Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Patkó-rejtély. Egy titokzatos dunántúli rablóvezér élete és Zala megyei rablásai
280 Bekő Tamás felkeresi, felhívom tekintetes főszolgabíró urat, Borsos Ferenc nejének lakását Marócsán kinyomozatni, azt egy egészen biztos és titoktartó egyén által titokban szem alatt tartatni. Az e célra kirendelendő egyénnek, különösen azon személyeket, kikkel érintett nő közlekedik, kik azt házánál meglátogatják, szem előtt kell tartania. ”42 Érdemes egy pillanatra elidőzni a jelentésben szereplő asszony illetőségi helyén. Marócsa közvetlenül Endrőccel határos. Újabb szál, amely Patkó endrőci érdekeltségét látszik igazolni. Bizonyára nem a véletlen műve, hogy a zord betyárszív éppen a búvóhelyével szomszédos községben talált rá a szerelemre. A több megyére kiterjedő megfigyelő hálózat azonban nemcsak Patkó szeretőjét és széles kapcsolatrendszerét igyekezett szemmel tartani, hanem megpróbált a lehető legközelebb férkőzni a betyárhoz. Az Osztrák Állami Levéltárban őrzött Patkó-dossziéból kiderül, hogy a vezért hónapokon keresztül leste egy fizetett kém, aki feltehetően betyártársa, orvgazdája, vagy éppen e fentebb említett szívbéli ismerőse volt a haramiának. Személyére vonatkozóan azonban biztonsági okokra hivatkozva semmilyen információt nem szolgáltattak ki, csak annyit, hogy Somogy vármegye fogadta fel, míg az összekötő szerepét König Ferenc kaposvári esküdtre bízták. A spion a teljes vérdíj és minden költségtérítés fejében vállalta, hogy a célszemélyt megfigyeli, jelentéseket készít róla, és egy alkalmas időpontban a törvény kezére adja. Patkó feladásának további részleteire sajnos nem derül fény. A karcsú akta elsősorban a bécsi titkosrendőrség parancsnoka, Czyhlarz rendőrigazgató, a budai Helytartótanács, valamint a somogyi hatóság egymásnak írt jelentéseiből áll, és főként a jutalom kifizetése körüli huzavonáról szól.43 így vagy úgy, Patkó Jancsi betyárlegénynek végül nyoma veszett. Miután 1862. december 6-án a Nyugat-Dunántúl másik legkeresettebb betyárvezérét, Illés Imrét, rablónevén Vak Illést is kivégezték a Rezi-hegyen, a vagyonbiztonság újfent megszilárdult egy rövid időre. A hónap végére pedig minden Zala, Veszprém, Somogy és Baranya megyei településen kihirdették: „ Patkó János és Illés Imre elhíresült fegyveres gonosztevőknek személy és vagyonbiztonságot veszélyeztető rabló-bandáik a megyei tisztviselők eré- lye és a közbátorság közegeinek buzgalma által meg- szélesztettek. ”44 A Patkó-banda 1861-es zalai rablásai A rablóvezér és társainak zalai szereplése Somogy és Baranya vármegyékkel ellentétben lényegesen kevesebb alkalomra korlátozódik. A következőkben tekintsük át időrendben, hogy mikor és hol hagytak nyomot Zalában, és milyen intézkedéseket foganatosítottak az elfogásukra. 1861. július 3-án este kilenc óra tájban „számos fegyveres, bemázolt és kendőkkel bekötözött arcú rabló, kik közül némelyek német nyelven is beszéltek ” megtámadták és kirabolták Zala megye egyik leggazdagabb földesurát, az élemedett korú Csuzy Pál kamarás urat Becsehelyen. Csuzy veje, Halassy Béla nádudvari földbirtokos bemondása szerint apósától elvittek negyvenhárom darab 1000 osztrák értékű forintos bankjegyet (melyeken a Csuzy, Horty,45 Rosenberger, Kranitz nevek szerepeltek), tizennyolc darab 100 osztrák értékű forintos bankjegyet, kétezer darab aranyat, tudva nem lévő mennyiségű különféle ezüstpénzt, két nagy arany ismétlő zsebórát (régi divatú igen súlyos láncokkal) és két pár vívópisztolyt.46 Az eset óriási felháborodást keltett megyeszerte. Skublics László bizottmányi tag, aki az öreg Csuzynak hosz- szabb ideig ügyvédje volt, és házi körülményeit jól ismerte, kijelentette, hogy a nyomozásban önként és a legnagyobb készséggel kíván részt venni.47 A budai Helytartótanács 10 000 ft jutalmat ígért a rablók és az ellopott tárgyak nyomravezetőjének, egyúttal a körözést az egész ország területére kiterjesztette. Ennek ellenére a vizsgálat nem vezetett eredményre, így a rablók kilétére sem derült fény. Úgy tűnik, Patkót ekkor még nem ismerték Zalában, mert neve az ügy kapcsán keletkezett iratokban egyszer sem szerepel. Könyvében Gönczi Ferenc mégis neki tulajdonítja a rablást, pedig állítását csupán adatközlői, a somogyi pásztorok emlékezetében őrzött szóhagyományokkal tudta alátámasztani.48 Arra, hogy Patkó valóban részt vett Csuzy kifosztásában, csak az eset után két évvel, 42 MNL Baranya Megyei Levéltára (a továbbiakban: BML) Baranya vármegye királyi biztosának elnöki iratai 113/1862. Ezúton mondok köszönetét Bősz Attila levéltárosnak, aki a baranyai archívum Patkóval kapcsolatos iratait a rendelkezésemre bocsátotta. 43 ÖStA HHStA Ministerium des Äußern Informationsbüro BM-Akten (Osztrák Állami Levéltár Házi, Udvari és Állami Levéltár Külügyminisztérium Hírszerző Iroda) 2718/1862. Hálás köszönettel tartozom Dr. Kiss Gábor és Dr. Lenkefi Ferenc folevéltárosoknak a német nyelvű iratok fordítása és értelmezése terén nyújtott segítségükért. 44 MNL ZML Zalaegerszegi Járás Főszolgabírájának iratai (a továbbiakban: ZJF ir.), Szalmay József alszolgabíró iratai 894/1862. 45 Varasdi sütőmester és fakereskedő volt. 46 MNL ZML Kgy. jkv. és ir. 2246/1861. 47 MNL ZML Zala vármegye első alispánjának iratai (a továbbiakban: Alisp. ir.) 1053, 1054/1861. 48 Gönczi 61. p.
