Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Berki Márton–Berki Szilárd: Egy „csinált város” téglái – Téglagyártás Zalaegerszegen
244 Berki Márton - Berki Szilárd gyeszékhely legnagyobb üzemei közé tartozott, 1945- ben 50-60 főnek biztosított munkát.44 Ebben az évben már Németh János volt a bérlője, aki tovább korszerűsítette, bővítette, 1946-ban például Németh Gáborral közösen „a városi téglagyárban iszapolóház építéséhez engedélyt £ér[tek]”.45 Az egyébként keramikus Németh János fia, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas szobrász, keramikus (szintén) Németh János gyermekkori visszaemlékezései szerint a család házának egyik szobájában volt a megrendelő iroda, s mivel ,,[a\z építőanyagra nagy szükség volt a háború után”, ,,[r\engeteg ember állt néha az ajtó előtt tégla és cserép megrendelésre várva’'. A világháború utáni időszak nehézségeit jól mutatja, hogy a gyár működtetéséhez „alig lehetett szenet szerezni"', az egykori bérlő fia szerint ,,[o] tatabányai bányászoknak mézet, tehenet, lisztet kellett szállítani, amiért ők szenet adtak"j6 Az 1940-es évek végéhez közeledve már egyértelműen látszott, hogy az ország más ipari létesítményeihez hasonlóan az alsóerdei téglagyár sem kerülheti el a sorsát: míg az 1949-es év első feléből még a bérbeadásáról maradtak fenn iratok,47 addig december végére már államosították a gyárat.48 A következő évben, 1950 augusztusában az újonnan felálló Zala Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának Ipari és Kereskedelmi Osztálya egy 50 létesítményt felsoroló kimutatást készített a megye területén működő ipari üzemekről, amelyek között az alsóerdei helyszín „ Városi Téglagyár Zalaegerszeg” néven szerepelt.49 Nagy valószínűség szerint az alsóerdei (Városi, illetve hosszú ideig Erzsébet) téglagyárban készültek egyrészt a domború EZ megjelölésű (római számokkal is ellátott), másrészt az ezeknél vélhetően későbbi mélyített ZE jelölésű (a betűk között elhelyezett római vagy arab számokkal megkülönböztetett) téglák. Lényeges kiemelni, hogy a szocialista időszakban is folytatódott itt a termelés; a jogutód Zala Megyei Állami Építőipari Vállalat (ZÁÉV) által az országban elsőként, 1963-ban bevezetett téglablokkos építési mód blokkjaihoz szükséges - természetesen immár jelöletlen - téglát szintén az Alsóerdőn található üzemben állították elő.50 Zalaegerszeg azonban ebben az időszakban már kétségtelenül „csinált város” volt. A rendkívül hosszú múltra visszatekintő alsóerdei téglagyár épületének helyén jelenleg a Tungsram Sportközpont található, agyaggödreinek helye pedig elhanyagolt, gondozatlan terület. Annak ellenére, hogy már egy 1933-as - Földművelésügyi Minisztérium által kiadott - rendelet előírta, hogy amennyiben a téglagyári gödrök megszűnnének, azokat azonnal be kell erdősíteni,51 azonban ezt a későbbiekben nem hajtották végre, ma is így láthatók (ll.kép). Az Ólában működő téglagyárak Az Alsóerdő mellett a város téglagyártásának másik kiemelt helyszíne a Kovács Károly által 1887-ben (elsőként) Zalaegerszeghez csatolt Óla, ahol két téglagyár is működött. Ezek közül a régebbi - a Harmadik Katonai Felmérés térképén is feltüntetett - üzem a városközponttól kijjebb, az Andráshidai úton létesült, majd ezt követően, a 19-20. század fordulóján kissé „beljebb” (vagyis a központhoz közelebb), az Ólai út mellett is épült egy téglagyár (Id. 12.kép). Az egykori Andráshidai (mai nevén Hock János) úti (külső) téglagyár a működésének első - rendkívül hiányosan dokumentált - időszakában Braunstein József (1847-1909) érdekeltségébe tartozott. A korábban már említett „Zalamegye” című hetilap 1885. május 17-i száma szerint Kovács Károly polgármester újonnan felálló városvezetésében Braunstein Józsefet közfelkiáltással beltanácsosnak és árvaszéki előadónak választották. Ugyancsak a „Zalamegye” négy évvel későbbi, 1889. január 6-i száma a tanácsosi és árvaügyi előadói tisztségei mellett Braunsteint a város megbízott községi bírójaként is említi, azt követően, hogy Kovács Károly polgármester sürgős teendői miatt már nem tudta ellátni ezt a feladatkört. (Téglagyári érdekeltségéről tehát ekkor még nem esik szó.) Az előzőekben szintén említett Jekelfalussy-féle ipari jegyzék azonban három évvel később, 1892-ben már Zalaegerszeg három téglagyártójának egyikeként tesz említést Braunstein Józsefről.52 (Itt szükséges megjegyeznünk, hogy az alsóerdei [városi] téglagyár és Braunstein mellett a jegyzékben szereplő harmadik gyártó egy bizonyos Czifrák János, akire vonatkozó44 KÁLI - M1KÓ 1995, 28. 45ZML, V. 1607c., Ikt.: 1855 46 NÉMETH 2002, 26. 47ZML,V. 1607c., Ikt.: 576 48BENCZE 1980 49 KÁLI 1999, 170. 50 Ld. a ZÁÉV online elérhető cégtörténetében. 51 SZAKÁCS 2012, 192. 52 JEKELFALUSSY 1892, 1750.
