Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Kostály László: Aki egybeforrasztotta a múltat a jövővel. A 160 éve született Stróbl Alajos művészi indulásáról
Aki egybeforrasztotta a múltat a jövővel 397 is korának jelképévé vált. A tizennégy évig, számos közreműködő (köztük feltehetően Stróbl) segítségével készülő emlékmű vezető mestere számára az őt erre a feladatra személyesen kiválasztó uralkodóról7 elnevezett Ferenc József Rend keresztjét eredményezte. Emellett a császár pártfogoltjaként legkiemelkedőbb művésze volt az ún. Gründerzeit-nek (szükebb értelemben 1870-1890), majd pedig annak a Ringstras- se-korszaknak (1890-1914), melynek folyamán nemcsak maga a bécsi belváros körüli, igényes, historizáló épületekkel szegélyezett körút (Ringstrasse) épült ki, hanem a birodalom centruma is modern világvárossá fejlődött. Az Akadémia szobrászati mesteriskolájában Stróbl idekerülésekor, 1875-ben két professzor tanított, Kari Kundmann (1838-1919, 1871-től professzor) és Zumbusch. Utóbbi több magyar szobrász - Stróbl mellett Teles Ede, Horvay János, Róna József - mestere is, aki meghatározó hatással volt a fiatalabb szobrászgenerációra. Nagyrészt az ö (az Akadémián hozzájuk 1882-ben csatlakozott Edmund Elellmerrel) pedagógiai tevékenységük képezte az 1870-es évektől, a nagy építkezésekhez kapcsolódóan kibontakozó bécsi szobrászati pezsgés szakmai hátterét. A hatás azonban a mesterével a tanulmányai után is igen jó kapcsolatot ápoló Stróbl esetében messze túlmutatott a művészi igazodás területén, és a művész társadalmi státuszára, szerepvállalására, pedagógiai hozzáállására is kiterjedt, amelyekben mestere mindenkor példaképként szolgált a számára. Később a Mintarajziskola Stróbl által létrehozott (1889), utóbb (1897) mesteriskolává fejlesztett szobrászati részlegének - elsősorban módszertani - kialakításakor a minta minden bizonnyal a Zumbusch által vezetett bécsi Meisterklasse für FIö- here Bildhauerei volt.8 A magyar szobrásznövendéket emellett aligha hagyta hidegen Zumbuschnak a társadalmi ranglétra csúcsán állókkal, és köztük is az uralkodóval ápolt szívélyes kapcsolata. 1877-ben ő maga is Ferenc Józsefnek a mestere műtermében tett váratlan látogatása alkalmával ismerte meg a vele magyarul beszédbe elegyedő királyt, aki előtt Zumbusch többek között a készülő Beethoven-szoborral büszkélkedett,9 ami mélyen beleivódott az ifjúba. Már az akadémiai évek alatt nyilvánvalóvá vált Stróbl számára, hogy egy komoly megrendelésekre aspiráló fiatal szobrásznak az érvényesüléshez a tehetség és a felkészültség mellett meg kell ismernie és meg is kell tudni nyernie a maga számára azokat, akiknek módjuk van ilyen megrendeléseket adni. És Stróbl Alajos ezen a téren is kitűnő tanítványnak bizonyult.10 A későbbiekben ragyogó kapcsolati hálót épített ki, melynek részesei voltak számosán a társadalmi piramis csúcsához közel állók közül is, és ezt a hálót, amikor érdekei megkívánták, eredményesen ki is tudta használni. Kétségtelen, hogy a művészeten belül különösen is a pénzigényes monumentális plasztika az a terület, amelyen csak a megfelelő érdekérvényesítő képességgel bíró szobrászok tudnak boldogulni, hiszen ennek vannak leginkább olyan vetületei, amelyek kívül esnek a művészet szorosabban vett szféráján. A nagy tekintélyű Zumbusch mester kiválóan alkalmasnak bizonyult arra is, hogy a művészeti mellett a társadalmi érvényesülés terén is használható utat mutasson növendékeinek. Arra, hogy a zeneszerző-fejedelem Ludvig von Beethoven emlékművének - melynek készítési fázisait maga is nyomon követte Zumbusch műtermében - recepciója hogyan jelentkezik Stróbl korai művészetében, még visszatérünk. Meg kell azonban említenünk a mesterétől kapott útravalónak még egy fontos szeletét. A professzor széles, elsősorban klasszikus műveltségű ember volt, aki tanítványait is gyakran bíztatta ilyen irányú ismereteik elmélyítésére. A fiatal szobrásznövendék spongyaként szívta magába az irodalmi, zenei, képzőművészeti ismereteket, olvasott, operába járt - itt rendszeresen statisztált is -, bújta a múzeumokat, ahol különösen az olasz reneszánsz, valamint a francia romantikus és klasszicista szobrászok (Donatello, Rude, Dalou, Mercier) ragadták meg figyelmét. A császárság társasági élete kereteinek és reprezen7 Bikfalvi Géza: Pray György szobra a bécsi Mária Terézia-emlékművön. http://www.parbeszed.com/-main.php?folderID=859&article- ID=8763&ctag=articlelist&iid=l (2011.03.24.) 8 Az epreskerti szobrászpavilon - legalábbis az egykorú látogató szerint - talán több figyelmet érdemlő épület, mint az Arsenalwegen álló egykori bécsi megfelelője, azonban belső elrendezésének logikája kétségkívül arról vette a mintát (ahogyan a benne folyó oktatás módja is). Ld. Ferdinand Kraus: An Besuch der Specialschulefiir höhere Bildhauerei der k. k. Akademie der Bildenden Künste in Wien. Grazer Tagespost, 1884. (pontos dátum nélkül). http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:16_LzQICYB4J:www.zobodat.at/pdf/Car-I_74_0085-0096. pdf+&cd=6&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox-b (2016.06.28.) A bécsi Akadémia 1871-77 között épített aulájának oszlopsora fölött a Parthenon frízének másolatát helyezték el, ami az epreskerti pavilon építésekor (1889) Stróbl számára is mintaképül szolgált. Ld. Szentesi Edit: Az epreskerti műtermek Parthenón-fríze. Ars Hungarica 33. (2005) 383-404.; 390. 9 Stróbl Mihály: A gránitoroszlán i. m. 19. 10 Jóval később, a tekintélye csúcsán álló Stróbl Alajos nyilatkozta 1910-ben a következőket: „...én a legbensőbb barátságban voltam a mi országunknak majdnem valamennyi vezéremberével. Deák Ferencz, Jókai, Szilágyi Dezső és mindenki, aki vezető szerepet vitt pár évtized alatt Magyarországon, személyes jó barátom volt. Sokat beszéltem velük, megnyílott előttem egészen a lelkűk, én láttam, mit tudnak, és mérlegelhettem igazán a képességeiket. De... egyik sem volt a dolgokban annyira otthonos, mint a király.” Az Újság, 1910.10.09, 53-54.
