberek, és utcáról utcára járva hazafias dalok és nemzeti érzelmű versek kíséretében jelezték, hogy a zalatárnokiak is meghallották az idők szavát, és együtt éreznek a pesti szabadsághősökkel. A tömeg, ahogy nőtt, úgy változott az összetétele. Rövidesen a békés­nek induló felvonulás rendszerellenes tüntetéssé fajult. Ebben a főszerep azokra a lázító szervezőkre hárult, akik a múltban elszenvedett sérelmeikért hangos szitkozódással próbáltak elégtételt venni. „Mindenki vonuljon fel, mert megszűnt a kommunista rendszer! Végre eljött a mi időnk!” - kiabálta torkaszakadtából Gombos László. Szarvas István pedig a következőket hangoztatta: „Letűnt a vörös csillag, vége a kommunis­ta rendszernek!” A válogatott gyalázkodást, politika- és rendszerellenes jelszavak, rigmusok és csasztuskák kísérték: „Békét, kenyeret, a komcsiknak kötelet!" Magyar nemzet, magyar haza, minden ruszki menjen haza!" A felvonulók időközönként lecövekeltek egy- egy lakóház előtt, és a benn tartózkodóktól követelték a részvételt. „Aki nincs velünk, az ellenünk!" - skan­dálták kórusban. Persze nem minden esetben jártak si­kerrel. Doszpot József nagygazdának a felesége tiltot­ta meg, hogy csatlakozzon a menethez. Még az ajtót is kulcsra zárta, nehogy a férje bajba kerüljön. Czigány István régi pártkatonához ifjabb Gombos Ferenc sza­ladt be: „Pista bácsi! Maga is jöjjön velünk tüntetni!” - invitálta lelkesen, de amaz kategorikusan kijelentet­te: „Én, fiam, 50 éves fejemmel ki nem megyek a sarat tiporni." Amikor a kint várakozók tudomására jutott az eset, többen felháborodásuknak adtak hangot. „Ez a piszkos kommunista most bezzeg nem mer kijön­ni!”- sivította egy női hang, tettlegességre azonban nem került sor. Röviddel ez után Tóth János olajipari munkás és társai leszakították a rendőr iroda faláról a Rákosi-címert, megtaposták, majd nekiestek az épület előtti léckerítésnek és kidöntötték. A felvonulás során egy ízben a menet élén álló Gombos László (hihetőbb, hogy inkább a radikálisabb Jenő) a következő szavak­36 MNL ZML Zalaegerszegi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának iratai. Elnöki iratok, (a továbbiakban: MNL ZML ZJT VB. Ein.) 1-171/1- 1956. 37 MNL ZML ZJT VB. Ein. 1-171/2-1956.

Next

/
Thumbnails
Contents