Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)

Kostály László: Aki egybeforrasztotta a múltat a jövővel. A 160 éve született Stróbl Alajos művészi indulásáról

398

Kostyál László

tációs megnyilvánulásainak ebben az időben elsősorban az Akadémia festészeti professzora, Hans Makart (1840-1884) szabta meg a fazonját. „Makart nemcsak müveit, hanem életének külsőségeit is esztétikailag alakítandó anyagnak tekintette: életvitelét, házának, atelier-jének berendezését, megjelenését, ruházkodását mind a megmutatkozás különböző formáiként, színtereiként, egyfajta Gesamtkunstwerkként fogta fel.”11 Stróbl Alajos 1879-ben maga is részese volt az uralkodói pár ezüstlakodalma alkalmából Makart által rendezett Festzugnak,12 vagyis kosztümös ünnepi felvonulásnak, amely az ünnepeiteken kívül Bécs polgárságának is emléket állított. A mintegy 14.000, a hagyományos mesterségek történelmi viseletébe öltözött résztvevő élén a Rubensnek öltözött Makart haladt egy lipicai mén nyergében.13 Makart karakteres ceremónia-mesternek bizonyult, akinek figyelme - az enteriőrök kialakítását és a viseleti divatot is beleértve - a társasági élet szinte minden területére kiterjedt, és aki ennek révén egy elvarázsolt, valós vagy vélt történelmi díszleteket felvonultató mesevilágot alakított ki maga körül. Az ú.n. Makart-stílus széleskörű népszerűségnek örvendett, mivel képes volt legalább a fikcióját felkelteni a valódi történelmi nagyságnak.

De alighanem pont ez okozta a korszak számos hangadójának - és az igazodási pontjait éppen ebben az időben az ő révükön megtaláló fiatal Stróbl Alajosnak - iránytévesztését is. Figyelmen kívül hagyták, hogy a mégoly alapos előkészületek után létrehozott fikció sem azonos a valósággal, a hatalom és erő látszata annak valóságos meglétével. A színház illúzió, amelynek feladata, hogy ideig-óráig elvarázsolja a nézőt, de a finálé utáni tapsot követően vissza kell térni a jelen problémái közé. A Makart-Festzug mintaképe lett a budapesti 1896-os millenniumi felvonulásnak, melynek szervezésében Stróbl (Vágó Pállal közösen) központi szerepet játszott, de a történelmi díszletek, jelmezek és gesztusok Makart bécsi kosztümös ünnepségei (Kostümfeste), rendezvényei mintájára visz- szatérő kellékei voltak a nagy népszerűségnek örvendő müvészestélyeknek is. Az Epreskertben alkalmanként többhetes előkészülettel építették fel a díszleteket

Stróbl növendékei, és az estélyekre a művészvilág szí- ne-java mellett a vezető politikusok is ellátogattak, de a legnagyobb közönséget a Műcsarnokban 1897-ben rendezett művészestély vonzotta, a közönség soraiban hét miniszterrel.14 Makart anyai ági rokona, a Budapesten letelepedett Mosshammer Román hárfaművész egyébként jó barátságba keveredett Stróbllal, aki szép portrét is mintázott róla.

De ne szaladjunk ennyire előre. Stróbl Alajos a bécsi Akadémia elvégzését követően 1881 szeptemberében költözött Budapestre, ahol szinte azonnal bekapcsolódott egy kultikus jelentőségű épület, a nemzeti dalszínház, vagyis az Operaház díszítőszobrászati munkálataiba. Eredetileg két olasz zeneszerző, Spon- tini és Cherubini álló szobrára kapott megbízást még a bécsi akadémia reményteljes magyar szobrásznövendékeként, 1880-ban (ezeket 1939-ben rossz állapotuk miatt eltávolították), majd hazatérése után az építész Ybl Miklós Liszt Ferenc és Erkel Ferenc (2. kép) ülő szobrát is megrendelte tőle, együtt a főbejárat két oldalán lévő két szfinxszel. Ezek sikeres elkészítését - különösen Liszt szobra sikerült rendkívül érzékletesre - követően, 1884-ben, ugyancsak az Operaház részére Ferenc Józsefről mintázott portrét a budai vár tróntermében, és örömmel konstatálta, hogy az uralkodó nem csupán emlékszik rá, a Zumbusch műtermében megismert egykori növendékre, de arra is, hogy később katonai önkéntességi jogot, utóbb pedig tartalékos hadnagyi rangot is adományozott neki.15 A királyi megtiszteltetést követően Stróbl — hogyan máshogy, mint - Makart-stílusban berendezett várbazári műterme egy csapásra keresetté vált mind a portrémegrendelők, mind az érdeklődők körében.16 Aligha lehet ezek után csodálkozni, hogy amikor a következő esztendőben váratlanul elhunyt a Mintarajziskola szobrász-professzora, Huszár Adolf, helyére a huszon- kilencedik életévét még be sem töltött Stróbl Alajost nevezte ki Trefort Ágoston kultuszminiszter, évi 1000 forint fizetéssel és 300 forint lakbér illetménnyel.17 Ezen túl ugyancsak Huszár örökébe léphetett a már befejezés előtt álló Deák-szobor munkálatainak felügyeletével (a kivitelező Huszár tanítványa és segéde,

11 Bogdanov Edit: A Makart-jelenség. http://www.revizoronline.com/article.php?id=3568 (2016.06.28.)

12 Nagy Ildikó: Társadalom és művészet: a historizmus szobrászai. Művészettörténeti Értesítő, 1990/1-2, 16.

13 Julia Theresa Friehs: Die Ringstraße ah Bühne: Ein Festzug für Kaiser und Volk, http://www.habsburger.net/de/kapitel/die-ringstrasse-als- buehne-ein-festzug-fuer-kaiser-und-volk (2016.08.03.)

14 A képzőművészek jelmezünnepsége. 1897. márczius 14. Vasárnapi Újság, 1897/12, 186-187.

15 Hozzá kell tenni, hogy Stróbl addigra már maga is tett az uralkodó vele kapcsolatos emlékeinek frissen tartásáért. Pártfogója, Constantin Hohenlohe-Schillingfurst herceg (1828-1896) javaslatára 1881-ben, Becsből való távozását megelőzően kihallgatásra jelentkezett az uralkodónál azzal az ürüggyel, hogy megköszönje az önkéntes katonai szolgálat 1877-ben megkapott jogát, és az egyéves szolgálatát követő tartalékos hadnagyi kinevezését (nyilván erre emlékezett a király a három évvel későbbi modell-ülés alkalmával), s egyben tájékoztassa Ferenc Józsefet hazatéréséről. Ld. Stróbl Mihály: A gránitoroszlán i. m. 32.

16 Stróbl Mihály: A gránitoroszlán i. m. 37., 41.

17 Stróbl Mihály: A gránitoroszlán i. m. 47.