Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Iski Szilvia: Keszthelyi pitaval anno. Gyilkosságok a Balaton-parti településen a 20. század elején – a korabeli sajtó tükrében
334 Is ki Szilvia nem sokáig élnek. Az asszony visszautasította, mert „nem akarta a gyermekeket megrabolni. ”44 A gyermekeket kezelő orvosok is tanúskodtak. Mojzer György dr. szerint a „gyermekek agyhártya- lobban haltak meg. Az arzénmérgezés tüneteit nem észlelte,”45 Margitot Hanny dr. és Neumark dr. vizsgálta meg, utóbbi szerint a kislánynak csalánkiütése volt. A vallomásokból kiderült, hogy az orvosok nem beszéltek a gyerekekkel, a tüneteket az apjuk mondta el. Seeman, akiről korábban azt feltételezték, hogy ő írta a névtelen levelet és adott mérget Laskaynak, a bíróságon azt vallotta, hogy őt és feleségét Laskay többször is megkereste, hogy adjanak el neki patkánymérget, de ők ezt nem tették. Pénteken többek között Laskayék személyzetét, Csák Árpád szolgabírót és Tóth Imrénét, Laskay feleségének testvérét hallgatták ki. Bállá Józsefné mint takarítónő dolgozott a Laskay-házban. Bállá nénit — ahogy a gyerekek szólították - Feriék születésüktől fogva ismerték és szerették. Elmondásából tudjuk, hogy „Margit elpanaszolta neki. hogy apja azt mondta, mily jó lesz meghalni, én is angyal leszek, együtt játszunk és mindhárman együtt leszünk. ”46 Tanúvallomásában megemlítette, hogy Laskay középső gyermekének, Jánosnak is adott mérgezett meggyet. A kisfiú rosszul lett a gyümölcstől, így panaszkodott Bállá néninek: „mégis meg kell ennem, máskép papa haragszik, de erről senkinek sem szabad szólni. '*47 (A tárgyaláson megjelent János is. A kisfiú, amikor meglátta az apját, sírva futott hozzá és megölelte.) Csák Árpád szolgabíró vallomása szerint Laskay a gyermekek exhumálása után arról érdeklődött, „hogy a mérget a vegyészek a hullában feltalálják-e. ”48 49 Tóth Imrénét a bíró külön figyelmeztette, hogy nem köteles tanúvallomást tenni a rokoni kapcsolat miatt. Az asszony elmondta többek között, hogy Feri betegségére Laskay azt mondta, hogy az édesanyjától örökölte. Erre Tóthné felajánlotta, hogy Margit lakjon nála, nehogy ő is megfertőződjön. A kislány utolsó órái alatt nagynénje vele volt a Laskay-házban. Tóthné azt is közölte, hogy Feri halála előtt 10 nappal Laskay már ravatalt akart felállítani fiának, amin ő nagyon csodálkozott. A vallomás után a vádlottat és a tanút a bíróságnak kellett szétválasztani, mert Laskay hazugsággal és a névtelen levél megírásával vádolta meg sógornőjét. Tóthné a vádat határozottan tagadta. Szombaton, a harmadik napon folytatódott a tanúk kihallgatása. Hajdú Fülöp szolgabírósági írnok arról vallott, hogy Laskay az exhumálás után élénken érdeklődött, felelősségre lehet-e őt vonni, ha a gyermekei mérgezés miatt haltak meg? A tanú úgy vélekedett, hogy „ha én bíró lennék, feltétlenül elítélném, mert maga tartozik gyermekeire felügyelni.’m Sujánszky József könyv- és papírkereskedő tanúvallomásában megemlítette, hogy Margit betegsége idején megkérdezte Laskaytól, hogy miért nem viszi a kislányt orvoshoz Budapestre. Laskay így válaszolt: „hiába költ- ségeskednék, mert úgyis el fog pusztulni.”50 Laskay egyébként a tanú szerint a gyerekek megbetegedése előtt nem egyszer mondta, hogy gyermekeit intézetbe kívánja adni. Farkas Erzsébet szolgálólány, aki pár évvel az esetek előtt szolgált Laskayéknál, a vádlottról szinte csak rosszat mondott. Állítása szerint csak Ferit szerette a gyermekei közül, Margitot pedig már kéthetes korában bántalmazta. Laskay tagadta a tanú minden kijelentését. Ezen a tárgyalási napon olvasták fel az igazságügyi orvosi tanács jelentését, amely egyértelművé tette, hogy a gyermekek halálát arzénmérgezés okozta. A bíróság ismertette a 44 éves vádlott erkölcsi bizonyítványát is, amelyben ingerlékenynek és lobbanékony természetűnek jellemezték. A bíróság este hét órakor tette fel kérdéseit többek között arról, hogy bűnös-e a vádlott abban, hogy fiát és lányát szándékosan, de előre meg nem fontolt szándékkel megölte? Az ügyészi és az ügyvédi beszédek után „éjjel egynegyed 12 órakor hirdették ki az esküdtszék verdiktjét. Az esküdtszék (...) igennel felelt. (...) A törvényszék Laskay Tivadart életfogytiglan tartó fegyházra Ítélte.”5' Az ősz folyamán az ítélet ellen „Laskay semmiségipanaszszal élt, melyet a kir. Kúria V. büntetőtanácsa (...) elutasított.”52 53 1903 januárjában Laskay azt írta az ügyvédjének, „hogy házának bizonyos lakrészeit nem kell kiadni, mert ö nemsokára úgyis haza kerül.”55 1903 nyarán a pécsi királyi ítélőtáblához Laskay perújítási kérvényt nyújtott be, hogy a „megnevezett tanukat hallgassa ki 44 BH. 22. évf. 153. sz. (1902. június 6.) 6. 45 PH. 24. évf. 153. sz. (1902. június 6.) 9. 46 Zala. Különszám. (1902. június 7.) 2. 47 Zala. Különszám. (1902. június 7.) 2. 48 Zala. Különszám. (1902. június 7.) 2. 49 Zala. Különszám. (1902. június 7.) 5. 50 Zala. Különszám. (1902. június 7.) 5. 51 PH. 24. évf. 155. sz. (1902. június 8.) 16. 52 BV. 6. évf 42. sz. (1902. október 19.) 5. 53 KH. 26. évf. 3. sz. (1903. január 18.) 5.
