Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)

Sz. Simon Éva: Várfoglalás vagy illúziókeltés? Az 1574. évi Kanizsa elleni oszmán támadás és következményei

210

Sz. Simon Eva

Végül az esztergomi szandzsákban egy elhunyt társa helyén foglalta el 21 500 akcsés ziámet-birtokát.60 Az arányokat tekintve látszólag leghatékonyabban a koppányi bég juttatta magasabb jövedelemhez szpáhi- it. A kanizsai támadásban való részvétel következtében a teljes állomány 12%-a, míg a felterjesztettek 75%- a jutott alig 2 éven belül „jövedelememeléshez”. Az eredmény azonban ez esetben is csalóka. Nem volt mindenki olyan szerencsés, mint a 6000 akcsés tímárral rendelkező Mehmed bin Szinán, aki 2 év alatt Köröstől Szolnokig és Veszprémig végigportyázva a határvidéket több mint duplájára növelte javadalmát, és ötödik próbálkozásra terakknX egy 14 000 akcse jövedelmű birtokra váltotta. Valójában a koppányiak több mint fele ez esetben is csak magasabb értéken birtokolta tovább korábbi javadalmát.61 Annak ellenére, hogy az új javadalombirtokok kiosztását általában a portai alakulatok katonáinak birtokhoz juttatásával kezdték, s nekik volt a legnagyobb esélyük terakkifx- kat tímár-birtokra váltani, ez esetben a 83 kezdő tímárra váró várvédő katona közül mindeddig mégis csak tíznek a nevét (12%) találtam meg a rúznámcsékban. Hat fáriszét és négy gurebáét. A szigetvári szandzsák különböző váraiban szolgáló fáriszok általában a környéken, a szigetvári, fehérvári és a veszprémi szandzsák területén kaptak kezdő birtokokat.62 De találunk más példát is. Sokkal távolabbra került Szefer Abdullah szabadkai szeroda, aki a füleki szandzsákban szerezte meg első tímár-birtokát.63 A budai gure- bák közül egy a szigetvári, egy a szendrői, kettő pedig szintén a füleki szandzsákban lett javadalmas.64 Ez a csoport, bár látszatra a legkisebb arányban tudta jogait érvényesíteni, valójában mégis a leghatékonyabbnak nevezhető, ugyanis a 12 javadalomhoz jutott vár védő 100%-ban érte el célját: a zsoldos katonák közül bekerült a javadalombirtokosok rendjébe. Birtokaik kiosztása a szabályoknak megfelelően, nagyon hamar megtörtént, 1574 augusztusa és 1575 márciusa között már ott található nevük a rúznámcsékban.

Ez a pár fenti példa már jól mutatja az alapvető tendenciákat. A javadalombirtokosok, annak ellenére, hogy az egész vilájet területén mozoghattak, inkább a környező régiók hadi vállalkozásaiban vettek részt. Ennek oka nem feltétlenül a bejárható távolságban,

hanem az információk áramlásának sebességében keresendő. Egy-egy hadi vállalkozás híre sokszor csak a személyes kapcsolatok útján jutott el a távolabbi helyekre. Pedig a jókor kapott hír nagy érték lehetett, hiszen rövid idő alatt előrejutni, sok emelésre szert tenni - ahogy a bemutatott példák is igazolják - csak a nagyon aktívan hadakozó szpáhiknak sikerült. Az ő esetükben inkább a terakkik beváltása okozta a nehézséget. A felvillantott példák azt bizonyítják, hogy kis értékű, átlagosan 10 000 akcsén aluli birtokot sokkal könnyebb volt találni. Az ilyen birtokok gazdái a javadalombirtokosok piramisának alján helyezkedtek el. Ahhoz az alacsony jövedelmű szpáhi-tömeghez tartoztak, akik között a különböző hadi vállalkozások során elszenvedett veszteség, de a szolgálat elhagyásának az aránya is legnagyobb mértékben volt tapasztalható. Kiesésük vagy kilépésük a birtokrendszeren belül üresedést eredményezett, ami elindított egy birtokváltási dominót. Ennek a jelenségnek és kísérőjelenségeinek a részletes bemutatása azonban e pár adat alapján biztonsággal lehetetlen. A szpáhik karrier-lehetőségeinek vizsgálata a további kutatások feladata.

*

Végezetül már csak egyetlen kérdés megválaszolása maradt hátra. Vajon hogyan lett az 1574. évi Kanizsa városa ellen vezetett portyából az oszmán forrásokban a „Kanizsa nevű határvár elfoglalása”? Miért állt érdekében Ali szigetvári bégnek és Szokollu Musztafa budai pasának azt az illúziót kelteni, hogy Kanizsa várát vették be, miközben a vár mellett fekvő várost támadták meg? Istvánffy a következőképp értékelte a történteket: „Ali a vér nélkül való győzelemmel az ép és sok prédával meggazdagult hadat hazavivé, és győzelemmutató fejedelem módjára Szigetben beviteték. Egyéb marhák nyeresége kívöl, mely nagy sok bőséges volt, ezernél több emberfejek és hétszáznegyvennyolc lovak vitetének el; nyilvánvaló, melyeknek jobb részét magánál megtartván, az többit kótyavetyére hányá, s a vitézek közt elosztó...azután sok felserdült inasokat, és az legszebb rableányokat az zászlókkal és Pozsgay Tamással Szelimhez és Mehmed fővezérhez Konstan60 BOA A.DFE.RZ.d. 42. p. 451.

61 Mxt.571 föl. 370v.; 37 Ír.; RU42 p. 696.; 803; 807. A helyi és a központi rúznámcsék bejegyzéseinek időpontja között mintegy féléves csúszás tapasztalható.

62 Dzsafer Iszkender segesdi fárisz a veszprémi szandzsákban (ÖNB Mxt 571. föl. 253v); Ajász babócsai fárisz aga, valamint Haszan Abdullah és Mehmed Hüszejn szigetvári szpáhik a szigetvári szandzsákban (ÖNB Mxt 571. föl 141 v; 242r.;290v.)

63 BOA A.DFE.RZ.d. 42. p. 690.

64 Mxt.571 föl. 304, föl. 281r-v.