Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Az 1956-os forradalom Zalatárnokon
370 Bekö Tamás időpontban már arra hivatkozva, hogy a gépállomáson sok az őszi munka, ráérő idejében pedig a házát építi, igyekezett szabadulni a ráerőszakolt szerepkörétől. Ennek nyomatékot adva 1958 decemberében felvételét kérte a pártba - amit el is fogadtak —, így végleg alkalmatlanná vált a további hírszerzői feladatokra, és 1959. január 20-án kizárták a hálózatból.94 Végezetül, de nem utolsósorban álljon itt Fitos Jenő dolgozó parasztnak a zalatárnoki forradalmi események kapcsán 1957. szeptember 4-én felvett vallomása. Őszinte szavai és félelmei festenek árnyaltabb képet a 20. századi történelmünk egyik legvitatottabb korszakáról. „ Mielőtt az események elmondására rátérnék, el kívánom mondani azt, hogy én soha nem voltam semmilyen pártnak a tagja, sem az MDP-nek, sem az MSZMP-nek, de állítom, hogy nagyobb kommunista vagyok, mint Zalatárnokon sok kommunistának nevezett személy. Ezt alátámasztom azzal, hogy agrárproletár szülök gyermeke vagyok, akinek egyetlen egy hant földje a felszabadulás előtt nem volt. Béres voltam, más földjén dolgoztam. Nekem a demokrácia juttatott 3 és fél holdföldet, a demokrácia csinált belőlem embert, a demokráciában bátran alapítottam családot. Házat építettem, megelégedett ember vagyok. [...] A felvonulásokon nem vettem részt, mert utáltam őket, hogy pont az ellen a rendszer ellen tüntetnek, amely belőlem embert csinált. [...] Tudom, hogy az én sorsom, mint dolgozó parasztnak és a szocializmushoz hű pártonkívülinek nem lett volna más; földjeimet ők is elvették volna, mehettem volna újból béresnek...”95 Életrajzi adattár BÁRTFAI SZABÓ ANDRÁS (Kispest, 1919. július 3.) főkönyvelő. Apja Bártfai Szabó Kálmán, anyja Juhász Sarolta. Nős Nagy Ilonával (hk. Sárvár, 1945. január 11.), gyermektelen zalatárnoki lakos. 1947-től SzDP-, majd MDP-tag, 1957-től pedig tagja a gépállomás MSZMP-szervezetének. Tényleges katonai szolgálatra 1940 decemberében vonult be a 2. honvéd gyalogezred III. zászlóaljához Jászberénybe. A háború folyamán elvégezte a tartalékos tiszti, valamint a Ht. gazdasági tiszti iskolákat és zászlósi rendfokozattal gh főnöki beosztást látott el 1945 áprilisáig. Alakulatának Ausztriába történt áttelepülése folytán először jugoszláv, innét megszökve pedig angol hadifogságba esett. 1947. május 1-jén legális angol szerelvénnyel a Hazahozatali Kormánybiztosság útján tért vissza Magyarországra. Ezt követően 1947. június 1-től 1955. szeptember 9-ig a MÁV és a Ganz-Vagon alkalmazásában állt. Innét 1956. január 1-jén került a Zalatárnoki Gépállomásra. Az októberi események idején tagja és titkára a munkástanácsnak. 1957-ben megbízták a zalatárnoki munkásőrség vezetésével. Ennek kapcsán a következő jellemzés készült róla: „Az ellenforradalmi idők alatt megállta a helyét, igen sokszor nyilvános vitát folytatott az ellenforradalmi és forrófejű egyénekkel szemben, melynek folytán életveszélyesen megfenyegették. Hű katonája a pártnak és bizton lehet számítani rá. Nem befolyásolható - szeszt nem fogyaszt - felesége azonos gondolkodású. ” 1958-ban - összeférhetetlenség miatt — áthelyezték a ceglédi gépállomásra, ahol 1966-ig állt alkalmazásban. Később főkönyvelőként dolgozott a csesztregi gépállomáson, valamint a velencei, és belső ellenőrként az agárdi állami gazdaságokban. Székesfehérváron hunyt el 2002. december 15-én. HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár és Irattár Központi Irattár Anyakönyvi lapok (a továbbiakban: HM HIM HLI KI Al.) 39863., MNL ZML Munkásőrség 1957., 56 Zala Megyei Kronológiája és személyi adattára. Összeállította és szerkesztette: Csömör Erzsébet és Kapiller Imre. Zalaegerszeg 2004. II. kötet 209. (a továbbiakban: Kronológia.) BOLLA JÁNOS (Zalatárnok, 1899. október 22.) párttitkár, vb-elnök. Apja Bolla József cseléd (elesett az olasz fronton), anyja Mónok Mária. Nős Balogh Teréziával (hk. Zalatárnok, 1919. február 5.), hétgyermekes zalatárnoki lakos. 1945-től kezdődően tagja volt az MKP-nak, majd annak utódpártjainak, az MDP-nek és haláláig az MSZMP-nek is. Katonai szolgálati idejét 1917. május 8-án kezdte meg a nagykanizsai cs. és kir. 48. gyalogezrednél, és kiképzését követően az olasz hadszíntérre került. A háború végén hazatért, majd rövidesen ismét fegyvert fogott, és a forradalmak idején - mint vöröskatona - részt vett a csehek elleni felvidéki hadmozdulatokban. 1919-ben alapító tajga volt a Kommunista Párt zalatárnoki szervezetének. 1920. november 10-től 1922. március 20-ig újfent katonai 94 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL) 86043 B. dosszié 95 MNL ZML MSZMP Fegyelmi ügyek, Fehér József 1957.
