Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)

Sz. Simon Éva: Várfoglalás vagy illúziókeltés? Az 1574. évi Kanizsa elleni oszmán támadás és következményei

Várfoglalás vagy illúziókeltés? Az 1574. évi Kanizsa elleni oszmán támadás és következményei 205

a mieink azt tudván, hogy afelől az mély vizek miatt bátorságosok lehetnének, csak vékony sövénnyel kerítették volna be a helyet, mely igen kevés munkával egy kicsiny ideig elhányattathatnék. Ali azért a törököktől, kik ott rabságban szolgáltának, s az helyeket jól tudóknak tartatnak vala, szorgalmatosán az dolgot megkérdezvén, s az hadakozáshoz nem értő s gondviseletlen kapitánnak megtudott és próbált tunyasága miatt az jószerencsével való járásban nem kételkedvén, hogy szerencsét késértsen, azt végezé. S nem sokáig késvén az dologgal, kevesekkel tanácskozván felőle, az őalat- ta lévő végbeliek közül, s azok közül is, kik Soklyóst [Siklós], Pécsen, Kapóst és egyéb helyeken valónak, népet gyűjte, s azokkal Segesdé méné, s onnét setét estve, hallgatózó sereggel megindulván éjjel, holdvilágon Kanizsához éré. És midőn az vártól nem mesz- sze néminemű berkes helyen megszállott volna, Gáspár pribéket egynéhány törökkel elöl elbocsátó, hogy megjárván a jégen való gyalogösvényeket, melyeken az városra kell vala rohanni, hozzája visszamenne. ”31 Mielőtt az eseményeket ilyen szemléletesen leíró Ist- vánffy tudósítását folytatnánk, vessük össze a történetíró eddigi állításait más forrásokkal. A leírt események főszereplője Istvánífy szerint is ugyanaz a Szári Ali szigetvári szandzsákbég volt, aki a jutalmazásra javasoltak listáját a szultán elé terjesztette. A történetíró jól értesült, Ali valóban Szolnokról került Kanizsa szomszédságába. Életútja majdnem folyamatosan nyomon követhető. 1555-ben szolnoki fogolyötöd-sze- dőként (emin-i pencik-i üserá) kezdte pályáját, majd 1558-1560 között a budai vár azab agájaként már több mint 500 gyalogosnak parancsolt. 1560-ban már szécsényi szandzsákbég. Onnét még 1570 előtt a füle- ki szandzsákba irányították, 1571-ben már Szegeden szolgált, ahonnan még ugyanabban az évben tovább került Szolnokra, majd 1573 márciusában Szigetvárra. Ezt követően némi bizonytalanság mutatkozik pályafutásában. 1574 és 1577 között legalább egy alkalommal elhagyta szigetvári szolgálati helyét egy jelenleg

meg nem határozható szandzsák élére. 1577 júniusában újra berátot kapott Szigetvárra, ahonnan csak 1579 végén távozott a klisszai szandzsák élére, majd rövid időn belül Hercegovinába. Ezt követően részt vett az iráni hadjáratban, ahol Pecsevi szerint Csildir beglerbégjeként 1580-ban hunyt el.32 Kortársai már Szigetvárra kerülésekor felettébb igyekvő, tapasztalt veteránnak tartották, aki a többi parancsnokoknál kiválóbb.33 Szigetváron Szokollu Mehmed pasa nagyve- zír unokaöccsét, a Thury György vesztét okozó támadást vezető Pirszíz Ali béget váltotta fel. Pirszíz Ali 1573. május 20-án már utódja előbbi szolgálati helyén, Szolnok bégjeként kapta meg a Thury elleni harcban való vitézkedéséért járó javadalomemelését.34

