Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Kardos Ferenc: Határtalan Zala. Egy magyar–osztrák–szlovén hármas határ vizsgálat zalai tanulságai
412 Kardos Ferenc a kerülőutat. Az általam vizsgált települések vonatkozásában a leggyakoribb családi kapcsolattípus a gyermek szülőlátogatása. Amit a határátkelési lehetőségek leginkább befolyásoltak, az a családi ünnepek idejének és időpontjának megszabása. Időt kellett ugyanis adni a túloldalon élőknek az átjutásra. Ezen túl még a családi ajándékozás jelenthetett volna gondot a szigorúbb határőrizetek és vámeljárások idején, de tapasztalataim szerint ezt is megoldották az élelmes családtagok. A határhoz közel élőknek a rendszerváltás előtti évtizedben többnyire már volt valamilyen határátlépő engedélye, és a helyi határőröket, vámosokat többnyire ismerték, így a családi körben folytatott, nem vagy csak kis mértékben kereskedelmi jellegű árucsere többnyire akadálytalanul folyt. A családi kapcsolatok munkalehetőséget is kínálhattak a határ túloldalán, de erre kevés példát láttam. Ha volt is, többnyire rövid idejű, nem bejelentett idénymunka. A hosszabb idejű munkavállaláshoz ugyanis többféle engedély kellett, bürokratikusabb és költséges eljárásokkal. Családi okokból történő áttelepedés, részleges átte- lepedés, vagy házvásárlás a határ túloldalán, ha ritkán, de előfordul ma is. Elsősorban idősebb, a területről egykor elszármazottak térnek vissza szülőföldjükre, vagy annak közelébe - ha a határ túloldalára is. A valamikori kettősbirtokosságok (szőlők, termőföldek megléte a határ túloldalán) már nem élnek ugyan eredeti formájukban, de néhány magyar hegyháton szlovéniai magyar, szlovén és horvát tulajdonosok jelentek meg az egykori tulajdonos leszármazottjaként, visszavéve (többnyire visszabérelve) a birtokokat, s a szlovén vidéken előfordul. A határok légiesítése ezt támogatja, viszont a két ország földre vonatkozó törvényei akadályozzák ezt. A családi események közül a halotti tor alkalmával találkoznak leggyakrabban a határon túli családrészek, mivel a rokonságot leginkább az idősebb generációk tartják, sok esetben panaszkodtak arról, hogy a fiatalok körében már nem is ismertek a rokoni kötelékek. A tor szokásrendje alakult át legkevésbé a rokonhívás szokásjogát illetően, a fiatalok elsősorban az idősebbek érzékenysége miatt tartják a szokásrendet a meghívások és szervezés során. A lakodalmak során a hagyomány diktálta rítuselemek és az új divatok összemosódtak, a családi és baráti jelleg is egyszerre van már jelen. Ez utóbbi jelenség leírásával még adós a szokásnéprajz, pedig fontos volna, hiszen jól jelzi a nagycsaládi rendszerből való kilépést és egy lazább, kortársi-baráti közösségben való beilleszkedést, illetve a házasság nem nemzetségi, nagycsaládi keretekben való értelmezését. A meghívottak köre sem a hagyomány szerint alakul teljesen akkor, amikor a pár maga szervezi, vagy szervezőre bízza a meghívást. Tapasztalataink szerint a muravidéki magyarság a vizsgált időszakban ritkán házasodott Magyarországra, és a házasságok többségét teszi ki a magyar-szlovén vegyes házasság. Részben ezért is a lakodalom tűnik a legfontosabb terepnek a vegyes házasságok, szlovén-magyar családok szokásrendi meghatározásában, s itt lehet leginkább tapasztalni identitással kapcsolatos, az identitást jelölő, erősítő cselekményeket. A kutatás során csak pár lakodalomról gyűjtöttünk információt, de egy jelenkutatás során mindenképp vizsgálandó a magyar és szlovén szokáselemek kapcsolata, egymás mellett élése, egymásra hatása. A lakodalomban beszélt nyelv, nyelvjárás, a lakodalmi rítus elemei, a lakodalom menete, rendje, dramatikus játékainak köre, étkei mind-mind eltérőek. A szlovén és magyar rokonságot egybeszervező lakodalmak esetében megmutatkozik a két családrész közti hierarchikus viszony is (plasztikusan az ülésrendben, a lakodalomban beszélt nyelvben, az ételekben és az igényelt zenében). Természetesen az is tapasztalható volt, hogy mind a magyar, mind a szlovén szokásrendre erősen hat a kor lakodalmi divatja (melyet ma már a lakodalmi szolgáltatók, kereskedők diktálnak a határon innen is, túl is). A családi ünnepek sorából a keresztelő emelkedik ki még, de ez ma már jóval szűkebb körű, mint régen, kevesebben vesznek rajta részt a családból, viszont a kortárs baráti körben ünneplés (tejfakasztó) hangsúlyosabbá vált az utóbbi évtizedekben. Az elsőáldozás, bérmakeresztelés, illetve konfirmálás már csak kevés fiatalt érint. Névnapra, születésnapra is leginkább a kortárs barátok, vagy barátságban lévő családrészek jönnek össze, mennek át a határon. A családi kapcsolattartás az eddigi adatok szerint a Lenti, Rédics térségben Hosszúfalú felé erősebb. Részben oka ennek a jó közlekedés, illetve hogy mind
