Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Az 1956-os forradalom Zalatárnokon
378 Bekő Tamás vidéki hadműveletekben. Ezt követően 1945. február 2-án Mittenwalde körül szovjet fogságba esett. Innét egy Leningrád környéki táborba jutott, ahol politikai előképzésben részesült. Később már a lágerben is végzett politikai felvilágosító munkát. A fogságból 1947. június 26-án tért haza, és útja egyből a kommunista párthoz vezetett. 1947 októberétől 1950 októberéig az MKP, majd az MDP alapszervezet párttitkára. 1951- től a Zalatárnoki Gépállomáson az üzemi pártszervezet titkára. A forradalom leverése után a munkásőrség szolgálatába lépett. Káderlapja szerint: „Nyugodt, megfontolt józan gondolkodású. Eszméi mellett kitartott és bátran szembehelyezkedett a forradalmi tanács nagygyűlésén is a hangoskodókkal. Magatartásáért életveszélyesen megfenyegették." 1957-től tagja volt az MSZMP-nek. Később hosszú ideig községi csúcsszerv-titkár. A tárnoki gépállomás megszűnése után 1965. január 1-jétől 1968. december 10-ig a Bagodi Mezőgép alkalmazottja, majd 1969-től a zalatárnoki Összefogás Mgtsz traktoros brigádvezetője. Jelenleg nyugdíjas éveit tölti Zalatárnokon. MNL ZML Munkásőrség 1957., Munkakönyv nyilvántartó, Tóth Géza szóbeli közlése (2014) TÓTH JÁNOS (Zalatárnok, 1939. augusztus 6.) villanyszerelő segédmunkás. Tóth Géza testvéröccse. Az elemi iskolai tanulmányait követően villanyszerelő segédmunkásként tevékenykedett, majd a Nagylen- gyeli Kőolajtermelő Vállalathoz került Gellénházára. A forradalom kirobbanásáról a gellénházai üzemben értesült. 1956. október 26-án jelen volt a zalaegerszegi felszabadulási emlékmű ledöntésénél, majd a koraesti órákban hazatért, és egyik szervezője volt a zalatárnoki rendszerellenes tüntetésnek. Később részt vett a körzeti megbízott háza előtti vörös csillagos emlékmű megsemmisitésében és az esti iratégetésen. Annak ellenére, hogy napközben Gellénházán tartózkodott, és a tárnoki forradalmi bizottság gyűléseit nem látogatta, a helyi események egyik szószólója volt. A forradalom alatt több társával együtt járt Nagylengyelben is, ahol egy kisebb tüntetés szervezése közben a helyi rendőr pisztollyal rálőtt. Ellenforradalmi tevékenysége miatt 1957. január l-jével elbocsátották munkahelyéről. Ezt követően a zalatárnoki állatforgalmi hízómarha telepére került fogatosnak, ahol 1957. február 27-én este fél hatkor letartóztatták, majd bekísérték a megyeszékhelyi rendőrőrsre. Kihallgatásakor mint „aljas csillagtiprót" fizikailag bántalmazták, és arra kényszerítették, fedje fel a zalatárnoki vörös csillagos emlékmű feldúlásának körülményeit és résztvevőit. Miután Tóth János nem tett beismerő vallomást, a helyi ÁVH börtönébe zárták, ahol - elmondása szerint - a 2. sz. cellában együtt raboskodott Dr. Marx Gyula orvossal. 1957. március 6-án reggel 9 órakor szabadult. A börtönben eltöltött egyhetes periódus alatt többször megverték és szidalmazták. Kiszabadulásakor aláírattak vele egy ívet, hogy fogva tartása idején fizikai atrocitás nem érte. 1958. január l-jével visz- szakerült a Kőolajtermelő Vállalathoz Gellénházára, majd 1959. szeptember 20-án megnősült. November 2-án bevonult katonának Vácra, ahol 1961. július 28- ig katonáskodott. Leszerelését követően egészen 1994. szeptember 1-jén bekövetkezett nyugdíjaztatásáig a Kőolajipari Vállalatnál dolgozott. Tóth János szóbeli közlése (2005) TÖRÖK FERENC (Telekes, 1927. március 30., anyja neve: Sifter Alojzia) traktorvezető. Első ízben 1954. május 10-én került a gépállomásra. A forradalom napjaiban beválasztották a munkástanácsba. 1956. november 30-án alapító tagja volt a gépállomás MSZMP sejtjének. Ennek ellenére a pártcsoport 1957 tavaszán kelt vizsgálati jegyzőkönyve szerint az októberi események alatt magatartásával „az ellenforradalmi hőzöngést segítette." Összetörte a gépeket, bujtogatott az igazgató és egyes dolgozók ellen, egy ízben pedig a következőket kiabálta: „ Most egy pár kommunistát kinyírok!” Forradalmi működéséért 1957. február 16- án munkahelyéről elbocsátották, és kizárták a pártból. A politikai légkör enyhülése után 1959. március 5-től 1962. február 6-ig ismét a mezőgazdasági géppark alkalmazásában állt. 1973-tól megyeszékhelyi lakos. Elhunyt 1996. április 24-én Zalaegerszegen. MSZMP gépállomás, Kronológia 211.
