Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Cseh Valentin: A célkeresztben egy Liberator
ZALAI MÚZEUM 23 2017 341 Cseh Valentin A célkeresztben egy Liberator Magyarország annak ellenére, hogy az ország 1941 óta hadviselő fél volt, tulajdonképpen a béke szigetének volt tekinthető egy-két elszigetelt incidenstől eltekintve. A helyzet viszont 1943-tól egyre borúsabbá vált... Az ország légterét 1943. augusztus 13-tól1 1944. április 3-ig a főváros első bombázásáig számos alkalommal érte ellenséges be- és átrepülés az angolszász nehézbombázók2 részéről. Bár támadást Magyarország ellen egyelőre nem hajtottak végre, de ez is jelezte, hogy elkerülhetetlenül közeledik a háborús rögvalóság hazánkhoz, amit a szövetséges propaganda is sugallt. Jól példázza ezt, hogy a BBC magyar adása 1943. július 16-i műsorában bombázásokkal fenyegette hazánkat.3 E fenyegetések a továbbiakban is megmaradtak, de az 1943. szeptemberi titkos fegyverszüneti megállapodásnak4 köszönhetően a légi támadások átmenetileg elkerülték országunkat. Ezzel kapcsolatban egykori vezetőink az alábbiakat jegyezték fel későbbi memoárjaikban: „A nyugati hatalmakkal kötött titkos megállapodásunk szerint mi nem lövünk a légterünkön áthaladó gépekre, ők pedig nem bombázzák városainkat.5 Ezért tulajdonképpen a németek se panaszkodhattak,6 mert ezáltal a stratégia szempontjából fontos vasutaink, valamint hadiiparunk is kíméletet nyertek. ”7 - írta Horthy Miklós kormányzó, míg Kállay Miklós miniszterelnök az alábbiakat jegyezte fel: „Nemzetem örök hálára van kötelezve az angoloknak és amerikaiaknak, hogy ezt [vagyis a bombázást - Cs. V.] legalább a német megszállásig elkerülhettük. 1944. március 19-e előtt egyetlen bomba sem hullott Magyarországra, eltekintve néhány jelentéktelen orosz támadástól. ... Nyilván volt taktikai oka is a bombázások elmaradásának: e tekintetben nem voltunk az első vonalban. Romániát és Bulgáriát bom1 E napon a Juggler-hadművelet keretében, az amerikai 201. ideiglenes Wing repülőgépei a líbiai Bengázi és Benina repülőtereiről felszállva támadták a bécsújhelyi repülőgépgyárat (Wiener Neustädter Flugzeugwerke), ahol Messerschmitt repülőgépeket gyártottak. A kötelék 13 órakor érte el a magyar határt Sellyénél. Emiatt rendelték el az első légiriadót a zalaegerszegi Arany Bárány Szállodába települt 15. kerületi légvédelmi központból az Országos Légvédelmi Központ utasítására délután 13:30-kor. A légiriadó Somogy, Zala, Vas, Veszprém, Sopron és Győr-Mo- son-Pozsony vármegyéket, vagyis az ország nyugati részét érintette. Az amerikaiak Bécsújhelyt elhagyva, Pozsony irányából repültek be újra a magyar légtérbe, s délután fél három körül hagyták el azt, Lenti térségében.Veress D. 1981, 151.; Pataky - Rozsos-Sárhidai I. k. 1992, 90-91. 2 1943 nyarán az angolszász repülőalakulatok még Észak-Afrikában állomásoztak, de a szövetségesek célja az volt, hogy egységeiket Dél-Olasz- országba telepítsék majd át. Ennek az előfeltétele az volt, hogy az adott területet birtokba vegyék előbb. Erre végül 1943. október 5-én került sor, amikor a brit 8. hadsereg elfoglalta Foggiát, így lehetővé vált az Afrikában állomásozó repülőegységek áttelepítése a Bari-Foggia környéki repterekre. Nemcsak az új támaszpontok kijelölése okozott változásokat az Afrikában állomásozó amerikai nehézbombázó alakulatoknak, hanem Henry Arnold tábornok október 22-i - Dwight D. Eisenhower tábornokkal egyeztetett - utasítása is, amelyben elrendelte, hogy a XII. Bombázóparancsnokság Tunéziában állomásozó nehézbombázóiból egy új légi hadsereget hozzanak létre. Az 1943. november 1-jén James H. Doolittle vezérőrnagy parancsnoksága alatt létrejött 15. légi hadsereg világháborús története során végig az angliai székhelyű 8. légi hadsereg árnyékában élt, és minden tekintetben kisebbnek számított annál. Az újonnan felállított 15. légi hadsereg bombázókötelékei a megalakulást követő időszakban Líbiában állomásoztak, majd Foggia térségébe települtek át 1943 végétől. A 15. légi hadsereg élén 1944. január 3-án Jimmy Doolittle vezérőrnagy helyét Nathan F. Twining vezérőrnagy vette át. Az átszervezési eseményekkel párhuzamosan folytatódott a 15. légi hadsereg feltöltése az előzetes tervek szerint, és 1944. március 31-én már öt Bombardment Wingből és egy Fighter Wingből épült fel. A 15. légi hadsereg állományába a bombázó- és a vadászrepülöwingek mellett egy meteorológiai század, felderítő alakulatok és technikai kiszolgáló egységek is tartoztak. A személyi állományhoz 1943. november elején 3624 tiszt, 16 875 főnyi legénység tartozott, akik ekkor 931 db repülőgépet használtak bevetéseik során, majd a gépek száma 1944 májusában már megközelítőleg 1500 db volt. Maurer 1986,470.; Tillman 2012, 92.; Pataky - Rozsos - Sárhidai I. k. 1992, 99-103.; Sipos 1997, 22. 3 Shvoy 1983, 266. 4 1943. szeptember 9/10-én éjjel kötötték meg Isztanbulban a nyugati szövetségesekkel. Sipos 1997, 275. 5 Az 1944. február 22-én Csáktornya közelében kényszerleszállást végrehajtó nehézbombázó tisztje jelezte, hogy Magyarországot nem bombázhatják. Shvoy 1983, 275. 6 Erre vonatkozóan Dietrich von Jagow, Németország budapesti követe 1943. október 31-i jelentésében kifejtette, hogy a németek számára megfelelő, ha Magyarországot nem bombázzák az angolszászok, mivel a magyar hadiipar 60%-ban német piacra termel. Karsai 1985, 507. 7 Horthy 1990, 265.
