Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Patkó-rejtély. Egy titokzatos dunántúli rablóvezér élete és Zala megyei rablásai
Patkó-rejtély 283 Néhány gondolat az összecsapásról A csaplárosné elmondásából tudjuk, hogy a zsivá- nyok délután egy óra tájban tértek be a korcsmájába, és az ivószoba asztalához ülve egy icce bort rendeltek maguknak. Alighogy elfogyasztottak belőle egy-egy pohárral, az ajtóban őrt álló harsányan elkiáltotta magát: „Jönnek a csendőrök, gyertek ki!" A csata lefolyását az előzőekben ismertettük, erre már ismét nem térünk ki. Felmerül viszont a kérdés, vajon mi vezetett a végzetes pördeföldei tűzpárbajhoz? Elkerülhető lett volna a kettős gyilkosság, vagy a törvény emberei szándékosan rohantak a vesztükbe? A válasz egyértelműen a támadók provokációjában rejlik. Sértett önérzetükön és alkoholos befolyásoltságukon kívül a kötelességtudat is a fegyveres csavargók üldözésére és elfogására ösztökélte őket. Jóllehet féltek a felelősségre vonástól is. Ha kitudódik a közös italozás és a mulasztások sorozata (márpedig kitudódott volna), nem ússzák meg hadbíróság, de minimum fegyelmi tárgyalás nélkül. Ugyanakkor a csendőrök arról is meg voltak győződve, hogy a lakosság rögtön melléjük áll, ha fenyegetően lépnek fel a betyárokkal szemben. Ennek tudatában mindent egy lapra feltéve bátran és tudatosan kockáztatták testi épségüket, ám a szerencse ezúttal elpártolt tőlük. A betyárokról A szemtanúk Patkóról és társairól pontos és részletgazdag személyleírással szolgáltak. Kövér István ihászbojtár - aki egész éjjel együtt mulatott a betyárokkal, így volt alkalma őket alaposan megfigyelni - Patkót 45 év körüli, középmagas, görhes (?) testalkatú, vöröses hajú, hasonló nagy bajuszú, „egész képét befödő” tömött szakállú férfinak látta. Ugyanakkor Bründl ispán szerint is a rablóvezér alacsony termetű és hosszú vörös bajszú ember volt. Ruházatát és annak kiegészítőit tekintve Kövér a következőkre emlékezett: „derekán egy széles öv, kurta igen széles piszkos pamut gatya, fekete mellény fekete kötött gombokra, duhaj szűr, fekete kerek új divatú kalap, új szegfarkú csizma, zsebjében egy kis óra aranyforma láncra, fapipája kerek födélre, kostök dohányzacskója. ” A Helytartótanács később nyomtatott és kihirdetett körözvénye szerint a második betyár az elsőnél valamivel magasabb, barna képű, nagy bajuszú, sűrű szakállú férfi volt hasonló ruházattal és fegyverzettel, míg a harmadikat magas, igen himlőhelyes, borotvált arcú, 24-25 éves fiatalembernek látták a szemtanúk. Ez utóbbi betyár volt mindhárom közül a legkegyetlenebb, és egyben a legvígabb is. Fegyverét soha le nem tette, a mulatság közben pedig folyton énekelt. Legkedvesebb dala így kezdődött: „Én vagyok apetri gulyás...”58 Az általános személyleírásokon kívül további látnivalókra is fény derült a betyárok külső jegyeit illetőleg. Kövér bojtár látta, amint Patkó felhúzta az ingét, és elmutogatta a testén látható forradásokat. E szerint a vezér bal felén, az oldalbordákon felül két nagy vágáshely, a bal keze fején pedig egy régi lövés által szerzett kiforradás éktelenkedett. Ugyanerről számolt be Varga Ferenc községbíró is, amikor azt állította, hogy egyikük bal tenyere golyóval volt keresztüllőve (ezt a kocsmárosné is megerősítette) bal felől a válla alatt, a mellén pedig több kardvágás helye látszott. Ezen kívül a bíró látni vélt még Patkó jobb vállán két golyó ütötte frissebb heget, az egyik lábán pedig szintén egy lövésnyomot. Nem elhanyagolható érdekesség a betyárok egymás közti szóváltása sem. A fültanúk elmondása szerint a vezér erdélyi utazásairól mesélt, majd szóba hozta átélt szenvedéseit és azt is, hogy rablásaik során ez idáig nem bántottak mást, csak papokat és zsidókat. Különösen izgalmas adalék, amikor egyikük a lipót- vári börtönből való szökését elevenítette fel társainak. A csendőrökről Mivel a rablóhistóriák főszereplői mindig a betyárok, ritkán esik szó az üldözésükre kirendelt pandúrok és zsandárok személyéről. Egy ilyen tragikus eset során azonban, mikor a szolgálat két fiatalember életét követeli, illő megemlékezni a kötelességteljesítés közben hősi halált halt csendőrökről is. Sajnálatos módon a krónika azonban kevés értékelhető információt őriz velük kapcsolatban. A rendelkezésre álló forrásokból csak annyi derül ki, hogy a letenyei csendőrőrsről Pördeföldére kivezényelt háromfős cirkáló csapatot Lobkovics János járőrparancsnok vezette, míg a két közcsendőrt Langhammer Kelemennek és Arthoffer Mátyásnak hívták. Mindhárman a császári királyi 8. csendőrezred kötelékéhez tartoztak. Langhammert 27 esztendős morvaországi származásúnak, míg a 24 éves Arthoffert Vas megyei illetőségűnek titulálja a 58 Ez a rabló minden bizonnyal a ragyás képű Szép Ferkó volt, akit 1863-as bogdásai kézre kerülése után Siklóson akasztottak fel.