A történet másik főszereplője Gáspár pribék. Bár az ő személyét még homály fedi, annyi bizonyos, hogy a pribéki feladatkört nem egyedül töltötte be Ali bég szolgálatában.35 Egyik társa, a „keresztény szüléktől való segesdi bég”, Stubiczai Naszúh, Istvánffy elbeszélésének szintén szereplőjévé vált.36 Neve azért maradt fenn, mert ez alkalommal nem „kenyéradó gazdáját”, hanem a magyar oldalt és elsősorban saját magát próbálta szolgálni. Egy aranyos sisakért cserébe híreket ajánlott Alapynak a törökök terveiről, aki azonban Istvánífy története szerint fukarsága miatt nem állt rá az üzletre. Ha a Naszúhra vonatkozó forrásokon végigtekintünk, motívumai rögtön érthetővé válnak. Valójában nem volt bég, csupán egy segesdi náhijében 6000 akcsés tímár-javadalmat húzó, keresztény származású szpáhi, akit nem sokkal a kanizsai támadás előtt javasolt javadalomemelésre Ali bég azzal, hogy „a háború földjén (dar-ül-harb) bégfi [azaz nemes] volt, majd saját elhatározásából az iszlámra tért, s a magyarországi hadjáratokban képes kalauzi feladatra, minden szempontból szolgálatra alkalmas és szükségünk van rá.” A szultán méltányolta a kérést és 5000 akcse emelést parancsolt.37 Naszúh „megvásárlása” azonban - úgy tűnik - nem sikerült tökéletesen, talán épp azért, mert megajánlott új jövedelmét

31 Istvánffy 10.

32 Fodor 1996b, 142., 137-138.; Dávid 1999a, 73..; Dávid 1993, 180. 31. jegyzet; Sudár Balázs\ Dzsámik és mecsetek a hódolt Magyarországon. Budapest, 2014. 148.; Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA), Haus-, Hof- und Staatsarchiv (HHStA) Wien, Staatenabteilungen, Türkei (Turcica) 1. Karton 30. Konv. 2. [1574. IV-V.] fol. 224r. (MNL OL Mikrofilmtár W 3443. tekercs); Turcica I. Karton 32. Konv. 3. [1576. 1—IV.] fol. 180r. (MNL OL Mikrofilmtár W 3445); Dávid 1993. 165. Turcica I. Karton 39. Konv. 3. [1579. VII.] fol. 185v. (MNL OL Mikrofilmtár W 3452. tekercs); Turcica 1. Karton 43. Konv. 1. [1580. XI-XII. und s.d.] fol. 198-199. (MNL OL Mikrofilmtár W 3456); Török történetírók III. 83.

33 1574 januárjában már 20 000 akcse emelésre tett szert Szigetváron, mondván, hogy „fölöttébb igyekszik, hasznavehetö embereket és lovakat tart, (s maga is) hasznavehető, tapasztalt veterán, aki a többi parancsnokoknál kiválóbb” Dávid 1993, 163.

34 Turcica I. Karton 34. Konv. 2. [1576. XI-XIL] fol. 155. (MNL OL Mikrofilmtár W 3447. tekercs.) ÖNB Mxt 571. fol. 108r.

35 További neveket őrzött meg számunkra Takáts Sándor. Török pribék volt Lovincsics Gergely, aki 1577-ben azt írta az uralkodónak, hogy „ megismervén az én hitemet és Istenemet, jöttem ki Szigetből az én hitem mellé először Kanizsára... ", vagy Fahrer Gáspár kanizsai német vitéz, aki minden ok nélkül szökött a törökhöz. Árván maradt gyermekei és felesége Komáromba menekültek. Takáts Sándor: Rajzok a török világból I. Budapest, 1915. 320-321.

36 Istvánffy 10-11.

37 BOA A.DVN.MHM.d. 25. No. 339. 33. Idézi: Dávid 1993,164. 6000 akcsés birtoka megtalálható az 1570. évi tímár-defterben. BOA Tapu Tahrir Defteri (TT.d.) 503. 33. p. Emelése összegének viszont nincs nyoma az 1576-os ruznámcséban!