Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Sz. Simon Éva: Várfoglalás vagy illúziókeltés? Az 1574. évi Kanizsa elleni oszmán támadás és következményei
Várfoglalás vagy illúziókeltés? Az 1574. évi Kanizsa elleni oszmán támadás és következményei 209 esetükben számolni kell a szpáhik kíséretével és esetleges vérteseivel is. De nem feledkezhetünk meg arról a névtelenül maradt tömegről és kíséretéről sem, akik Kanizsa „elfoglalása” során nem kaptak elismerést. Soraik között biztos, hogy több lovastized katonasága is jelen volt és a tímáros állományba visszakerülni vágyók csapatai is. Mindent összevetve, és azt is figyelembe véve, hogy Istvánffy adatai eddig szinte megkérdőjelezhetetlenül hitelesnek bizonyultak, nem tűnik irreálisnak a történetíró által sugallt 1600 fő körüli összlétszám elfogadása. Ezt erősítik meg az ugyanebben az időben zajló Kulpa menti oszmán portyázások fennmaradt forrásai is, melyek szintén 2-3000 fős török seregek beütéseiről szólnak.55 * A továbbiakban egy rövid kitérő erejéig érdemes beletekinteni a kanizsai vállalkozásban jövedelememelésre szert tett katonaság sorsába, s megvizsgálni, hogy melyik csoportjuk tudta leghatékonyabban érvényesíteni jogait. A szpáhik vezető rétegének, a záimoknak 37 fős csoportjából mindeddig 14 személyről (39%) tudjuk biztosan, hogy meg is szerezte herát'ykt, azaz szandzsákbégje talált számára birtokot vagy átmeneti megoldást, mert 1574 júliusa és 1576 februárja között bekerült neve a rúznámcsékba. Közülük elsőként épp a szolnoki Arszláné, aki Szári Ali bég fia volt.56 Bár a javadalomhoz jutottak aránya első látásra talán gyengének tűnhet, még akkor is, ha számításba vesszük a forrásul szolgáló rúznámcse defterek 1576 februárja utáni hiányából adódó hibaszázalékot. A javadalmazottak életútjának vizsgálata azonban hamar magyarázattal szolgál. A 14 fő között nem találunk egyetlen olyan személyt sem, akinek a Kanizsa „elfoglalásáért” szerzett terakkija az első lenne a beváltatlan emelések sorában. Csupán két katona tudta a második terakki megszerzése után birtokra váltani vitézkedését. Egy személy a harmadik, hárman a negyedik, négyen az ötödik és további hárman a nyolcadik emelést követően találtak csak maguknak birtokot, illetve legalábbis formális megoldást növekményeik érvényesítésére. Többen közülük (21%) - talán megunva a sok éve tartó várakozást - addigi birtokukat fogadták el magasabb jövedelemmel, hogy legalább látszólag emelésükhöz jussanak, ami azonban reáljövedelem-növekedést nem eredményezett.57 Legrégebb óta a mohácsi szandzsákból a pécsibe átkerülő, 1574-ben 24 500 akcse jövedelemmel rendelkező Báli aga várt. 1568-tól kezdve folyamatosan vitézkedett a koppányi, a füleki, a szolnoki, a pécsi és a szigetvári végeken, míg végül nyolcszori emelés után 1575 májusában változatlanul fogadta el korábbi birtokát magasabb, 45 500 akcsés jövedelemmel. Vesztesége — 21 000 akcse - óriási volt.58 A rendszer tehát nem kényeztette el még a felső katonarétegét sem. A 168 tímáros szpáhi esetében még ennél is rosz- szabb arányokkal találkozunk. A vizsgálható időszakon belül közülük - eddigi kutatásaim alapján - mindössze 35 főnek (21%) sikerült érvényesíteni vitézkedése eredményét, bár az mindenképpen figyelemre érdemes, hogy 9 személynek rögtön elsőre. Ezek a jövedelmek egy kivételével mind 10 000 akcse alattiak voltak, és az emelés után is 10 000 akcse alatt maradtak. Mások viszont bőven végigharcolták a magyar végvidéket, hogy végre „meggazdagodjanak”. A mázéiból, azaz várakozási állományból újra aktív állományba lépő 11 209 akcse jövedelemmel rendelkező szendrői Derjá bin Ahmed például már a szigetvári hadjáratban is részt vett, majd az azt követő Veszprém, Palota és Tata környéki portyák szinte mindegyikében vitézül harcolt. Az első uralkodói utasítást még 1567 áprilisában kapta, amelyet további 7 követett minden kézzelfogható eredmény nélkül. Az 1574. évi kanizsai portya után újra kitüntette magát a veszprémiek elleni támadásban is, amiért papíron ismét emelést kapott. Majdnem nyolc évi várakozás után, 1575 januárjában végül a szendrői szandzsákban Ahmed kethüda lemondásának köszönhetően találta meg azt a 24 098 akcse értékű ziámet-birtokot, amelyen végre beválthatta addigi 9 vitézi szolgálatának jutalmát.59 Ugyancsak 9 terakkit gyűjtött össze a szintén mázúl állományból visszalépő, eredetileg 8000 akcsényi jövedelemmel rendelkező fehérvári Abdi bin Musz- tafa. O azonban még Derjánál is aktívabban kereste a hadi vállalkozásokat, 1572-től, mindössze 3 év alatt tett szert a 9 emelésre. A Szerémségtől Egerig szinte mindenütt megfordult a budai vilájetben. 55 A portyák során gyakran Kanizsához hasonlóan a horvátországi Sjenicak városát támadták. Védekezésül felmerült a környék lakosságának a Kulpától északra fekvő területekre költöztetése. MNL OL Magyar Kamara Archívuma, Archívum familiae Nádasdi (E 185) Misseles, Nyáry BemátNádasdy Ferenchez 1573.02.27.; Tamóczy Jakab Lőrinczfalvay Kristófhoz 1574.03.07.; Tamóczy Jakab Nádasdi Ferenchez 1574.03.13. 56 ÖNB Mxt. 571 föl. 237r.; Sudár, 2014, 148. 57 ÖNB Mxt.571 föl. 334v., 367v.; BOAA.DFE.RZ.d. 42. p. 41., 98., 256., 615. 58 ÖNB Mxt.571 föl. 334v. 59 ÖNB Mxt.571 föl. 283r.
