Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)

Sz. Simon Éva: Várfoglalás vagy illúziókeltés? Az 1574. évi Kanizsa elleni oszmán támadás és következményei

Várfoglalás vagy illúziókeltés? Az 1574. évi Kanizsa elleni oszmán támadás és következményei 211

cinápolyban ajándékban küldé. ”65 A történetíró leírása a vállalkozás eredményéről csupán egy jól sikerült portya képét vetíti elénk, de nem ad magyarázatot a várfoglalás túlzónak látszó definíciójának valódi okára. Ha az általa elmondottak segítségével vesszük sorra az eredményeket, első helyen a harc nélküli győzelmet kell kiemelni, ami alkalom adtán a béke megtartásának egyik bizonyítéka lehetett a Habsburg fél előtt,66 majd a hatalmas zsákmányt, és a rengeteg foglyot, amelyből a résztvevő katonaságon kívül ajándék és fogolyötöd formájában a szultáni udvar is részesült. A vállalkozás további, és nem kevésbé fontos eredménye lett a portyában résztvevők 20%-ának magasabb jövedelemhez jutása vagy legalább a jogosultság megszerzése, amivel előremozdították katonai karrierjüket. Mindez azonban nem elég érv ahhoz, hogy a szigetvári Ali bégnek és Szokollu Musztafa pasának érdekében álljon azt az illúziót kelteni, hogy Kanizsa várát vették be, miközben meg sem kísérelték megtámadni a szóban forgó erődítményt.

Kanizsa városa Szigetvár elfoglalása után ki volt téve mind az ellenséges török, mind a környék védelmére odarendelt német zsoldos csapatok és fizetetlen magyar katonaság prédálásának, gyújtogatásának.67 Zala megye dikális összeírásai szerint a városból erre az időre a polgári népesség elmenekült.68 1574-ben tehát, amikor a szigetvári szandzsákbég és a budai pasa csapatai megtámadták Kanizsa városát, már nem egy mezőváros polgári lakosságát, hanem a várhoz tartozó huszárvár magyar és német katonaságát támadták meg. A városban a király zsoldos mezei hadait és azok családtagjait találták. A német katonaság jelenlétére Istvánífy is utalást tesz annak a jelenetnek a megemlítésekor, amikor a német katona levágott fejét Ali elé vitték.69 A veszteséglistán pedig 42 német gyalogon kívül további 26 magyar hajdút és 35 huszárt is találunk.70 A támadás hátterében tehát elsődlegesen oszmán katonai és stratégiai megfontolások, és a katonai igazgatás szempontjai állhatták.

A Dél-Dunántúl területén az addig elsődlegesen az oszmán katonai igazgatás feladatait ellátó mohácsi szandzsák Szigetvár elfoglalása után két önálló egységre oszlott, a pécsi és a szigetvári szandzsákra. A terület kettéosztása nem a keletről nyugati irányba való terjeszkedés logikája szerint észak-déli irányban történt meg, hanem a Balaton délnyugati csücskétől haránt délkeleti irányban a Dráváig, az Ormánságon át. így a nyugat felé szélesedő tölcsér alakú szigetvári szandzsák feladata lett a Magyar Királyság határvidékének, a kanizsai régiónak a hódoltatása és területéhez csatolása. Ennek az új képződménynek a torkában állt Kanizsa vára saját őrségével, valamint a környék védelmét szolgáló királyi mezei hadakkal, akik lakhelye a palánkkal körülvett város volt.71 A vár elfoglalása nagy haderő összevonása nélkül éppúgy nem volt lehetséges az oszmánok számára, mint ahogy 1566 előtt hosszú időn át nem bírtak Szigetvárral sem. Stratégiájuk azonban ez esetben is ugyanaz volt: a vár bekerítése és a környék védelmében betöltött védelmi szerepének gyengítése. Ez magában foglalta a terület információ áramlásának és utánpótlási vonalainak szemmeltartását, amelyre a szandzsákbég számára Kanizsa hátterében javadalomként kiutalt, még hódolatlan magyar falvakat próbálták felhasználni.72 A területen működő mezei hadak lakhelyének felprédálása, megsemmisítésük kísérlete, erejük és hatékonyságuk korlátozása pedig a környék oszmán hódoltatását tette hatékonyabbá. Ezt a célt szolgálta a város megtámadása, ami egyben a végvár (harbi kale) védelmi funkcióját gyengítette, sőt, a szükségessé vált újjáépítési munkálatok miatt szinte azt lehetetlenné tette.73 A vár ilyetén kiiktatásának

65 lstvánffy 12., A korabeli követjelentés szerint 23 foglyot 1574. május 1-jén vittek be a dívánba. Türkei 1. Karton 30., Konv. 1. 1574 I-III. 199212. p.

66 Mivel a várak vívását a drinápolyi béke elvben megtiltotta, így várat foglalni sem lehetett következmények nélkül. A szigeti bég elmozdításának felröppentett tervére ugyan utalnak a portai követek jelentései, de ezek a hírek inkább csak a Habsburg-magyar fél megnyugtatására szolgáltak azzal, hogy az igazságos és a szent békességet megtartó uralkodó képét mutatták. Az esetnek a résztvevők további sorsát érintő negatív következménye eddigi ismereteim alapján nem lett.

67 Kanizsa belső városát már 1566 folyamán elnéptelenítették a német zsoldosok, majd 1567 júniusában török támadás érte. Müller Veronika: Thury György kanizsai kapitánysága. Zalaegerszeg, é.n. 25—26. pp.

68 MNL OL E 158 53., 54. köte't

69 lstvánffy, 11. p.

70 Takáts: Rajzok a török világból IV. 391. p.

71 A várak népének és a mezei hadaknak eltérő szerepéről, jogi és szervezeti sajátosságairól lásd: Szatlóczki Gábor: Vára várban. A várak népe és a mezei hadak a 16. század közepén. Szeged, 2016. elsősorban 71-74. pp.

72 Már 1570-től szandzsákbégi birtokká vált a Kanizsa közelében fekvő két vízi átkelőhely: Mórichely és Újudvar; valamint több szomszédos település: Egyeduta, Petri, Rigyác, Eszteregnye, Almaszeg, Oltáré, Istvánd. Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában. (Gondolatok a bér vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez). In: Századok 141. (2007) 1351-1406.

73 Takáts: Rajzok a török világból IV. 393-394. pp.; valamint a vármegyék feladataira: MNLOL P 1314 No. 31946, MNL OLE 185 Pamas János Nádasdy Ferenchez 1574. 03. 16. .