Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Az 1956-os forradalom Zalatárnokon
Az 1956-os forradalom Zalatárnokon 377 PAPP JÁNOS (Zalatárnok, 1890. december 19., anyja neve: Pulai Terézia) földműves. Nős, többgyermekes zalatárnoki lakos. Az első világháború idején harcolt az orosz hadszíntéren. 1938-1941-ig zalatárnoki községbíró. 1945 előtt mint fegyveres pártszolgálatos tagja volt a nyilaskeresztes pártnak, 1956-ban beválasztották a forradalmi tanácsba, és e minőségben részt vett az események szervezésében, irányításában. A felvonuláson és tanácsüléseken követelte a szovjet csapatok kivonulását és a kommunisták felelősségre vonását. Eljárás ellene nem indult. Kronológia 210.9i SOÓS ELEMÉR (Zalatárnok, 1926. május 11., anyja neve: Mészáros Mária) szerelő, műhelymunkás. Nős, zalatárnoki lakos. MDP vezetőségi tag. 1951. január 1-jén került a gépállomás állományába. A forradalom napjaiban tagja volt a munkástanácsnak, tevékenységet azonban nem fejtett ki. 1957-ben belépett a munkásőrségbe. Káderjellemzése szerint: „Józan gondolkodású, nem iszákos természetű megbízható. Családi körülményei rendezettek.” A gépállomásról 1962. március 6-án lépett ki. Zalaegerszegen hunyt el 2000. július 31-én. MNL ZML Munkásőrség 1957., Munkakönyv nyilvántartó, Kronológia 210. SZABÓ IMRE (Zágorhida, 1933. október 8., anyja neve: Göncz Julianna) brigádvezető. 1951. március 3-án lépett a gépállomás alkalmazásába. A forradalom idején tagja volt a munkástanácsnak, aktív tevékenysége azonban nem ismert. Munkahelyéről 1962. március 6-án lépett ki. Ezt követően a Baki Állami Gazdaságban dolgozott, 1983 után pedig a Zalaegerszegi TSz-ben volt melléküzemág vezető. Elhunyt 1988. május 19-én. Munkakönyv nyilvántartó, Kronológia 210., Dr. Szabó Csaba szóbeli közlése (2016) SZARVAS ISTVÁN (Jászszentandrás, 1933., anyja neve: Mengyi Erzsébet) állatgondozó, építőipari munkás. Eredeti foglalkozása traktoros. Nős, kétgyermekes zalatárnoki lakos. Pártonkívüli. Tényleges katonai szolgálatát 1953. november 28-tól 1955 novemberéig Majson töltötte. 1956. február 18-án aZalamegyei Állatforgalmi Vállalat zalatárnoki tehenésztelepén vállalt állást, ahonnét október elején váratlanul elbocsátották. Időközben — október 24-től - a 4. sz. Mélyépítő Vállalat alkalmazásába került, ám a forradalom kitörése miatt munkahelyéről hazatért és a zalatárnoki események egyik vezéregyénisége lett. Október 26-27-én szervezője és aktív szószólója volt a tüntetéseknek és az iratégetésnek, két nap múlva pedig beválasztották a forradalmi tanács tagjai közé. A szovjet megszállást követően november 19-én feleségével és néhány hónapos kislányával együtt Ausztriába disszidált, négyesztendős fiát azonban tárnoki rokonainál hagyta. (A fiú csak évek múlva, 1964-ben láthatta viszont újra a szüleit.) Szarvas István kezdetben mezőgazdasági munkásként dolgozott Ausztriában, majd különböző cégeknél elsősorban teherautósofőrként alkalmazták. Később elvált, és új családot alapított Vas megyében. 2006. december 8-án hunyt el Oberwartban. Szarvas István katonai igazolványa, Kronológia 211., Doszpot Jenő szóbeli közlése (2005) TAKÁCS KÁROLY (Zalatárnok, 1901. augusztus 12.) földműves. Apja Takács Péter földműves, anyja Papp Mária. Nős Dávid Annával, kétgyermekes zalatárnoki lakos. Mélyen vallásos katolikus család sarja. Nagybátyja Takács Ferenc Bonifác, testvérbátyja Takács József Ince író, teológus és paptanár, valamint testvéröccse, Takács Antal Gyárfás ferencrendi szerzetesek voltak. Katonai szolgálatát a soproni huszárezrednél teljesítette. Az 1950-es évek elején családjával együtt kuláklistára került. A forradalom idején nem vett részt a felvonulásokon, de a gyűlés alkalmával a legelsők között szólalt fel és követelte a kommunista tanácstagok leváltását, valamint a körzeti megbízott rendőr azonnali elbocsátását és az utcára való kirakását. Határozott fellépésének köszönhetően beválasztották a forradalmi tanács tagjai közé. Az események során végig kitartott álláspontja mellett, és megnyilvánulásaiban az orosz csapatok hazánkból való kivonása mellett kardoskodott. A forradalom leverése után eljárás ellene nem indult. 1960-tól nyugdíjazásáig a helyi termelőszövetkezetben mint gyalogmunkás a szarvas- marha istállókban dolgozott. Kronológia 210., Nagy Béláné szóbeli közlése (2005) TÓTH GÉZA (Zalatárnok, 1923. május 2.) asztalos. Apja Tóth Imre földműves, anyja Miilei Mária. A forradalomkor még nőtlen zalatárnoki lakos. Inaséveit 1939-1942 szeptemberéig Simon József zalaegerszegi asztalosmester műhelyében töltötte. 1944. augusztus 21-én katonai szolgálatra vonult be a nagykanizsai 17. gyalogezredhez, és az ősz folyamán részt vett a fel98 A Zala Megyei Monográfia és a Kronológia is tévesen a forradalmi tanács titkáraként említi.
