Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Az 1956-os forradalom Zalatárnokon
Az 1956-os forradalom Zalatárnokon 369 vádakat illetőleg Fehér ártatlannak bizonyult, a pénzügyi szabálytalanságok miatt megsértette a szocialista munkaerkölcs szabályait, ezért a járási vb részéről írásbeli megrovással büntették, és 1957. október 31-én áthelyezték a letenyei járáshoz tartozó Tótszerdahely- re vb-titkárnak.92 A megtorló hatalom könyörtelen szigorral járt el a fegyverrejtegetőkkel szemben is. Már röviddel a forradalom leverése után megkezdődött a fegyverek össze- szedése és a fegyverrejtegetők letartóztatása. Később ezt az intézkedést a közbiztonság érdekében az Elnöki Tanács rendeletbe foglalta, és az ország egészére kiterjesztette. Súlyos következményekkel számolhatott az a személy, akit illegális fegyvertartáson értek. 1956. december 10-én Zalatárnokon is kihirdetésre került a rögtönítélő bíróság bevezetéséről szóló törvényerejű rendelet. Dobi István elnök véleménye szerint ugyanis az a körülmény, hogy nagy mennyiségű lőfegyver van ellenforradalmi elemek, hivatásos bűnözők, felelőtlen zavarkeltők és fegyvertartásra nem jogosult személyek birtokában, akadályozza a rend helyreállítását és veszélyezteti az állampolgárok személyi és vagyonbiztonságát. Ennek értelmében a lőfegyver, lőszer és robbanóanyag engedély nélküli tartásán túl a gyilkosság, szándékos emberölés, gyújtogatás, rablás, fosztogatás, valamint a közönség életszükségleteinek ellátására szolgáló üzemek szándékos megrongálása statáriumot vont maga után.93 Fegyverrejtegetők Zalatárnokon is akadtak. 1956 novemberében ifj. Pulai László disszidálni szándékozó, ismeretlen katonáktól kapott 1 db géppisztolyt és 215 db töltényt tárral, amit azonban nem szolgáltatott be a hatóságnak, hanem otthon, szétszedett állapotban rejtegetett a kamrában. Később - 1957 nyarán - a géppisztolyt kivitte a szőlőhegyre és ott a pincében eldugta, a lőszereket azonban a kamrában hagyta. Szüret tájékán attól tartva, nehogy megtalálják a fegyvert, újfent hazahozta és a kamrában rejtette el. Ezt követően Pulai János, a vádlott öccse megtalálta a géppisztolyt, kiment az erdőbe és néhány lövést adott le a levegőbe. 1958. augusztus l-jén ismét magához vette a fegyvert és a töltényeket, majd barátaival együtt kiment a közeli erdőbe, ahol lövöldözni kezdett. Bolla János vb-elnök, aki éppen a helyszínhez közel tartózkodott, meghallva a lövéseket keresni kezdte az illetőket, de a fiatalok ezt megneszelve hamarosan kereket oldottak. Három nappal később, egy lakossági bejelentés alapján Pulai Jánost és bátyját letartóztatták. A bírósági tárgyaláson mindkét fiú mély megbánást tanúsított, amit az alábbi ügyészi vélemény is megerősít: „A vádlottak nem ellenséges osztályhelyzetüek. Az ellenforradalom idején kifogástalanul viselkedtek. A fegyverek rejtegetésében nem ellenséges szándék vezérelte őket, hanem a félelem tartotta vissza a fegyverek beszolgáltatásától, míg a fiatalkorú P.J.-t a kíváncsiság és a kalandvágy indította arra, hogy a fegyvert felkutassa és használja. ” Mindezek ellenére a törvény szigora lesújtott a felelőtlen fiatalokra, és a bíróság letöltendő börtönbüntetésre ítélte a Pulai testvéreket. A gépállomás háza táján két esztendővel a forradalom után sem nyugodtak el a kedélyek. A Zala Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztályának 1958. szeptember 8-án kelt rövid összefoglalójából kiderül, hogy az 1957-es elbocsátások ellenére az üzem továbbra is alkalmazott olyan személyeket, akik az ellenforradalom idején kompromittálták magukat, mégsem lettek felelősségre vonva és megbüntetve. Mivel a politikai rendőrség besúgó hálózata a Zalatárnoki Gépállomás kollektíváját ez idáig elkerülte, a telepen előforduló „kártevő cselekményekről” egy beépített informátor nyomán igyekeztek bizalmas adatokhoz jutni. A célszemélyt a járási rendőrkapitányságon „Lakatos János” fedőnévvel 1958. szeptember 26-án hazafias alapon mezőgazdasági szabotázs elhárító vonalra szervezték be. A gépállomáson dolgozó férfi beiktatását alapos környezettanulmány előzte meg. Kiderült, hogy agrárproletár származású, nem túl iskolázott, de mégis értelmes és élénk emlékezőtehetséggel rendelkezik, a munkahelyén pedig szorgalmas, megbízható és köztiszteletben álló káder. Ugyanakkor mint brigádszerelőnek minden lehetősége adottnak mutatkozott, hogy a gépállomáson történő ellenséges tevékenységet felderítse. Egyetlen hibája volt, hogy gyenge íráskészséggel rendelkezett, de ettől függetlenül alkalmasnak látszott az informátori feladatok elvégzésére. Ennek ellenére „Lakatos” nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Igaz ugyan, hogy a beszervezés napján röviden vázolta a gépállomás dolgozóinak 1956-os szerepét, terhelő vallomást azonban senkire sem tett, így a történések szempontjából sem szolgált új információval. Ezt követően az első találkozóra még elment és szóban jelentett, a második 92 MNL ZML Zalaegerszegi Járási Tanács VB ülési jkv. 1957. július 11., augusztus 8. 93MNLZMLZJTVB. Ein. 1-195/1-1956.
