Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Cseh Valentin: A célkeresztben egy Liberator
342 Cseh Valentin bázták, bennünket nem. Fölöttünk úgyszólván naponta átrepültek a Dél-Olaszországból felszálló, Bécset és környékét támadó bombázókötelékek. Átrepültek a lispei olajmezők, a hadiüzemek, a légelhárító ütegeink felett. Rendszerint a Balaton légterében gyülekeztek az Ausztria elleni támadásra. Volt közöttünk egyfajta hallgatólagos megállapodás: mi nem zavartuk őket, mi nem lőttünk rájuk, ők sem bántottak minket.”'1, E helyzet egészen 1944 tavaszáig állt fenn. Bár e kölcsönös megnemtámadási „egyezmény” nem jelentette azt, hogy minden olyan békés lett volna. Történtek kényszerbomba vetések, és sor került ellenséges nehézbombázók lezuhanására is.8 9 Itt kell megjegyezni, hogy a nem hadviselő félnek számító Svájc és Törökország légvédelme több amerikai és brit repülőgépet is lelőtt a világháború során. Egy hasonló, de mégis más eset játszódott le 1944. február 22-én Dél-Zalában azért, mert hazánk hadviselő fél volt. Ebben az időszakban a rossz időjárási viszonyok korlátozták a szövetségesek hadászati légierejének hadműveleti tevékenységét, ami miatt viszonylag kevés átrepülés volt Magyarország égboltján, de 1944. február 20-án a Big Week hadművelet keretében a szövetségesek megkezdték támadásaikat a Luftwaffe bázisai, a repülőgépgyárak és a golyóscsapágygyárak ellen. Majd két nap múlva újabb bombázásra került sor a regensburgi Messerschmitt repülőgépgyár és a sibeniki, zárai kikötők, illetve a zágrábi ipari és közlekedési célpontok ellen. A hadművelet végrehajtását az időjárási viszonyok hátráltatták ugyan, de meg nem akadályozhatták. Az amerikai nehézbombázók az említett napon újból érintették a magyar légteret, miközben a regensburgi repülőgépgyár felé haladtak, majd onnan a dél-olaszországi bázisaikra igyekeztek vissza. A dél-zalai olajvidéken 1944. február 22-én délelőtt 11 óra 30 perckor kezdődött a légiriadó, a Magyar Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) figyelőőrsei Báza- kerettye, Lovászi és Pusztaszentlászló (itt 3 erősebb és több kisebb robbanást tapasztaltak) térségéből ellenséges berepülést jelentettek.10 11 Majd a regensburgi repülőgépgyár bombázásából visszatérő mintegy 100 db amerikai nehézbombázó átrepülése miatt a Lispei Honi Légvédelmi Tüzércsoport Parancsnokság" elrendelte a Légvédelmi Erők Parancsnokságának parancsára az alárendeltségébe tartozó ütegek számára a tűzkészültséget, ezt követően pedig kiadták a tűz- parancsot. A 1II/1. légvédelmi ágyús üteg Lovásziban a tüzelőállásban lévő 3 db 29/38 M típusú 80 mm-es légvédelmi ágyújával 7-7 lövést adott le az átrepülő amerikai nehézbombázókra.12 13 A MAORT Lovászi figyelőőrse az alábbiakat emelte ki a február 22-i berepüléssel kapcsolatban: „Három esetben közvetlenül az üzem felett voltak a gépek. Ezek közül kiemeljük a harmadik esetet, amikor 25-30 gép Ny irányból közeledett ködcsíkot vonva maguk után. 14.06 ó-kor egy gépu ugyanabból az irányból volt látható, amelyet a tüzérség élénken lövőit. A gép E irányban tűnt el. Több gépbugást is lehetett hallani, látni azonban csak egyet. ”14 A III/l.-es légvédelmi ágyús üteg által leadott lövések találhatták el az amerikai 15. légi hadsereg 47. Bombardment Wing 450. bombázócsoportjába tartozó 41-28604 lajstromszámú B-24H Liberatort, amelynek ez volt a 15. bevetése.15 A Liberator törzse és a jobb belső motorja is találatot kapott, aminek következtében kénytelen volt a személyzet kényszerleszállást végrehajtani Csáktornyától 8 km-re, Kristóffalva határában. Ez annak ellenére simán zajlott le, hogy a nehézbombázó futóművét nem lehetett kiengedni. így a repülőgépet hasra a fagyott havas talajra tették le a pilóták. A repülőgép lelövéséről a csendőrség csak az esti órákban tett jelentést.16 8 Kállay II. k. 1991, 147. 9 1943. november 2-án egy amerikai bombázó Muraszombat és a német határ között, míg másik két gép Szentgotthárd térségében zuhant le. HL Vkf. 1. 6320/6. 10 MOGIM Arch. PS 47. d. 2. t. 11 A Légvédelmi Erők Parancsnoksága 1943. augusztus 12-én állította fel a Lispei Honi Légvédelmi Tüzércsoport Parancsnokságot Somlyódi Árpád ezredes parancsnoksága alatt. A tüzércsoport harcálláspontja Bázakerettyén a MAORT igazgatósági épületében volt, s szeptember 29-én Lovásziba irányították a szombathelyi III. légvédelmi tüzérosztály III/l. légvédelmi ágyús ütegét 3 db 29/38 M típusú 80 mm-es löveggel. Bá- zakerettyére az 51/1. légvédelmi ágyús üteg települt 3 db 29 M típusú 80 mm-es légvédelmi ágyúval. Míg a németek által átadott zsákmányolt 4 db 85/88 mm-es 39 M típusú légvédelmi ágyúval felszerelt 206/4. légvédelmi ágyús üteg a Bázakerettyétől 2 km-re és Lispeszentadorjántól 4 km-re húzódó dombokon kiépített tüzelőállásba lett elhelyezve. Veress D. 1981, 152-153. 12 Veress D. 1981, 156. 13 Ez a nehézbombázó volt valószínűleg az, amit a magyar légvédelem lelőtt. A repülőgép elvesztéséről készült Missing Air Crew Report-ban szereplő információk alapján a gép technikai okok miatt leszakadt a Regensburgból a dél-olaszországi amerikai bázisok felé tartó repülőgép köteléktől valahol az akkori magyar-német határ térségében. NARA MACRs 3161, Marc 16, 1944. 14 MOGIM Arch. PS 47. d. 2. t. 15 A Légoltalmi Közlemények tudósítása szerint ez volt a gép 12. bevetése. A nehézbombázó a dél-olaszországi Manduria repülőteréről szállt fel bevetésére. NARA MACRs 3161, March 16, 1946., LK VI. évf. 1944/3, 96. 16 Pataky 1996, 285., LK VI. évf. 1944/3, 94.
