Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Patkó-rejtély. Egy titokzatos dunántúli rablóvezér élete és Zala megyei rablásai
Patkó-rejtély 279 s oly valónak állíttatik - miszerint szükségesnek tartom - méltóságodat felkérni, hogy nevezett orvos urat az illető szolgabíró által ezen körülmény felett kikér- deztetni, s annak nyilatkozatát vélem közöltetni szíveskedjék.” - kérte az ügy kapcsán zalai kollégája közbenjárását 1863. június 2-án kelt sürgönyében Mérey Károly, Somogy megye főispánja.38 A szövegben szereplő Kupói csárda helyét sajnos nem sikerült beazonosítani, ellenben unghi szőlő, vagyis Ungi-hegy a Nyugat-Dunántúlon kizárólag Zala megyében, a dióskáli határban található, egészen közel Pacsához. 1862 októberében pedig éppen ezen a vidéken, a Dióskállal szomszédos Orosztony községben és környékén garázdálkodott egy kegyetlenkedő rablóbanda... A különös pletyka tisztázása végül Gödé Lajos ka- pornaki járási alszolgabíróra várt. Gödé annak rendje és módja szerint be is rendelte magához Sípost, ám az orvos kategorikusan elutasította a vádakat, és makacsul tagadta, hogy neki bármilyen köze lenne Patkóhoz. Sajnos a kihallgatási jegyzőkönyv tartalmát nem ismerjük, mert a somogyi főispán részére postázott dokumentumokat a kaposvári megyeházán később kiselejtezték. Mérey válaszleveléből viszont arra következtethetünk, hogy a pacsai orvos alaposan felháborodott az őt ért vádakat illetőleg: „Nem hallgathatom el Sipos úrnak nyilatkozatában tett helytelen és éppen nem indokolt kifakadását, mert midőn a hatóságnak érdekében van bárminő alaptalan hírről magának biztos tudomást szerezni, az ki ez iránt megkérdeztetik, annál kevésbé érezheti magát sértve, minél tisztábbnak érzi magát s minél inkább kötelessége a hatóságnak segédkezet nyújtani. Sipos urat minden fonák okoskodása mellett [senjki sem gyanúsította Patkóvali titkos szövetkezéssel, de a hír az volt, hogy egy sebesülthez orvosi szolgálattételre hivatott volna, mely meghívásnak eleget tenni minden orvosnak nemes és szent kötelessége és hinni akarom, hogy Sipos úr is ezen kötelesség érzetében már több akasztófa virágot - tudva vagy tudván kívül gyógyított. ”39 Az, hogy Sipos valóban járt-e Patkónál, vagy csupán önvédelemből tagadta le a vele való érintkezést, nem tudni. Mindenesetre az pontosan kiderül ebből a levélváltásból, hogy ez idő tájt még a legfelsőbb körökben sem voltak biztosak a rablóvezér halálában, és rejtélyes eltűnésének körülményeit sem ismerték. Egy másik hírforrás szerint Patkó a tarnócai (So- mogytarnóca, ma Barcs városrésze) tiszttartó kirablása közben sebesült meg olyan súlyosan, hogy utána már képtelen volt járni, ezért szekéren hordoztatta magát.40 A történet a hivatalos iratokkal alá nem támasztható városi legenda kategóriába tartozik, több figyelmet kár is rá fordítani. Nem úgy az előzőekben már idézett Csorba-féle jelentésre: „...az Igali járásbeli pandúr őrmesternek tudomására jutott: miként Patkó János elhírhedt rablófőnök több társaival együtt a nyimi sűrűben tanyázik...” Vajon ez csupán véletlen elírás, vagy ebből arra (is) következtethetünk, hogy Csorba mellett Patkó Jancsit is Nyimnél érte utol a betyárok végzete? Erre a kérdésre talán a későbbi kutatásokból nyerhetünk majd választ. Az árulás Patkó Jancsi halálának igaz históriája a múlt homályába vész, és egyelőre felderítetlen marad előttünk. Egy részletében azonban biztosak lehetünk. A dunántúli betyárkirály vesztét végül besúgás idézte elő. Ahogy a halálával kapcsolatos monda is tartja: az érte felkínált vérdíjért elárulták.41 Mivel Patkó kiterjedt orvgazdahálózatának és a pásztorság hallgatólagos szimpátiájának köszönhetően mindig egy lépéssel a „kakastollas bandérium” előtt járt, kézre kerítéséhez sokkal célravezetőbb megoldásra volt szüksége a hatóságnak. A betyárt lépre kellett csalniuk, a kelepce sikere pedig Patkó széles körű megfigyelésében, és a vele bizalmas viszonyban álló emberek megvesztegetésében rejlett. Ennek kapcsán 1862. július 1-én Lob- mayer István, Baranya vármegye aljegyzője a következő levelet juttatta el a Szentlőrinci járás főszolgabí- rájának: „Tekintetes Balaskó Imre főszolgabíró úrnak Szentkirályon. Biztos kútfőből tudomásomra esett, hogy Borsos Ferenc marócsai gulyásnak - ki jelenleg Pécsett fogva van - felesége Patkóval, a régóta üldözött veszélyes rablóval, szerelmi viszonyban él. Érintett nő jelenleg itt van és még ma haza fog menni. Miután igen valószínű az, hogy Patkó kedvesét lakában 38 MNL ZML Főisp. ír. 3210/1863. A Patkót gyógyító doktor története már Gönczi előtt sem volt ismeretlen, ám ő tévedésből nem pacsai, hanem facsai orvosnak írja könyvében, ráadásul az esetet Csorba Pista bábonyi agonizálásához köti. A tudós a somogyi levéltárban végzett búvárkodása során találkozott először Sipos nevével, aki az 1863-as főispáni mutatókönyvben nemcsak az S, hanem a P betűnél is szerepel. Úgy tűnik Gönczi a kötet cirkalmas P betűjét vélte F-nek, ebből adódhatott az elírás. Sajnos ezt a betyárvezér későbbi életírói, többek közt Békés István és Vécsey Aurél is továbbörökítették. 39 MNL ZML Főisp. ir. 4072/1863. 40 Dunántúli Társadalmi Közlöny, 1862. december 14. (50. sz.) 409-410. p. 41 Magyar Néprajzi Lexikon IV. köt. Szerk. Ortutay Gyula, Bp. 1981. 220-221. p.
