Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)

Kanász Viktor: Nagykanizsa egyházi élete az 1778–1779-es canonica visitatio tükrében

230 Kanász Viktor élt.77 A nép az anyaegyházban és a filiákon is vallásos volt, a templomokat gyakran látogatták, az iskolaigaz­gató vezetésével a rózsafűzért és a szent énekeket, különösen a Szentháromságot dicsőítőt tiszta hanggal mondták. A 17-18. században a barokk vallásos élet jellegze­tes megnyilvánulásai voltak a korban népszerű val­lásos társulatok.78 Mindezekre Kanizsán is találunk példát, a városban ugyanis két társulat működéséről is szólnak források, a Legméltóságosabb Oltáriszentség, valamint a Kordások társaságáról.79 Míg az előző az adminisztrátor atya, addig az utóbbi a helyi ferences konvent irányítása alatt állt.80 Ezen kívül a városban működött egy szegénykórház (hospitale pauperum) is, amit 1766-ban sárdi Somssich Antal81 alapított, és palini Inkey Boldizsár 1000 forinttal támogatta a mű­ködését, valamint kapott több kisebb összeget is egyéb adakozóktól, ami összesen 307 forintot tett ki.82 Végezetül kitér a vizitáció a bábákra (obstetrices) is, akikből összesen hét működött a városban. Minde­gyikük katolikus és rendes életű volt, valamint ki vol­tak oktatva arra, hogy szükség esetén a keresztséget kiszolgáltathassák. A városban külön sírásó (vespilo) nem volt alkalmazásban, hanem a hívek látták el e feladatot a felszentelt és körülkerített temetőben.83 Összegzésképpen elmondható, hogy a hosszú 18. század Kanizsa számára nemcsak a közigazgatási új­jászervezést, a népességszám folytonos növekedését, a városi és kereskedelmi jelleg egyre erősödő megnyil­vánulásait, hanem a reformáció terjedése és a török hódoltság miatt összeroppant egyházszervezet reorga­nizálását is elhozta. Eme vizitáció segítségével e vi­rágzó barokk katolicizmus utolsó éveibe nyerhetünk nem teljes, ám viszonylag átfogó bepillantást, amelyet a jozefinista egyházpolitika gyökeresen átváltoztatott, teljesen új felekezeti-egyházi viszonyokat teremtve ezáltal Kanizsán is. írásunkban csupán a szűkén vett vizitációból ki­nyerhető. Kanizsára vonatkozó forrásokkal foglal­koztunk.84 Mindennek az eddigieknél még alaposabb, széles körű feldolgozása, kontextusba helyezése a jö­vőbeli kutatás feladata, amely az egész egyházmegyé­re kiterjedő vizitáció kiadásával remélhetőleg - nem csak Kanizsa tekintetében - új lendületet nyer. 77 „In filiali Bogota capaces confessionis 82, incapaces 34. Ex quibus religionis Catholicae süni 94, acalholici 22. " VÉL Visitatio canonica archidiaconatus Szaladiensis 224. A bagolai akatolikusok evangélikus vallásúak voltak, s a surdi, majd az iharosberényi egyházhoz tartoztak. KARDOS 2006, 592. 78 Ld. TÜSKÉS - KNAPP 2001, 267-297., valamint KÁDÁR 2014, 1229-1272., a legújabb esettanulmány a témában: SZULY 2016 79 A kordásokról tudjuk, hogy 1749-ben Assisi Szent Ferenc tiszteletére oltárt állíttattak a ferences templomban. TAKÁCS - PFEIFFER 2001, 122.; KOSTYÁL 2006, 346. 80 „ Confraternitates sünt duae: una perpetuae adorationis Sanctissimi Sacramenti sub directione p. administratoris, altera Cordigerorum sub curam conventus localis pp. Franciscanorum. ” VÉL Visitatio canonica archidiaconatus Szaladiensis 225. 81 Somssich (A forrásban: Antonius Somsics de Sárd) Zala és Somogy vármegyékben jelentős birtokkal rendelkező somogyi alispán, királyi személynök. KAPOSI 2006,26-27. 82 „Datur etiam hospitale pauperum anno 1766° pia munificentia IUustrissimi D[omini] Antonii Somsics de Sárd erectum, ac subinde eadem liberalitate Spectabilis Domini Balthasari Inkey de Palin, summa fundationali 1000 florenorum donatum, ac tandem plurium fidelium oblatis in summa 307 florenorum auctum. Administrate tola cum obligatione ratiocinandi dominio terrestrali, est penes ipsam oppidianam communita- tem. " VÉL Visitatio canonica archidiaconatus Szaladiensis 224. A város szegényházáról részletesen: KAPOSI 2006, 26-28. 83 „ Existunt in hac parochia 7 obstetrices Catholicae omnes, et adjuratae, ad rite, valideque baptisandum pro necessitatis casu sufficienter inslructae, prout et locus opportunus, benedictus ac extra septa ecclesiae oppidique positus pro inhumandis mortuis. Nulli autem vespilones, quibus ex officio incumberet defunctos sepelire, sed officium hoc charitatis sibi invicemfldeles praestant. "VÉL Visitatio canonica archidiaconatus Szaladiensis 225. A bábák működéséről és feladatairól: DÉNESI 2006, 94-95. 84 Bár Kanizsa tekintetében, mint láthattuk, e vizitációt már részleteiben felhasználták, a környező települések történetét illetően számtalan eddig nem ismert információt hordozhat, történetesen pl. Palinról, Hahótról, Surdról, etc. Emellett érdemes lenne e forrás adatait összevetni a korszak­ban kelt, más egyházmegyében készült vizitációs jegyzőkönyvekkel, például az esztergomi érsekség egyházainak jegyzőkönyveivel, melyek részben ki is vannak adva. TOMISA 1997

Next

/
Thumbnails
Contents