Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Patkó-rejtély. Egy titokzatos dunántúli rablóvezér élete és Zala megyei rablásai
Patkó-rejtély 285 A tiszti vizsgálat tanulságai A két csendőr halálával végződő rablógyilkosság ügyében a főispán, a területileg illetékes fő- és alszol- gabírók bevonásával „azon pördeföldi lakosok ellen, kik a vérengzést nem csak közönyösséggel, de a felkért segítség megtagadása által részvétlenséggel is szemlélték”, azonnali és szoros vizsgálatot rendelt el. Május 7-én mindketten a tetthelyre utaztak, hogy az előző napi eseményekről a helyszínen tájékozódjanak. A faluban Egyed Mihály dörgedelmes hangon torkolta le a szemlére összecsődített embereket, amiért elmulasztották a betyárok üldözését. A lakosság felháborodottan védekezett. Nem elég, hogy az ominózus napon kevesen tartózkodtak otthon, fegyver híján senki sem mert volna a mindenre elszánt csavargók nyomába eredni. A vizsgálóbíró azonban hajthatatlan maradt, így a vármegye pandúrjaival a következő éjszaka - mintegy meglepetésszerűen - házkutatást végeztetett valamennyi pördeföldei lakosnál. Nem hiába. Az ellenőrzés során nyolc darab emberi élet kioltására alkalmas és jól megtöltött lőfegyver - egy dupla- és hat egycsövű puska, továbbá egy katonapisztoly - került terítékre. Egyed szerint ennyi fegyver a csendőrök hathatós segítsége mellett éppen elegendő lett volna a rablók üldözéséhez és elfogásához. A község lakóit gyávasággal és kollektív bűnpártolással vádolta. Le- dovits Ferenc esküdt a pördeföldeiek védelmére kelve azonban felhozta, amennyiben a falu népét a községbíró idejében értesíti Patkóék jelenlétéről, megelőzhető lett volna a vérengzés. Példaként arra az 1848. szeptemberi esetre hivatkozott, amikor 7 fegyveres rabló tört be a községbe, és a bíró felhívására mindenki egy emberként fogott össze, hogy a banditákat kézre kerítse. Ez alkalommal egy rablót agyonlőttek, és annak ellenére, hogy az összecsapás során az öregbíró is halálos sebet kapott, közülük hármat még akasztófára juttattak. A pördeföldeiek tehát a falu elöljáróira mutogattak, és őket hibáztatták a tragikus eseményekért. Mindezeket mérlegelve Egyed Mihály három főbűnöst nevezett meg. Az elsőrendű vádlott Konor István számadó juhász volt, aki a fegyveres rablókat a saját házában megvendégelte. A második gyanúsítottat, Horváth Vendel öregbírót azért marasztalták el, mert Patkóékkal együtt mulatott, feljelentésüket és azonnali üldözésüket pedig elmulasztotta. A harmadik eljárás alá vont illetőt pedig Bocskor Péter kisbíró és korcs- máros személyében nevezte meg, aki a csavargókat borral tartotta, és jelenlétüket a csendőrök előtt eltitkolta. Végül mindhárom vádlottal példát statuáltak, és elrettentésül a vármegye tömlöcébe kerültek.59 A rígyáci és szepetneki rablások A pördeföldei kettős gyilkosság másnapján - május 7-én este - Patkóék Somogy felé menekülve, Rigyác és Szepetnek községeket is megsarcolták. Először Haiden Mihály rigyáci kasznár otthonába toppantak be, ahol egy helyiségbe terelvén a cselédséget, pénzt követeltek a gazdatiszttől. Haiden engedelmeskedve az erőszaknak, minden zokszó nélkül ürítette ki az uradalom pénztárát, ám ezt a rablók kevesellvén, a saját erszényét is átnyújtotta a haramiáknak. Patkóék végül 300 osztrák értékű forinttal, továbbá három puskával és némi vacsorának való elemózsiával: kenyérrel, szalonnával és borral felpakolva távoztak az Inkey uraság kocsiján Szepetnek irányába. Amikor a lakosság tudomást szerzett a zsiványok jelenlétéről, többen fejszékkel, villákkal felfegyverkezve siettek a helyszínre, ám az épület előtt talpig fegyverben strázsáló martalócot megpillantva inukba szállt a bátorságuk, és nem mertek közbeavatkozni. A pördeföldei rabló- gyilkosok rigyáci jelenlétének ékes bizonyítéka, hogy az őrt álló betyár csendőrköpönyeget viselt, a kezében pedig csendőrfegyvert tartott. Mindeközben néhány kilométerrel délebbre, Bokányi György plébános és Támizer György templomszolga békésen poharazgattak a szepetneki parókián. Vacsora tájt a vendég udvariasan elköszönt, a tisztelendő atya pedig jó házigazdaként elkísérte őt a kertajtóig. Már épp búcsút intettek egymásnak, mikor egy sebesen nyargaló lovaskocsi tűnt fel a plébániaiakhoz vezető úton. Amint a két férfi ráismert az Inkey uraság fényes fogatára, a legnagyobb sietséggel tárták szélesre a nagy udvarkapukat. Vesztükre! A vadul lefékező szekérről fegyveres banditák ugráltak le, és mindkettőjüket visszaparancsolták az épületbe. Bent a házban egyikük mindjárt a lelkipásztor vadászpuskáját követelte, amit ő azonnal átadott a haramiának. Ugyanekkor Patkó nyájas hangon faggatni kezdte. Rákérdezett a cselédek és a filiák számára, de még arra is kíváncsi volt, hogy a pap mióta szolgál a faluban. A rövid 59 MNLZMLZJF ir. Egyed Mihály alszolgabíró iratai 72/1862.
