Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)

Sz. Simon Éva: Várfoglalás vagy illúziókeltés? Az 1574. évi Kanizsa elleni oszmán támadás és következményei

Várfoglalás vagy illúziókeltés? Az 1574. évi Kanizsa elleni oszmán támadás és következményei 207

alapján. (1. táblázat)*2

A listából látható, hogy a szóban forgó katonai vállalkozás eredményeként jövedelememelésre, illetve kezdő szolgálati birtokra ültetésre javasolt személyek kivétel nélkül valamelyik lovas alakulat tagjai voltak. Ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a támadás első szakaszában főszerepet játszó gyalogos haderő is elnyerte jutalmát valamilyen formában. A javadalombirtokos a már korábban is szpáhiként szolgálók köréhez tartozás és az oda való bekerülés azonban mindenképp az adott személy lovas szolgálatra való képességét feltételezte.42 43

A jövedelememelésre javasoltak legnagyobb csoportját, 64%-át a szpáhik alkották. Az összesen 205 fős csoportjukban a szigetvári szandzsák szpáhijai képviseltették magukat legnagyobb számban. A szandzsák összesen 75 ziámet- és tímár-birtokosából44 42 szerepel a felterjesztésekben. Egy kivételével mindegyiküket Musztafa budai pasa javasolta jövedelem- emelésre, éppúgy, ahogy a szomszédos pécsi és koppányi szandzsák szpáhijait is. Feltűnő, hogy Szári Ali bég saját záimjai közül senkit sem, de tímárosai közül is csupán egyetlen személyt javasolt, ami talán a felterjesztések szabályrendszerére is vet már némi fényt. A közeli pécsi szandzsákhoz tartozó szpáhik 120 fős állományából45 már jóval kevesebben, csak 20 fő volt előlépésre érdemes, a koppányi 50 szpáhi46 közül mindössze 8 a két felterjesztés szerint. Ezzel szemben viszonylag nagy számban képviseltették magukat a vállalkozásban a Balkánról érkezők. A szendrői szandzsák 14 szpáhiját a budai beglerbég, míg további 8 katonáját a szigetvári bég terjesztette fel. Kisebb számban a távolabbi, Tisza menti és Észak- magyarországi szandzsákokban birtokló katonák is részt vettek a vállalkozásban. Szegedről 12 fő,

Szolnokról 8 fő, Fülekről 8 fő volt emelésre érdemes. Az ő megjelenésük nem pusztán a véletlenen múlhatott. Szembetűnő, hogy elsősorban olyan helyekről érkeztek, ahol korábban Szári Ali bég szolgálatot teljesített. Sőt, közöttük találjuk Ali bég Szolnokon birtokló fiát is, aki családi kapcsolata révén kaphatott hírt a vállalkozásról, vagy a pesti gyalogos azabok Szegeden ziámet-birtokló agáját Alit, aki esetében nem zárható ki, hogy a budai beglerbég parancsára egész azab egységével együtt vett részt a kanizsai portyában, s hívta magával a szegedi szpáhikat is.47 Ez utóbbi feltételezések azonban csak a szpáhi katonaság kapcsolatrendszereinek alapos vizsgálatát követően lesznek bizonyíthatók. De találunk a javadalmazottak között távolabbról érkezetteket is. Egy-két izvorniki, kösztendili, de még móreai szandzsákhoz tartozó résztvevőt is.

A felterjesztettek másik nagy csoportját a zsoldos várkatonaságból tímáros-állományba kerülők alkották. A különböző csapatnemekhez tartozók (fáriszok, gönüllük, gurebák) összaránya mintegy 25% volt. Az összesen 83 katonát kitevő csoportnak majdnem fele (37 fő) a szigetvári szandzsák váraiban szolgálatot teljesítők közül került ki. Rajtuk kívül budai és szolnoki segédhadak vettek részt a vállalkozásban. A csapatnemek közül úgy látszik, hogy a várak lovas elitalakulatához tartozó fáriszok voltak jelen legtöbben, ez esetben is szigetvári túlsúllyal. Szigetvár várának 140 fős állományából48 21 fő kapott emelést, kereken 15%. A megjutalmazottak 4 fő kivételével az 1. aga- ság kötelékébe tartoznak. Ebből a számadatból, illetve abból, hogy a fáriszok első agája, Dervis maga is a listán szerepel, feltételezhető, hogy a szigetvári fáriszok 1. agasága, a maga 70 emberével részt vett a

42 A Szokollu Musztafa pasa Isztambulba küldött eredeti felterjesztése mellett található egy összesítő jegyzék. Ezen, annak ellenére, hogy Ali szigetvári bég felterjesztése nem maradt fenn eredetiben, mind a pasa, mind a bég által javasolt személyek összesített létszámadatai szerepelnek, bizonyítva, hogy a két jegyzék nem véletlenül került egymás mellé. Az összesítő némileg más csoportosításban adja meg a jövedelememelésre felterjesztettek létszámát. A budai pasa eszerint összesen 251 személyt, míg Ali bég 68 főt javasolt megjutalmazásra. A ziámet és tímár-birtokosok létszámaiban nem találunk eltérést a névsoros jegyzékekhez képest. A „oe/er”-ként (jelentése: fő, személy) megadott fáriszok esetében azonban már igen. Musztafa pasánál kettővel kevesebb (52), míg Ali bégnél hárommal több (18) található belőlük az összesítőn. A budai pasa esetében külön kezeli a jegyzék a portai lovasok közül kezdő tímárra pályázó gurebákat, akik egyel többen (10) vannak az összesítőn, és a szintén első birtokra váró, önkéntesen hadra kelő záimfikat, akik esetében kettővel (10) szerepel több. Ali bég összesítője ezt a két csoportot nem nevezi meg, viszont megad 17 darab garib yigit-nek nevezett személyt, akiket szintén az önkéntesek közé sorol a szakirodalom. Ebben az esetben ők a szandzsákbég névsoros jegyzékén szereplő kezdő tímárosokkal azonosíthatók, de eggyel kevesebben vannak, mint a névsoros jegyzékben. Az összesítő lista nem említi viszont a névsoros jegyzékben szereplő gönüllüket és martalócokat, akiknek szintén az önkéntesek között volna a helyük. Végezetül más színnel, elkülönítve újra összeszámolja az agákat (7, illetve 1 fővel), akiket már mint javadalombirtokosokat egyszer számba vett. Nem zárható ki, hogy ezt az önkéntesek különböző csoportjainak összegzése során elkövetett pontatlanságok korrigálására teszi. Ezzel a korrekcióval a végösszegek végül szinte teljesen megegyeznek. A jegyzék megemlíti, sajnos felterjesztő nélkül, a más paranccsal kapott bedeli tímárokat és egy miralaj növekményemelését, valamint a pécsi bég egy felterjesztését is.

43 A gyalogos alakulatok kollektív szolgálati birtokra ültetése az 1570-es évektől volt általános.

44 BOA TT.d. 503.

45 BOA TT.d. 480.

46 BOA TT.d. 505.

47 BOA A.DFE.RZ.d. 42. p. 615.

48 A várvédők létszámadatainak forrása Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. I—III. kötet, Budapest, 2007. passim.