Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Tugya Beáta: Nagykanizsa–Miklósfa–Romlott vár (Botszentgyörgy vára) 16. századi állatcsont leletei
188 Tugya Beáta Madár Néhány nem meghatározható madárcsont került elő, összesen 5 db. Egyik csont biztosan nem háziszárnyasból származik. Akár több egyed maradványai is lehetnek ezek, egyik fiatal példány volt. Kutya A csontok között mindössze 4 db kutyacsont található. Kettő kisméretű kutyából származik, az állat marmagassága 36-38 cm közé tehető, néhány cm-rel kisebb, mint egy puli (37-44 cm) vagy egy pumi (35— 44 cm).16 Macska Az egyetlen macskacsont, egy karcsont töredéke volt, csontja jelzi, macska is élt a vár falai között. A macska általában ritkábban fordul elő régészeti állatcsont együttesben, mint a kutya. A 16-17. században minden lelőhelytípus esetén (falu, város, vár, kolostor) ismert, fontos szerepe lehetett a gyakori rágcsálók irtásában. Vadászott, halászott fajok Őz Viszonylag ritka, hogy a vadászott fajok közül az őz a leggyakoribb, a Vörös István által vizsgált 44 db 16-17. századi lelőhely csontanyaga alapján a gímszarvas gyakoribb, mint az őz.17 A csontok mennyisége (10 db, 1,5%) alig több, mint a gímszarvasé (8 db) vagy a vaddisznóé (7 db), azonban az őz legkisebb egyedszáma a kis mennyiségű leletanyaghoz képest kiemelkedő. A három egyed közül egy fiatal (1. kép 6), kettő kifejlett volt. A hosszúcsont maradványok a húsban gazdag (kar- és orsócsont) és a száraz régióból (kéz- és lábközépcsontok) származnak. Előkerült egy közel teljes őz agancs a koponya kis részével (1. kép 4), az agancstő#jl, az agancs alsó részével, azaz a koszorúval, továbbá a szárral, ágakkal együtt. Az állat vadászata igazolható. A bal oldali agancs rendellenes fejlődésű, hiányzik róla a szemág. Külső és hátsó oldalán darabolás nyomok láthatók. Gímszarvas A gímszarvas leletek között agancstöredékeken kívül húsban gazdag csontok darabjai kerültek elő, így bordák, comb- és orsócsontok. A bordákat, hasonlóan a marhabordákhoz, 10-12 cm-es nagyságúra darabolták. A csontok két kifejlett egyedre utalnak. Az agancs kiváló alapanyag, amit két lőportartó (lásd lejjebb) mellett egy darabolt, fűrészelt agancsdarab is igazol. A 10,6 cm-es nagyságú lelet egyik fele egyenesen fűrészelt, a másik többszörösen darabolt, lépcsőzetesen bevagdosott (Ltsz. 80.81.11) (1. kép 5). Vaddisznó A 7 vaddisznócsont egy fiatal és egy kifejlett egyed- ből származik. Két fog, egy-egy összeillő 1. és 2. nyakcsigolya, valamint egy sípcsont, egy sarok- és egy kézközépcsont került elő. A vaddisznó várak és városok területéről gyakrabban előkerül, mint falvakból és kolostorokból.18 A harmadik leggyakrabban vadászott faj. Eredetileg mocsárlakó állat, ma az erdőkben található meg leginkább. Nagyon szeret dagonyázni, fürdeni.19 A legtöbb vaddisznó az összefüggő erdőterületek vidékén él, a zalai erdők különösen gazdagok vadakban, így vaddisznó elejtésére is volt lehetőségük a vár lakóinak. Mezei nyúl A 4 db nyúlcsont (0,6%), legalább egy kifejlett példányra utal. A 16-17. században az egyes falvaknak rendszerint karácsony táján kellett néhány nyulat a földesúrnak beszolgáltatniuk. A leggyakrabban használt fogóeszköz a hurok volt. A nyulat királyok és főurak is vadászták, főleg a középkorban kedvelt soly- mászatokon. A nyúl bőre nem képviselt nagy értéket a sok más kedvelt prém (róka, nyest, hiúz stb.) mellett.20 Viza, hal Ritka lelet gazdagítja a kis mennyiségű 16. századi leletanyagot, egy vizacsont. A viza (Huso huso L.) a tokfélék családjának nagyméretű faja, a Fekete-, Azo- vi-, Kaszpi- és Adriai-tengerben, valamint az azokba l6KOUDELKA 1885, 127-153. 17 VÖRÖS 2003, 353, Table 1. 18 VÖRÖS 2003, 353, Table 1. 19 PÁLL 1982, 11. 20 KOVÁCS - HELTAY 1985, 19.
