Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Kardos Ferenc: Határtalan Zala. Egy magyar–osztrák–szlovén hármas határ vizsgálat zalai tanulságai
Határtalan Zala 411 Az egyik speciális viszonyrendszer az országhatáron dolgozóké. A korábbi, működő, erős határőrizet során sok határmenti családnak jelentett megélhetést a határra telepített rendészeti intézményben (határőrség, vámhivatal), kereskedelmi és szolgáltató ipari egységben, határmenti vendéglátóhelyben, a határ erdeiben és vizeiben végzett munka. Ok a határnyitást, szabad átjárást örömmel üdvözölték, hiszen könnyebbé vált munkájuk általa, viszont a határmenti intézmények és munkahelyek megszűnését kárhoztatták, okkal, hiszen munkahelyeik, jövedelmet adó foglalkozásaik szűntek meg. A rendszerváltást követő 20 esztendőben a megszűnt munkahelyek közel fele a határnyitás miatt szűnt meg, s ez a folyamat a határmenti lakosság lélekszámának csökkenéséhez is jelentősen hozzájárult. A másik speciális viszonyulás a határövezetet átug- róké, gyorsan átjáróké. Ők valamilyen határon túli célhoz igyekeznek, azaz a határövezettel magával nincs dolguk, a határon mozgást lehetőleg kerülik is, az át- jutást ezen az övezeten pedig minél gyorsabban meg akarják oldani. Nekik a „határtalanná válás” folyamata örömteli esemény, az akadályok lebontása a határon túli gazdasági, társadalmi tevékenységét illetően. E körben is érezhető azonban némi kritika, a lehetőségek és a megvalósult fejlesztések közti különbségek okozta csalódottság. A határmenti lakosság számára csak forgalmat és nem gazdagodást jelentő, néhol a zajjal, szemeteléssel gondot okozó népesség ez. Az országhatár övezetének használata jól tipizálható a határon átnyúló tevékenységek szerint is, viszont a határon átjárás többnyire szinkretikus jelenség, azaz a sokféle tevékenység összekapcsolódik egy-egy határátjárás alkalmával. Az alapvetően gazdasági jellegű határátjáráskor többnyire fellelhetők személyes és közösségi jellemzők, míg a kulturális, vagy családi indokú határátjárások alkalmával sem nagyon marad el a vásárlás, vagy a gazdasági kapcsolatok ápolása.A rokon, de főleg baráti kapcsolattartáshoz jellemzően társul szórakozás, rendezvény közös látogatása, de gyakori a vallási cselekmény is. A határon túli munkavégzés velejárója az ott olcsóbb termékek megvásárlása, esetenként mások számára is. E tényezők csoportosíthatók a kapcsolatrendszerek típusa szerint is: családi, egyházi, intézményi, települési-önkormányzati, gazdasági, kulturális kapcsolat- rendszerek különböztethetők meg, s bár e kapcsolatrendszerek is rendszerint összekapcsolódnak egy-egy határon átnyúló tevékenységben, talán indokoltnak látszik áttekintésük és alaposabb vizsgálatuk társadalom- néprajzi szempontból, hiszen a kapcsolatrendszerek mindegyikének vannak történetileg (ha mégoly rövid múlt után is) kialakult rítusai, szokásai, melyek hagyományozódnak, akár más folklórtermékek. Családi kapcsolatrendszerek A határtelepülések családjainak kapcsolatrendszerének feltárása még várat magára, rokonságvizsgálatokra volna szükség e rendszer alakulásának feltérképezésére. Az azonban az első tudományos bepillantásra is megfigyelhető, hogy a település lakosságához képest a vártnál kevesebb családnak vannak még élő rokon kapcsolatai a szlovéniai magyarokkal. Viszonylag sok család települt meg itt 1920, illetve 1945 után az ország más részeiről, elsősorban az ide vezényelt határőrök és a zalai olajipar (főleg Lovászi vonzáskörzetében) hívására a térségbe költözöttek jóvoltából. Ezen túl e térséget is sújtotta, sújtja a folyamatos elvándorlás, mely a tősgyökeres családokat is megritkította. Elsősorban a munkahelykeresés, megélhetés, felsőfokú tanulmányok miatti időleges elköltözés volt hangsúlyos a vizsgált időszakban, sokhelyütt hallottuk, a határ mentén élő szülők, nagyszülők még reménykednek gyermekük, unokájuk visszaköltözésé- ben. A korábbi lakosságcsökkenések közül mindenképp vizsgálni szükséges később az ’56-os és későbbi disszidálás miatti csökkenést. A kitelepítés elsősorban a németek lakta Vas megyei falvakat érintette, de a határ mentén is tudunk nemzetiségi vagy politikai okokból kitelepített családokról, többek közt Rédics- ről, Lentiből. A határon átnyúló családi kapcsolatrendszerekbe leginkább Lenti, Rédics és Hosszúfalu, illetve a Vas megyei Bajánsenye és Hodos vonatkozásában láthattam bele a kutatás során. A családi kapcsolattartás mindkét határszakaszon annak volt megfelelő, amit a család hagyományai igényeltek, csak kevéssé módosított rajta a szabadabb határátkelés. Azaz, ha a család hagyománya szerint sűrűn járt össze, látogatta egymást a két oldalon élő családrész, akkor azt korábban is megtették, vállalva a határátkelőn a várakozást, vámvizsgálatot, vagy épp
