Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)

Bekő Tamás: Az 1956-os forradalom Zalatárnokon

376 Be kő Tamás zásban. Innét a megyeszékhelyi SZTK-hoz vezetett az útja, majd 1953. június 3-tól 1954. december 31-ig a Mokép Budapest zalaegerszegi kirendeltségének üzemvezetője, 1955. március 1-től pedig a Földszövet­kezet Zala Megyei Felvásárló Igazgatóságának mun­katársa. Mindeközben, 1954. augusztus-október hóna­pokban, elvégezte a tartalékos tiszthelyettesi iskolát. 1955. december 12-én nevezték ki a zalatárnoki Vörös Csillag Termelőszövetkezet élére. Az 1956-os októbe­ri események idején részt vett az október 27-i felvo­nuláson, de aktív tevékenységet nem fejtett ki. Mivel működése idején a tsz felbomlott, 1956. december 21- én karhatalmi szolgálatra jelentkezett Zalaegerszegen. Szolgálataiért kiérdemelte a Munkás-paraszt Hatalo­mért Emlékérmet.97 Leszerelését követően 1958. szep­tember 1-jén kinevezték Bak község vb-elnökének. 1960. szeptember 1-jén a Zalaegerszegi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága súlyos pénzügyi szabálysértés vádjával fegyelmi vizsgálatot indított ellene, és az ér­vényben lévő szabályzat értelmében „visszahívással” büntette. 1981-től a megyeszékhelyen élt. Zalaegersze­gen hunyt el 2005. március 14-én. MNL ZML Személyi iratok 629., HM HÍMHLl Kl Al. 566/511. LÉVAI VINCE (Zalatárnok, 1913. január 15.) föld­műves. Apja Lévai Ferenc, anyja Pálfi Rozália. Nős Papp Máriával, egygyermekes zalatárnoki lakos. Pár- tonkívüli. Az 1950-es évek elejétől tagja a községi tanácstestületnek és az egyházközségnek. 1956 októ­berében a Forradalmi Tanács tagja, és e minőségben a gyűléseken többször felszólalt. Különösen a pesti szabadságharcosok élelmiszerrel való megsegítését szorgalmazta. A megtorlás idején eljárás ellene nem indult. 1961-ben (néhány hónapig) a Zalatárnoki Ter­melőszövetkezet elnöke. Később ugyanitt kocsisként, majd Zalaegerszegen a Vízműnél és a VERTESZ-nél tevékenykedett. 1998. november 28-án hunyt el Zala- tárnokon. Kronológia 210., Lévai László szóbeli köz­lése (2005) LŐRINCZ ÁGOSTON (Böde, 1926. szeptember 5., anyja neve: Bischof Julianna) párttitkár. Nős Hor­váth Annával, háromgyermekes zalatárnoki lakos. Eredeti foglalkozása traktoros. Katonai szolgálatát 1944-1945-ben mint levente Ausztriában teljesítette. A háború utáni években szülei földjén és állami gaz­daságokban sommásmunkásként dolgozott. 1950-ben került a pártapparátusba. Először Lenti, majd a Zala­tárnoki Gépállomás függetlenített párttitkára volt a forradalom kirobbanásáig. 1956. október 27-én részt vett a zalatárnoki felvonuláson, aktív tevékenységet azonban nem fejtett ki. November 30-án alapító tagja és egyben elnöke lett a gépállomás MSZMP-szerveze- tének. A forradalom leverése után 1956. december 15- én karhatalmista szolgálatra jelentkezett, melynek kö­telékéből 1957. július 31-én alhadnagyi rendfokozattal szerelt le. 1957 szeptemberétől a Lenti Járási Pártbizottság politikai munkatársa, 1960-1961. február 22-ig pedig Lentikápolna községi tanács vb-elnöke. Ezt követően a Lenti Sütőipari Vállalat és Pécsi Talajjavító Vállalat alkalmazásába került. A Lenti Járási Tanács VB 1961. október 11-én tartott ülésén pártszerűtlen magatartása miatt kizárta soraiból. MNL ZML MSZMP Fegyelmi ügyek, Lőrincz Ágoston 1961. MAGAI LAJOS (Barabásszeg, 1921. január L, any­ja neve: Bállá Ágnes) traktorvezető. 1951. szeptember 1-jétől állt a gépüzem alkalmazásában. 1946-tól kom­munista párttag. 1955 áprilisában kizárták a pártból, mert tagdíjat nem fizetett, és a gépállomáson lázított a munkatervet teljesítő dolgozók ellen. Az októberi események idején tagja volt a munkástanácsnak, forradalmi tevékenysége azonban nem ismert. 1968- tól becsvölgyei lakos. Elhunyt 1987. december 25- én. MNL ZML MSZMP archívum. A pártból törté­nő kizárásokról készült kimutatások, névsorok., Kronológia 210. NOVÁK GYÖRGY (Bánokszentgyörgy, 1908. de­cember 3., anyja neve: Novák Anna) traktorvezető. Nős, tófeji lakos. 1954. január 3-tól alkalmazta a gép­állomás. 1956-ban tagja volt a munkástanácsnak, de forradalmi tevékenységet nem fejtett ki. A megtorlás idején belépett a zalatárnoki munkásőrségbe. Káder­lapja szerint: ,, Komoly meggondolt jó szándékú elv­társ, híven helyt áll. Az MDP-ből az MSZMP-be való átigazolását kérte. Nyíltan agitál az üzem dolgozói előtt, régi cselédsorsát szembeállítva a jelenlegivel. Igen józan gondolkodású, ittasságától nem kell tarta­ni.” Munkaviszonya 1965. január 20-án áthelyezéssel szűnt meg. 1982. október 26-án hunyt el. Munkakönyv nyilvántartó, Kronológia 210. 9 A Munkás-paraszt Hatalomért Emlékérem a Magyar Népköztársaság egyik legmagasabb állami kitüntetése volt. A kitüntetést azoknak adomá­nyozták, akik az akkor ellenforradalomnak nevezett forradalom ellen harcoltak, a fegyveres harcot irányították, vagy akik a pártintézőbizottsá- gok, a rendőrség, a honvédség, vagy a tanácsok szervezte karhatalomba 1956. december 31-éig beléptek.

Next

/
Thumbnails
Contents