Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Berki Márton–Berki Szilárd: Egy „csinált város” téglái – Téglagyártás Zalaegerszegen
Egy „ csinált város ” téglái - Téglagyártás Zalaegerszegen 243 forgalmi kimutatása szerint a beépítési tőke nemcsak a kamatokat hozta meg, hanem azon felül a csatornázási alapból kölcsön vett beépítési összes költségeket, ide számítva még az 1999frtba került tégla szárogató szint s egyéb, a téglavetéshez szükséges szerek és gépek beszerzési költségeit, körülbelül 15.000frt összegnek egy jó részét is visszatérítette.'” A már az első évben profitábilis működés mellett a Kovács Károly által alapított új téglagyár más szempontból is innovatívnak bizonyult. Az előző fejezetben bemutatott közbirtokossági téglaégetőnél modernebb üzem egyre növekvő termelési volumenéhez igazodva a korábbi - már egyébként is fa-hiányos - időszaknál lényegesen több faanyagra lett volna szükség. Mivel ennek biztosítása már előtte sem volt könnyű (ugyanis a 19. század derekára az Alsóerdő nagy részét letermelték, s azt csak jóval később erdősítették újra), így elsőként a tégla árának emelésére tettek javaslatot, később viszont az a döntés született, hogy a fűtésre a dráguló fa helyett inkább kőszenet használnak.36 Az új gyárat a Jekelfalussy József által szerkesztett 1892-es ipari jegyzék - a város három téglagyártójának egyikeként - „Zala-Egerszeg város téglagyára” néven említi,37 amelyet később, a századfordulót követően már vállalkozói formában kívánt üzemeltetni a város. A „Magyar Paizs” (sic!) című zalaegerszegi hetilap 1901. szeptember 19-i számában megjelent hirdetmény tanúsága szerint a város tanácsa „a város tulajdonát képező téglaégető körkemenczének 6 egymásután következő évre, azaz 1902. évi január hó l-től egész 1907. évi deczember hó 31-ig terjedő időre leendő bérbeadása tárgyában a városháza kis tanácskozó helyiségében 4000 (négyezer) korona évi bér kikiáltási ár mellett 1901. évi október hó 10-én délelőtt 10 órakor nyilvános árverést hirdet”. A felhívás sikeresnek bizonyult, ugyanis ezt követően hosszú évekre megoldódott a gyár bérbeadása: a hirdetésben jelzett 1902-1907 közötti időszakban egy bizonyos Mittli Sándor, 1908-1914 között pedig Bichler Dénes volt a bérlője. Az I. világháború lezárultát követően, 1918-ban Tégla és Cserépgyári Szövetség (valamint Cementgyári Szövetség) alakult Zalaegerszegen, a háború nyomában járó recesszió azonban a megyeszékhely téglagyárait is érzékenyen érintette. Egy 1919-es, a megye területén található bányák, ipartelepek és gyárak bejelentéséről szóló rendelet értelmében a zalaegerszegi gyárakról is kimutatás készült, mely szerint az alsóerdei városi téglagyár működése ekkor szünetelt.38 Ennek ellenére a város továbbra is a tulajdonában álló téglagyár bérbeadásában volt érdekelt, amely tekintetben ezúttal is - sőt, a korábbiakhoz képest még inkább - sikeresnek bizonyult. Fennállásának legfontosabb, illetve leghosszabb időre szóló bérlője az „Erzsébet téglagyár, Dr. Elek Nándor és Löwen- stein Jakab és Ignácz” néven bejegyzett cég,39 amely az 1920-as évek elejétől kezdve bő két évtizeden át bérelte a gyárat. A Zala Megyei Cégbíróságok cégjegyzékeinek tanúsága szerint a céget 1922. május 12-én alapították, azonban már egy évvel korábbról, 1921-ből tudjuk, hogy a tulajdonosai közül „Elek Nándor téglagyáros iroda építéséhez engedélyt kér[t]”.40 A cégalapítást követően konszolidálták a korábban szünetelő gyár helyzetét, a gyors ütemű bővülést pedig az jelzi, hogy 1923-ban „Elek Nándor és Löwenstein Jakab és Ignác téglagyár-tulajdonosok gép- és présház építéséhez engedélyt kér[t]ek”.4' Az egyébként a zalaegerszegi izraelita hitközség alelnöki pozícióját is betöltő Löwen- stein Ignác 1931-ben bekövetkezett halála (10. kép) után továbbra is a cég vezette az alsóerdei téglagyárat, sőt, egy ugyanebből az évből származó ipari címtár szerint Zalaegerszeg város Erzsébet téglagyára nemcsak tégla előállításával, hanem egyúttal cserépgyártással is foglalkozott.42 Elképzelhető, hogy Löwenstein Ignác halála miatt, mindenesetre ettől kezdve már Jakab neve sem kerül elő a dokumentumokban (egy 1941-es cégbírósági jegyzőkönyv például „Grünbaum Ferenc és [egyedül megemlítve] Dr. Elek Nándor téglagyárosok” ipari ügyét tárgyalta). Az Erzsébet téglagyár megnevezéssel utoljára 1943-ban találkozunk, a Zala Megyei Cégbíróságok cégjegyzékei szerint pedig 1943. augusztus 26-án maga a cég is végleg megszűnt. 1944-től már pusztán „Városi téglagyár” néven működött, ld. például egy ipardíj befizetéséről szóló levéltári dokumentumban.43 Az egykor Elek Nándor, valamint Löwenstein Jakab és Ignác által intenzíven fejlesztett gyár ekkorra a me36 SZAKÁCS 2012, I3S. 37 JEKELFALUSSY 1892, 1750. 38 Ld. Zala Megyei Levéltár [a továbbiakban: ZML], V. 1607c., Iktatószám [a továbbiakban: Ikt.]: 9262 39 Cégjegyzék száma: Z.T. III. 191. 40 ZML, V. 1607c.,Ikt.: 7951 41 ZML, V. 1607c., Ikt.: 4971 42 MAGYARORSZÁG KERESKEDELMI, IPARI ÉS MEZŐGAZDASÁGI CÍMTÁRA 1931, 642. 43 ZML, V. 1607c., Ikt.: 7960