Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Sz. Simon Éva: Várfoglalás vagy illúziókeltés? Az 1574. évi Kanizsa elleni oszmán támadás és következményei
206 Sz. Simon Éva nem tudta rövid időn belül birtokra váltani. A fennmaradt tímár-adományozási naplókban nem szerepel a neve a magasabb jövedelmet elérők között. Az előremenetel bizonytalanságának felismerése ezért éppúgy kétkulacsosságának okává válhatott, mint keresztény gyökerei. Istvánffy nemcsak a személyekről fest nagyon pontos képet krónikájában, hanem az időjárási és terepviszonyokról is. Állítása szerint Kanizsa lerohanásának éjjelén a közismerten a Kanizsa patak mocsarában fekvő erőd és a tőle keletre elterülő mezőváros körül jól járható vastag jég volt. Egy Kanizsa váráról és városáról az 1580-as évek elején készült alaprajz és a vár 20. századi ásatásainak jegyzőkönyve lehetőséget biztosít a terep pontos megismerésére és a török behatolás helyének megállapítására. Belőlük tudjuk, hogy a 16. század utolsó negyedében mind a várat, mind a tőle 600 méter távolságban fekvő mezővárost árok övezte. A mocsár közepén álló vár árka szélesebb és mélyebb volt, míg a szabálytalan négyszög alakú város, amely csak részben feküdt a mocsárban, mert keleti irányban egy kis dombra kúszott fel, keskenyebb árokkal volt kerítve. Ennek az ároknak a magasabban fekvő helyeire már csak magas vízállás esetén húzódott fel a mocsár vize, egyébként szárazárok volt. A két árokrendszert, a várét és a városét nyugat-keleti irányban a mocsáron áthaladó négy egymással párhuzamos árok kapcsolta össze. A város és a vár közötti mocsarat az egyik összekötő árok vonalában egy cölöpös hídút szelte át. A mezővárost a bemutatott mocsáron és árokrendszeren kívül palánkfal is védte, melyet a mocsár és a vár felé eső nyugati falszakasz kivételével, körben kisméretű rondellákkal erősítettek meg.38 A nyugati falon nem volt semmi erősítés, úgy tűnik, enyhe és csapadékos időben kellő védelemül szolgált a négy csatorna és a mocsár vize a bent élőknek. (1. kép) Az 1574. év februárjáról azonban egyéb források is megerősítik, hogy amellett, hogy „gonosz, fagyos idő” volt,39 még a folyók vize is „szertelen igen kicsiny” volt.40 Elérkezett tehát Gáspár pribék tervének ideje. „Az tó módra elterjedett sík jégen az gyalogok” könnyen átmehettek, és ahol „az rárohanóknak semmi palánk ellenük nem vala", azaz a város 280 méter hosszú nyugati, leggyengébb falának feltehetőleg híd előtti kelet-nyugati szakaszán néhány török élén Gáspár pribékkel behatolt a városba. Ott - és most szóljon tovább újra Istvánífy — „egy kockás németnek fejét veszi, s a levágott ember fejét elvivén arra a helyre, aholott Ali megállóit vala, visszamégyen. És hogy az álomtól s bortól elnyomatott kanizsaiak felette igen nagy hallgatásban volnának, nyolcszáz minden seregből kiválogattakat vitézek-felét, Taskyn és Kurt lovas hadnagyokkal bebocsát, s azok az éjtszakának jótéteményével élvén, s a pribék előttük menvén, és senki eszében nem vévén, berohannak, Ali ugyanazon helyen várakozva megállapodék. Mikoron az piacra értenek volna, kiáltani kezdenek, és akiket előtalálá- nak, mind megölék, azután foltonként-csoportonként, vagy tizedaljanként, aki mint akaró, az ragadományra és öldöklésre eloszlának széllel...Némelyek penig osztón a házak kóborlásának s lovaknak istállókból kivivésének fordulván, felprédálván azokat, sok mindkét nembeli embereket, gyerekeket s asszonyállatokat fogának, és a közel lévő berekben veszteglő Alihoz egynéhány rabokkal követeket küldőnek, jelentvén, az várast hatalmokban lenni. Melyet meghallván az ellenség, mely vele vala, az nyereség kedvéért, senkinek parancsolatjával sem gondolván az városszerte prédának esett társok közé elegyedének. ”41 Istvánffy elmondása alapján a Kanizsa „elfoglalását” eredményező akció három szakaszban zajlott le: 1. a felderítés szakaszában Gáspár pribék és a gyalogosok hatoltak be Kanizsára; 2. a támadás szakaszában a berekben várakozó haderő fele, mintegy 800 fő ,,Taskyn”(?) és Kurd lovas agák vezetésével rárohant az alvó városra és „elfoglalta” azt; 3. a kirablás szakaszában az Ali béggel várakozó maradék haderő is prédálni állt. * Istvánffy szerint a támadásban összesen mintegy 1600-an vettek részt. Közülük 320 főt név szerint is biztosan ismerünk, mert a rablásban és prédálásban nyújtott vitézi teljesítményével jövedelememelésre, illetve kezdő tímár-birtokra vált méltóvá, s személy szerint szerepel a felterjesztésekben, illetve az 1574. május 13-22. között kiadott szultáni parancsban. A róluk készült táblázat a jutalmazottak birtok- és csapatnemenkénti megoszlását mutatja a felterjesztések 38 Méri István: A kanizsai várásatás. Vázlat a kanizsai vár és város történetének kutatásához. Budapest, 1988. 48., 55. 39 Batthyány Boldizsár nagynénje, Svetkovics Katalin levele Kerecsény Judithoz. MNL OL P 1314 No. 4105. (1574.02.17.) 40 MNL OL P 1314 No. 24007. 41 Istvánffy 11-12.
