Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)

Kanász Viktor: Nagykanizsa egyházi élete az 1778–1779-es canonica visitatio tükrében

Nagykanizsa egyházi élete az 1778-1779-es canonica visitatio tükrében

229

is találkozunk ezzel az ötlettel.60 Tehát a pálosok nem próbálkoztak ismét megtelepedni Kanizsán, a tévedés oka pedig az eremitorium, azaz remetelak kifejezés téves értelmezésében keresendő.61 A jegyzőkönyv szerint privatum oratórium, azaz magánkápolna nem volt található a városban.62

Bár külön iskolaépülettel nem rendelkezett a plébánia, de iskolamesterrel Fekete György személyében (scholae-rector) igen, aki a hitvallást már letevő {„fiáéi professionem deposuit”) 26 éves rhetor absolutus katolikus volt.63 A vizitátor szerint az erkölcsei dicséretre méltóak, és az iskolamesteri feladatok mellett az ő dolga volt a harangozás és az éneklés is.64 Eves 30 forintnyi biztos jövedelmét a településtől kapta, ezt egészítették ki az egyéb juttatások (például a harangozásért járó 6 forint) vagy az olyan különböző stóladíjak, mint például a halotti misén való éneklésért járó 15 krajcár és a kihirdetési cédula megírása után járó 10 krajcár. Mezővel nem rendelkezett, de másfél pozsonyi hold földje volt a Szentgyörgyvári út mellett.65

Az anyaegyházhoz több fília tartozott,66 részletesebb információt azonban csak Szentmiklósról67 és Bagoláról tudunk meg a forrásból.68 A Festetich Kristóf által 1763-ban ,,e solidis materialibus” építtetett szentmiklósi templom patrocíniuma Nagyboldogasz- szony (Mária mennybevétele, Assumptio Beatae Mariae Virginis) volt. Felszereltségét illetően megtalálható volt benne két kehely tálkával, egy ciborium, öt kazula ugyanannyi stólával, manipulummal és velummal, szentségtartó erszény, purificatoria és corpora- lia, valamint két harang.69 Misét a kanizsai ferencesek tartottak, a stóladíjak pedig az anyaegyházhoz hasonlóak voltak.70 A szentmiklósi iskolaigazgató a 23 éves, katolikus, rhetor absolutus, erkölcsös magaviseletű Violányi József volt, aki a tanítás mellett az éneklési és harangozási feladatokat is ellátta. Évente 12 forintot és 50 dénárt, valamint búzából 13,5 pozsonyi mérőt kapott a földesúrtól, a közösségtől pedig ugyanany- nyi pénzt és gabonát. Stóladíjakban szintén részesült, emellett földekkel is rendelkezett.71 Az iskola épülete fából épült, jó állapotban találták, volt benne két szoba (icubiculum), két kamra {camera), egy konyha (culina) és egy istálló {stabulum), az esetleges felújításról és helyreállításról a híveknek (parochianis) kellett gondoskodnia.72 A másik fília, Bagola pedig az anyaegyháztól egy órányi távolságra, Szentmiklós mellett feküdt, és egy darab egy mázsás, azaz 56 kilogrammos harangja volt.73 Miklósfán 829 felnőtt, 667 gyermek, azaz összesen 1496 katolikus élt, valamint 17 ortodox {schysmatici) és 208 zsidó.74 Ezzel ellentétben 1771- ben 889 katolikus és 2 evangélikus lakost, közel tíz évvel később pedig 752 főt írtak össze.75 Ehhez képest a forrásunkban szereplő népességlétszám módfelett magasnak tűnik, aminek az oka többek közt az lehet, hogy a közel másfélezres létszámba beleszámolták a többi fiba lakosságát is, bár a szám így is túl magasnak tűnik.76 Bagolán 82 felnőtt (aki vehet magához szentséget) és 34 gyermek, 94 katolikus, és 22 akatolikus

60 Dénesi Tamástól tudjuk, hogy 1774-ben Inkey már megírta a vikáriusnak, hogy a kápolna felépült és mellette remeteséget akar alapítani. Ennek hatására Lincz András szeretett volna itt remetéskedni, tehát Inkey kérte a vikáriust, hogy Lincznek adjon engedélyt a noviciátus elvégzéséhez, utána pedig a remeteség betöltéséhez. Ezt követően Inkey 1780. február 8-án a püspöknek címzett levelében panaszolta, hogy a négy stációval felállított kálváriához sereglő népnek nincs gondozója, ezért szeretne remetét küldetni Kanizsára, ami a remeteségeket feloszlató királyi rendelet miatt végül nem sikerült neki. DÉNESI 2006, 98., 104., 110.

61 Ugyanis e szó hasonlóságot mutat a pálos rend latin nevével (Ordo Fratrum Sancti Pauli Primi Eremitaé), s talán az is megtévesztő lehetett, hogy e szót nagybetűvel írja a forrás. Emellett tudunk arról, hogy Inkey Nagyrécsére szervitákat akart telepíteni, ám a kanizsai ferencesek ezt megakadályozták. DÉNESI 2006, 113.

62 VÉL Visitatio canonica archidiaconatus Szaladiensis 220.

63 Uo. 222.

64 „ ...officio suo tam in institutionejuventutis, quam etiam cantu satisfacit, non minus el inpulsu campanarum, qui contra imminentes tempestates ad eum pertinet. cum satisfactione popidi munus exequitur. Mores ejusdem laude digni, nec ullo vitio no/ati. ” Uo. 222.

65 Uo. 222.

66 Takács Ince és Pfeiffer János szerint 1778-ban a következő filiák tartoztak Kanizsához Szentmiklóson és Bagolán kívül: Sánc, Fakos, Móric- hegy, Palin, Lazsnak és Kiskanizsa. TAKÁCS - PFEIFFER 2001, 277.

67 A mai Miklósfa a 20. század közepéig Somogy megyéhez tartozott, majd Zala megyéhez csatolták, jelenleg Nagykanizsa része. CZUPI - KARDOS 2006, 567.; CZUPI - KARDOS 2014, 712.

68 Bagola a 20. század közepéig Somogy megyéhez tartozott, majd Zala megyéhez csatolták, jelenleg Nagykanizsa része. KARDOS 2006, 589.; KARDOS 2014, 738.

69 Az egyik 92,4 kg-os (egy mázsa 65 font), a másik 83,4 kg-os (egy mázsa 49 font) volt. VÉL Visitatio canonica archidiaconatus Szaladiensis 223. Az 1748-as vizitáció egy nagyjából 50 fontos harangról (TÁKÁCS - PFEIFFER 2001, 124.), 1763-ban Kardos egy 265 és egy 148 kg-os harangról tud. KARDOS 2006, 579.

70 VÉL Visitatio canonica archidiaconatus Szaladiensis 223.

71 Például többek között 7 krajcár járt a temetésért, a temetési harangozásért pedig 10 dénár. A földjeit illetően volt hajdinás és veteményes területe. Uo. 223.

72 Uo. 224.

73 Uo. 224.

74 Uo. 224.

75 CZUPI - KARDOS 2006, 569.

76 Amennyiben viszont azt feltételezzük, hogy e két összeírásban csak a felnőtteket tüntették fel, a vizitáció által megadott - főleg a 829 fős felnőtt lakosságra vonatkozó - adatok máris elfogadhatónak bizonyulnak.